Végül is hálásak lehetünk Mark Rutténak a kendőzetlen nyíltságért
azért, hogy nevén nevezte a dolgokat, így nyilatkozata akár politikai oktatófilm is lehetne.
Talán nem is gondolta Szentmihályi Szabó Péter, amikor huszonöt évvel ezelőtt megírta Térdre, magyar! című versét, hogy alig negyedszázad múlva versének „ismeretlen főszereplője”, az a bizonyos „nem létező” globális szuperstruktúra fesztelen természetességgel ki is mondja azt, amit tenni már akkor is brutálisan tett, legfeljebb tagadta, hogy teszi. De most már más idők járnak, így most már nem tagadja, sőt büszkén és önelégülten globális közhírré is teszi.
Mark Rutte holland miniszterelnök, a globalogazdi legjobb európai tanítványa ugyanis úgy nyilatkozott, hogy Magyarországot végre térdre kell kényszeríteni. Nem valószínű ugyan, hogy Mark Rutte olvasta Szentmihályi Szabó Péter versét, ám a történelem mint dramaturg, itt és most megrendítő pontossággal mutatta meg azt a rejtett mélyszerkezetét, amelyet ilyen nyíltsággal ritkán szokott. (A mi derék Mark Rutténk amúgy 1996-ban az Unilever nevű globális vállalat HR-eseként tengette életét, feltehetőleg valamivel magasabb fizetésért, mint egy akkori magyar átlagkereső.)
A vers 1996. március 15-én íródott, nyilván a Nemzeti dal keserű parafrázisaként, amikor a Bokros-csomagnak elnevezett terrorakcióval egy „kis bemutatót” tartottak a világ „nem létező” globális urai és cinikus gátlástalan lokális kollaboránsai arról, hogy miként is „dolgozik” a globalokonform helytartók világa. Csak egy száraz statisztikai adat arról, hogy noha verbálisan „nem lett kimondva” térdre kényszerítésünk, de a gyakorlatban brutális kegyetlenséggel miként is valósult meg mégis.
Nos, a „csomag” nyomán 1996-ban az egy keresőre jutó reálbér pontosan azonos lett az 1966-ossal, vagyis a harminc évvel azelőtti szintre sikerült visszabombázni a magyar társadalmat. Igaz, ez már csak a kegyelemdöfés volt, hisz az 1978-tól 1996-ig tartó időszak során, tizennyolc év alatt több mint harminc százalékkal csökkent a magyar reálbér, ami azt jelzi, hogy bár az SZDSZ csak 1988-ban jött létre formálisan, de informálisan már 1978-ban is „tudta, merte és tette” azt, ami valóban Magyarország térdre kényszerítése volt már akkor is.
Pontosan azért, nehogy már a koszos bennszülöttek „éljék fel” az egyébként kemény munkával általuk létrehozott javakat, mikor azok sokkal jobb helyen vannak az olyan multinacionális vállalatok topmenedzsereinek zsebében, ahol például Mark Rutte akkoriban élesben gyakorolta a világ számos lokalitásának rutinszerű térdre kényszerítését, ma már valóban rutinos és gyakorlott tehát. A világ „nem létező” urai ezt követően még két évtizeden át áradoztak arról, hogy milyen fantasztikus „szakmai” teljesítmény volt a Bokros-csomag, és milyen hálásak is lehetnek a magyarok azért, hogy a rendszerváltás „szabad” rendszerében már „szabadon azt tehetik, amit szabad”.
Például hogy a béreiket „szabadon” a harminc évvel azelőtti szintre lehet visszavinni. (Nomen est omen, Mark Rutte ma is a Szabad Demokrata Néppárt elnökeként Hollandia miniszterelnöke.) Így ír erről versében Szentmihályi Szabó Péter: „…sziszegve szólnak szép szavak: / hiszen szabad vagy, ó, szabad! / Te választottál engemet, / te bamba, arctalan tömeg, / elszívom lassan életed, / nem lesz házad, se gyermeked, / nem lesz hazád, nem lesz hited, / minden szavamat elhiszed, / mindenhol szózatom sziszeg.”
Mindez akár választási útravaló is lehetne azoknak az ifjú választóknak, akik vagy nem éltek még 1996-ban, vagy legfeljebb óvodások, kisiskolások lehettek, és akik esetleg teljesen rendben valónak tartják, ha a jövő évi választásokon azokat juttatják kormányra, akik már akkor is és azóta is Magyarország térdre kényszerítésén serénykedtek. Végül is hálásak lehetünk Mark Rutténak a kendőzetlen nyíltságért, azért, hogy nevén nevezte a dolgokat, így nyilatkozata akár politikai oktatófilm is lehetne.
Ahogy már ő is és elvbarátai is sokszor elmondták, azért kell térdre kényszeríteni Magyarországot, mert micsoda dolog az, hogy csak úgy igénybe vesszük az Európai Unió nagylelkű anyagi segítségét, és eközben pedig a szépséges liberális elvek helyett mindenféle sötét, homofób, transzfób, nacionalista, rasszista elvekre építve populista autokrata antidemokráciát építgetünk itt, az „ő pénzükön” cinikusan hedonizálva. Nos, akkor kedves Mark Rutte, számoljunk egy kicsit.
A globális pénzhatalmi rendszer nyugat-európai ügynökhálózata, köztük számos holland bank, biztosítótársaság és multinacionális nagyvállalat az elmúlt évtizedek során nagyjából 600 milliárd dollárnak megfelelő profitot és kamatot szivattyúzott ki Magyarországról, és szivattyúz ki ma is. Csak az „off-shore”-ba kimenekített összeg 250 milliárd dollár, amelynek egy jelentős része, ha nem is Hollandiában, de a vele szomszédos nagy európai pénzmosodában landolt.
Amikor tehát Magyarország „nagylelkű támogatásokat” kap az Európai Uniótól, akkor ennek a kiszivattyúzott összegnek egy szerény töredékét csorgatják vissza, de azt is csak azért, hogy ennek jelentős része mindjárt vissza is térjen a nyugati cégeknek adott megrendelés formájában.
Szóval lehet Magyarország térdre kényszerítéséről és az Európai Unióból való kizárásáról vizionálni, de előbb talán az itt tevékenykedő és az otthoninál lényegesen magasabb profittal dolgozó multinacionális vállalatok vezetőit is meg kellene kérdezni, hogy vajon szívesen feladnák-e módfelett jól jövedelmező pozíciójukat. Kedves Mark Rutte, ezt ön sem gondolhatja komolyan, érdemes lenne előbb gondolkodni, és csak az után nyilatkozni. Még akkor is, ha megértjük persze, hogy egy olyan profi ügynök, mint ön, meg akar felelni a gazdi utasításának.
Bogár László
(A szerző közgazdász)
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
