– Hideg zuhany. A konzervatív budapestieknek ezt jelentette október 13. Mi történt a látható felszín alatt?
– A politika háromezer éve, mióta a fogalom megszületett a görög városállam, a polisz nevéből, azt jelenti, hogy egy emberi közösség megpróbálja megszervezni a maga komplex életét. Ez egyfajta önigazgatás, amellyel a közösség rendben tartja magát, önmaga újrateremtésének bonyolult rendszerét. De mi is ez a rend? És milyen összetétel jellemzi az adott közösséget, esetünkben Budapest népét?
– Mennyire új Budapest jelenlegi társadalomszerkezete?
– Nagyon eltér a vidékétől. A kiegyezés óta beszélhetünk modern Magyarországról, amelynek politikai rendszere is az 1870-es évekre alakult ki. Mikszáth és Móricz műveiből sokkal inkább megismerhetjük a létrejött rendszer működését, mint a politikatörténeti elemzésekből. Vannak bizonyos alapvető társadalom-lélektani mintázatok, amelyek szerintem nem sokat változtak az elmúlt 150 évben. Magában a politikai elitben, de az elit uralmát elviselő népben sem. És ez igaz a fővárosra is, amelynek mintázata különbözik ugyan az országostól, de nem sokat változott az idők során. Ahogy Magyarország alapvető státusa a globális térben sem nagyon tér el a másfél évszázaddal ezelőttitől. A társadalmi, politikai viharok is csak kivételes ritkasággal módosítják a népek egészének alapvető mintázatait. Ahogy a globális pénzhatalmi rend is marad, ami volt, és tényelegesen ez irányítja Magyarországot a kiegyezés óta.
– Mi 1867-et pozitív fordulatként tartjuk számon…
– Tévhit. Nem kiegyezés, hanem diktátum, azt jelentette, hogy a magyar és az osztrák uralkodó csoportok közösen alárendelődnek a globális pénzhatalmi rendszernek, a Rothschildokénak. Ez irányította az egész Monarchiát és ezen belül azt a Magyarországot is, amely a Monarchia termőföldjeinek többségét birtokolta. A magyarság a végsőkig küzdött azért, hogy ez a föld ne lehessen a globális pénzhatalom prédája. Sikertelenül. A globális pénzhatalom mindig is itt volt, és itt van ma is. Budapest a főhadiszállása, alkalmazottai, vagyis inkább kollaboránsai is itt csoportosulnak.
– A Kádár-rendszerben is így volt?
– Persze. Akkor formálisan még nem létezett az SZDSZ, de valóságosan nagyon is jelen volt a Pénzügyminisztériumban, a Magyar Nemzeti Bankban vagy például az Országos Tervhivatalban. És a globális pénzhatalmat képviselte.
– Milyen mutatók alapján veti össze a vidék és a főváros társadalomszerkezetét?
– Országosan a felső öt százalék birtokolja a vagyon 80 százalékát, az alsó nyolcvan százalék pedig az öt százalékát. Ez az elmúlt 150 év során időnként módosult, de alapvetően nem változott. És ott szorong a két réteg között a magyar társadalomnak az a 15 százalékos csoportja, amelyet középosztálynak szokás nevezni. Ez a vagyon 15 százalékával rendelkezik. Mivel a határa a 80 százalékos rétegtől kezdődik, és a 95 százalékos limitig tart, így nem középen van, hanem annál sokkal feljebb. Annyiban középosztály, hogy nem több és nem kevesebb a részesedése a vagyonból, mint amekkora a tényleges aránya. Ám látszólagos egyensúlya mögött állandó feszültség lappang. Felső öt százaléka görcsös erőfeszítéseket tesz, hogy feltörjön a legvagyonosabbak közé, az alsó öt pedig retteg, nehogy lecsússzon az alatta levő 80 százalékba, az örök történelmi vesztesek közé.
– Van-e esélye annak a fideszes törekvésnek, hogy megváltoztassa ezt a szerkezetet?
– Az elmúlt százötven évben minden rendszerben történt rá kísérlet. A rendszerváltás során is megjelent ez az akarat, ami nem is egyszerűen a Fideszhez, hanem közvetlenül Orbán Viktor személyéhez és társadalomfilozófiai hitvallásához köthető. Tudja, hogy az ország csak akkor irányítható hatékonyan a jövőben, ha képesek leszünk javítani ezen az örökölt és beteg társadalomszerkezeten. És meg tudjuk értetni az ötszázaléknyi szupernyertesekkel, hogy nekik is van felelősségük a közösség egészéért; az értelmiséggel, hogy írástudóként és országüzemeltetőként mennyi tennivalójuk lenne e téren; az alsó 80 százalékkal pedig, hogy elindult és zajlik az a folyamat, amely megpróbálja a sorsát kedvezőbb irányba fordítani, de a 150 éve tartó tendenciákat nem lehet egyik napról a másikra korrigálni.
