Vadul globalizálódó, menthetetlenül kitáguló, mégis ugyanakkora svunggal összeszűkülő világunkban egyre kevesebb fogódzót találunk. Gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan! – hangzott pár évtizeddel ezelőtt szinte parancsszóként, s az akkori okítást ma is érdemes lenne megfogadnunk. Ahogy Tőzsér Árpád fogalmazta meg a Gömörország c. negyedévi lap 1999-es bevezető számában: „a globalizációs trend tudatában is a Locust, a Helyet, a kertjeinket kell művelnünk, mint ahogy az emberiség nagyobb része a jelen pillanatban demonstratív programok nélkül is ezt teszi”.
Emeljünk ki most mi is két ragyogó példát a Felvidékről, amelyek szintén fényesen bizonyítják, tényleg vannak olyan helyek, amelyek (ismét Tőzsért idézve) konkrétságukkal a kozmoszhoz kötnek bennünket, s szembeszegezhetőek a globalizáció lélektelen trendjével. „Elválaszthatatlanul//ide kötnek//milliónyi szálak//ezt a tájat//mindenestül magadba zártad//ez lélegzik pórusaidból//benne munkál a sejtjeidben//benne lüktet a vérköreidben//” – nem véletlenül idéztem a Bodrogközből elszármazott Kulcsár Tibort, aki szintén „szereplője” a napokban megjelent Szavakkal alkotni maradandót c. alkotói szótárnak, amely bodrogközi és ung-vidéki alkotókat gyűjt csokorba, s mutat be a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet gondozásában.
A hiánypótló kiadvány Zvolenský Gabriella és Edita Biacsková szerkesztésében 27 bodrogközi és 14 ung-vidéki költőt és írót mutat be, de már készül a kiadvány bővített, 57 alkotót bemutató bővített változata. A régmúlt alkotói férnek meg békésen a legfiatalabb nemzedékkel, így Lorántffy Zsuzsanna vagy Helmeczy Mihály mellett találkozhatunk a kötetben a közelmúlt jeles alkotóival, így Mécs Lászlóval, Tolvaj Bertalannal, Koncsol Lászlóval, a két Kulcsárral, Tiborral és Ferenccel, de a legifjabb nemzedéket képviselő Mátyás Hudák Katalinnal és Cap Györggyel is. S nemcsak azok kerültek be a válogatásba, akik a régióban születtek, de azok is, akik életük egy részét töltötték itt, mint az innen elszármazott, de élete túlnyomó részét Pozsonyban leélő Dobos László, vagy Kiss József, de találkozhatunk a Gömörből elszármazott, de élete jelentős részét a Bodrogközben eltöltő Mihályi Molnár Lászlóval is. Ahogy nem maradhat ki a kötetből Erdélyi Géza, Skultéty Csaba, Popély Gyula, Koncsol László, Gyüre Lajos, Mécs László vagy Török Elemér sem. A kötetben szereplő alkotók arcképét Nagy ENZOE Zoltán képzőművész készítette el (az ősszel a képeket a nagyközönség is megtekinthette a Mailáth József Regionális Múzeumban, s az életrajzi adatok mellett egy-egy idézet erejéig maguk az alkotók is megszólalnak.
Nem ez az első ilyen jellegű, hiánypótló kiadvány tájainkon, 2012-ben a Nyitra Megyei Művelődési Központ adott ki Fehér Sándor és Fehér Pindas Ivett szerkesztésében egy antológiát Irodalom Nyitrán, Nyitra az irodalomban címmel, amely a Nyitrához köthető írókat gyűjti csokorba a középkori kezdetektől a Híd mozgalmon át Vrabec Máriáig. 68 alkotó fért el a kötetben, akiket egy közös vonás hozott össze egy kötet erejéig, valamilyen módon mindannyiuknak volt némi köze Nyitrához.
Volt, aki itt élte le az életét, de olyan is akad köztük, aki csak vendégségben járt Nyitrán. Van, akinek a nevéről nem Nyitra jut elsőként az eszünkbe, ahogy szép számmal vannak olyanok is, akiknek a neve Nyitrán ismerősen cseng, de már a szlovákiai magyar irodalom ismerőinek is ismeretlen. Bár a szerkesztők remek bevezető tanulmányukban hangsúlyozzák, hogy a dilettánsoktól azért óvakodtak, több olyan szerző is bekerült a kötetbe, akiknek a helyi jelentősége jelentős. Nyitra lakossága már Trianon után is szlováknak számított, jelentősége a magyar irodalomban mégis jóval túlmutat a számarányán.
A helyi jelentőségű alkotók mellett olyan kiválóságokkal is találkozhatunk egy-egy szemelvény erejéig, mint Petőfi, Táncsics, Jókai, Arany vagy Mikszáth, akik családi vagy baráti szálak révén kötődtek Nyitrához, de a szerkesztők külön kiemelik a múlt század harmincas éveiben Mártonvölgyi László és Dallos István által létrehozott Híd mozgalmat, amely főleg a Tiso-féle Szlovák Állam idején tölt be pótolhatatlan szerepet, s a még 1937-ben általuk kiadott négykötetes szlovenszkói magyar irodalmi antológia máig az egyik legjelentősebb gyűjteménynek számít.
Ezen korszak jeles alkotója a kuruc kort regényben feldolgozó Ozorai József, de Sellyei József, Forbáth Imre és Sajó Sándor is. Egyedül Weinberger Jánost hiányolom, de őt nagyon. A második világháború után Nyitrán jön létre a magyar tanárképző főiskola, amelynek önképző köre Fórum címmel saját lapot is kiadott.
A főiskola tanárai és diákjai szintén szerves részét képezték a nyitrai magyar irodalmi létezésnek, Szőke József, Tőzsér Árpád, Cselényi László neve fémjelzi a kezdeti éveket, míg a közelmúltból elég, ha kiemeljük Bárczi Zsófia, N. Tóth Anikó, Hajtman Béla vagy Ardamica Zorán nevét. S a klasszikus irodalmi műfajok mellett beférnek a kötetbe a különböző korok dokumentálói Péter mestertől, a Névtelen Jegyzőtől Büttner Emilen át Ferenczy Annáig és Vrabec Máriáig bezárólag. A krétapapíron kiadott olvasókönyv izgalmas olvasmány nemcsak azoknak, akiket valamilyen szál fűz Nyitrához, de azoknak is, akik szeretnének a számukra eddig ismeretlen tájjal s annak irodalmi értékeivel megismerkedni.
S idézzük e rövid ismertető végére Dobos Lászlót: „Kérdezem magamtól: a szülőföld táj- és emberélmény meddig marad meg bennem? A szülőföld állandó, de kiegészülő, alakuló, bővülő élmény is, beleágazik más tájakba, új vidékeket társít, viszonyítási alapul szolgál, kiterjed, megnagyobbodik. Ahányszor más tájat látok – ahányszor lehetőségem van másféle ismeretforrás birtokbavételére –, annyiszor hasonlítom a szülőföldhöz, annyiszor emelem magamhoz a szülőföldemet. S minél messzebbre megy az ember, annál magasabbra kívánja emelni gyermek- és ifjúkori önmagát. Minék többet látok a világból, életből, történelemből, annál magasabbra szeretném fölmutatni valamikori önmagamat”.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
