Miként tegnap észrevételeztük, a legutóbbi HVG – az egykék és szüleik védelmében – fasisztakeltetőnek bélyegezte a többgyermekes családokat. De miért érezte úgy a hetilap, hogy kétoldalas tanulmányban kell igazolnia: „az egykeség hátrányaira nincs egyértelmű tudományos bizonyíték”? (…) Nyilván azért, mert bepöccentek azon, hogy a kormány az alábbi szöveggel kampányol a gyermekvállalás mellett: „Akinek testvére van, felnőttként is segítőkész. Jól teljesít versenyhelyzetben. Akinek testvére van, felnőttként is önzetlen. Ne feledd, egy testvér a legtöbb, amit a gyermekednek adhatsz! Testvérben az erő.”
(…)
(…) Megfontolásra javaslom az alábbiakat:
1. Mi, állampolgárok, a mindenkori kormány számára statisztikai adatok vagyunk, a gyermekeink pedig „közjavak”. És ez így helyes. Azért tartjuk az államot, hogy nagy egészben, távlatban gondolkozzon. Az államnak tehát nincs, nemigen lehet lelke, csak esze. Az ész pedig azt diktálja, hogy szülessenek gyerekek. Ez az állam számára alapvetően gazdasági szükségszerűség. Punktum. Minden normális kormány próbálkozik tehát – igen, a haza érdekétől vezéreltetve – a gyermekvállalás ösztönzésével; pótlékot ad, adókedvezményt, CSOK-ot biztosít és reklámokat gyártat. Keresi az eszközöket. Ennyi a sztori.
2. Nem érdemes lélekkel vagy lélektelenséggel felruházni az államot, még akkor sem, ha a kormányban emberek ülnek. És nem érdemes a saját élethelyzetünk alapján megítélni egy kormányzati reklám erkölcsösségét. Az ugyanis nem erkölcsös akar lenni, hanem hatékony – társadalmi-gazdasági értelemben. Hogy hatékony-e (például a CSOK kiterjesztésével együtt), azt két év múlva megmondom, addigra kiderül.
3. D. Tóth Kriszta és Sárosdi Virág, a Gyereketető blog szerzője sem tudta türtőztetni magát, és klaviatúrát ragadott a fenti kormányszlogen hatására. Meg lehet sértődni egy gyermekvállalás-ösztönző kormányzati reklám hallatán, csak azt sem érdemes. Nők tízezrei sértődhetnének meg azon, hogy – a mai korszellem szerint – egyedül az anyaságot nem választhatják élethivatásul. Hogy a sörcsapolást is többre értékeli a társadalom (anyagi értelemben), mint a gyermeknevelést, mosást, főzést, takarítást. Mégsem sértődik meg ezen senki, hanem próbál jó anya lenni.
4. És tudják, mit nem érdemes még? Ott keresni az ellenséget, ahol nincs. Mert akkor az is fájni fog, aminek nem kéne.
Heti Válasz, Bódis András: D. Tóth Krisztának és a HVG-nek – szeretettel
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