– Budapesten milyen képlet érvényesül?
– A felső elit jelentős hányada itt él, mert ahogy mondtam, a globális hatalmi rendnek nálunk is a főváros a főhadiszállása. Itt húsz százalékot tesz ki ez a réteg. Jellemző, hogy a nappali tagozaton végzett közgazdászok 70 százaléka a fővárosban lakik, illetve dolgozik. A „középosztály” itt 40 százalék az országos 15 helyett, tehát alapvetően a nyertesek vannak többségben. A vesztesek pedig csak 40 százalékot tesznek ki az országos nyolcvannal szemben. Látszólag jobb helyzetben vannak a budapesti vesztesek, de ők sokkal kiszolgáltatottabbak a médiamanipulációnak és más direkt hatásoknak, mint vidéki társaik. Különös, de a fővárosban kényesebb probléma a 40 százaléknyi vesztes társadalmi integrálása, mint a vidéki 80-é.
– Ugye nem tévedés azt gondolni, hogy a 40 százalékos középosztály jelentős része egzisztenciálisan függ a felső húsz százaléktól?
– Ezt a társadalmi-lélektani dilemmát nap nap után átélem. A hallgatóim azt mondják, hogy érzelmileg egyetértenek velem, lennének ők igaz hazafiak, de azért ne gondoljam komolyan, hogy abból meg is lehetne élni. Akárhogyan is, de kollaborálni kell. Teszik hozzá, ez a karrier előfeltétele. Vannak olyan közgazdászhallgatók, akiket már milliós kezdő fizetéssel állít munkába az említett felső húsz százalék. Ne csodálkozzunk: ha a globális hatalmi rendszer üzemben akarja tartani az országot, akkor szüksége van egy mélységében jól tagolt kollaboráns struktúrára. Sajnos a példában felvetett erkölcsi dilemmára nincs kielégítő válaszunk.
Hogy milyen nehéz a helyzeten változtatni, azt jól mutatják a CEU vagy az MTA körül keletkezett, viharos erejű konfliktusok. Ha ez a hazafias érzelmű kormány akár csak egy picit is akar módosítani azon az egyezségen, hogy ki irányítsa kulturális értelemben az országot, akkor jön az elemi erejű felháborodás és persze a globális támogatás. Közel tíz évig cipeli és menedzseli a jelenlegi kormány a már említett beteg társadalomszerkezetet, mert mit tehetett volna mást, miközben itt-ott korrigálni próbált a rendszeren. Ez is igen komoly teljesítmény volt, de most jött egy jelzés.
– Jelzés, de miről?
– Szét kellene bontani az egyes társadalmi csoportok vélt és valós sérelmeit. A kormány például az internetadónál belátta, hogy rossz módszereket alkalmaz, visszalépett. A vasárnapi boltbezárás esetén ugyanezt tette. De rengeteg a vélt sérelem is, amit a médiamanipuláció okoz. Az emberek sokasága ma nem a valóságot éli meg, hanem egy a médiában elhangzó történetet. És ezt a történetet a szervezett kisebbség írja meg. Ez akkor is igaz, ha az elmúlt évtized folyamán azért történtek változások a médiafronton.
– Ki szavazott a Fidesz–KDNP-re Budapesten?
– A negyvenszázalékos középosztály egy része, azaz a polgári értelmiség. Az alant lévő negyven százalékból is érkeztek szavazatok, de egyik rétegből sem a korábbi mértékben. És ez elég volt a vereséghez.
– Az ország Budapest-centrikus. Milyen hatása van ennek a kudarcnak?
– Nem a vereség mértéke, hanem a politikai, társadalmi klíma drámai átalakulása az, amire figyelni kell. Szülessenek komplex elemzések az emberek vélt sérelmeiről és a legapróbb, de rendezetlen kérdésekről is. A hajléktalanokról, a bulinegyedekről, a közlekedésről, a környezetvédelemről, mindenről, ami az itt élőknek fontos.
– Öt alpolgármester kinevezése, csúcsfizetések, így kezdte az új városvezetés. Meddig maradnak Karácsonyék?
– Ezt még nem tudni. De az látszik, hogy végtelenül kiéhezettek, mértéktelenek. És ez rossz, sőt, provokatív döntések egész sorát hozza majd elő belőlük. Afféle magas labdákat, amelyeket higgadt módon, bosszúvágy nélkül kell leütni.
Sinkovics Ferenc – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
