A globális piac az uralma alá akarja vonni az államot, legújabban pedig ehhez a harmadik szereplőt, a civil társadalmat is megpróbálja bekebelezni és az állam ellen fordítani.
Az európai polgári kezdeményezés intézményét – elvileg legalábbis – azért hozták létre az unión belül, hogy a civilek, az európai polgárok olyan témával fordulhassanak az unió döntéshozóihoz, amelyek az európai népeket és társadalmakat foglalkoztatják. Másképpen fogalmazva: az európai polgári kezdeményezés nem a politikai elitek, hanem a nép, nem a fent, hanem a lent demokratikus intézménye.
Elvileg tehát azért jött tehát létre ez az intézmény, hogy az egyébként is túlontúl felülről irányított, elitista unióban jelenjen meg a közvetlen, részvételi demokrácia, az európai polgárok jogszabályok megalkotását kezdeményezhessék az Európai Bizottságnál. S itt máris beleütközünk a legfontosabb problémába: egy dolog az, hogy milyen céllal jön létre egy politikai intézmény, de egy másik dolog, hogy az intézmény a valóságban hogyan működik, mire használják, hogyan torzítják el külső erők, globális hálózatok.
Természetesen a kép nem fekete-fehér: vannak polgári kezdeményezések, amelyek valóban az európai népek, európai civilek és európai nemzeti kisebbségek, tehát a civil társadalom érdekeit és értékeit jelenítik meg. Ezek közül is kiemelkedik a Minority SafePack, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés, amely célul tűzte ki egy európai szintű, az uniós tagállamokra nézve kötelező kisebbségvédelmi rendszer létrehozását. Az aláírásgyűjtés sikeres volt, több mint 1,2 millió aláírás gyűlt össze, s most már az Európai Bizottságon a sor, hogy befogadja-e vagy elveti a polgári kezdeményezést. Említendő még emellett a Székely Nemzeti Tanács által elindított, a nemzeti régiók elismeréséről és támogatásáról szóló kezdeményezés, amelynek aláírásgyűjtése nemrég kezdődött meg.
Azonban az utóbbi időszakban olyan kezdeményezéseket vett nyilvántartásba az unió, amelyek kifejezetten a részvételi demokráciával való visszaélésre utalnak, arra, hogy a civileknek szánt intézményt megpróbálják a sarkaiból kiforgatni, a neoliberális, föderalista és globalista elitek céljainak a szolgálatába állítani.
Három ilyen kezdeményezésről van szó: az egyik a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében kezdett aláírásgyűjtés, a másik az uniós forrásokkal való csalásokat és visszaéléseket kívánja megszüntetni a döntések és a végrehajtás ellenőrzése és szankciók révén, a harmadik pedig arra vállalkozik, hogy megállítsa a korrupciót Európában a források felfüggesztésével azokban az országokban, ahol a határidő lejárta után sem hatékony az igazságszolgáltatás.
Mi ezekben a kezdeményezésekben a leginkább feltűnő?
Az, hogy tartalmilag kísértetiesen visszhangozzák azokat a Magyarországgal és Lengyelországgal, a szuverenitásukat védő és a bevándorlás ellen fellépő országokkal szembeni vádakat, amelyeket az unión belüli és kívüli fősodor harsog immáron évek óta.
S talán az is véletlen, hogy ez a három kezdeményezés közel azonos időszakban indult el, bizonyára nem összehangoltan, és a háromnak semmi köze sincs egymáshoz. Valamint a kezdeményezőknek bizonyára semmi kapcsolata sincs a liberális és globalista elitekkel, illetve az általuk irányított álcivil mozgalmárhálózatokkal, amelyek felbukkannak a közép- és kelet-európai országokban Ukrajnától Észak-Macedóniáig, Szerbiától Lengyelországig, hogy szivárványos tüntetésekkel, akciókkal próbálják a populista és illiberális kormányokat térdre kényszeríteni.
De fordítsuk komolyra a szót: természetesen minden európai polgár olyan kezdeményezést indít el az unión belül, amilyet csak akar, így a neoliberális és globalista politikusok szándékaival mindenben megegyező iniciatívákra is ez vonatkozik, viszont nekünk meg ahhoz van jogunk, hogy mindebből levonjuk a megfelelő következtetéseket. Azt mégpedig, hogy az utóbbi évtizedekben a globális pénzügyi és gazdasági csúcselit célul tűzte ki a nemzeti, nemzetállami szuverenitás megtörését, amely még útjában áll a világtársadalommal és világkormányzással kapcsolatos elképzeléseiknek, illetve a profit maximalizálásának.
Ennek megfelelően megkezdődött a támadás hazánk, Lengyelország, a V4-ek, Ausztria és Olaszország ellen (felkészül: Dánia). Első körben, ahogyan az illik, állami, nagypolitikai szinten, uniós és nemzetközi, globális intézményeken keresztül (lásd ENSZ, valutaalap, bíróságok, Velencei Bizottság, Európa Tanács stb.). A támadás a szuverenista országok ellen már a kétezer-tízes évek elején megkezdődött – először éppen ellenünk –, s tart töretlenül a mai napig, legújabban éppen a 7-es cikkely erőltetésében nyilvánul meg. Ez tehát az államok, a nagypolitika szintje, azonban a globális elit láthatóan nem elégedett ennek hatékonyságával, s egyre inkább egészpályás letámadást indít el a nemzetállamok ellen.
Itt említsük meg, hogy a XXI. század három meghatározó szférája a (globálissá vált) piac, az állam és a civil társadalom. Ideális esetben egyensúlynak kell lennie közöttük. Ám immáron húsz-harminc éve azt látjuk, hogy a globális piac be akarja kebelezni az államot – a nemzetállamot –, azonban ez még akadályokba ütközik, többek között azért is, mert a civil társadalom, vagyis a honpolgárok sokszor sietnek a közérdeket képviselő nemzetállam segítségére a globális letámadással szemben. Például úgy, hogy nem szégyellnek egymás után háromszor elsöprő, kétharmados többséggel megválasztani egy olyan kormányzatot Magyarországon, amelyik a leghatározottabban védi Európában a keresztény értékeket és a nemzeti identitást, valamint fellép az Európába irányuló migráció ellen.
Éppen ezért váltottak stratégiát: arra az elhatározásra jutottak, hogy a civil társadalmat is meg kell hódítaniuk ahhoz, hogy a nemzetállami szuverenitást végképp megtörjék. Vagyis álcivil szervezetek, álcivil NGO-k hálózatait hozzák létre azzal a céllal, hogy ezek megjelenjenek az adott célországokban, hangulatot szítsanak, megfordítsák a közvéleményt, tüntetéseket szervezzenek a szuverenista kormányok ellen – és nem utolsósorban európai polgári kezdeményezéseket indítsanak el a nekik nem tetsző országok kormányainak megbüntetése, ellehetetlenítése érdekében.
És merjük kimondani újra a nevet: a globális pénzügyi elit tagjai közül Soros György az, aki vállalta a feladatot, hogy olyan, szinte az egész világra kiterjedő civil mozgalmat és hálózatot hozzon létre hatalmas pénzügyi forrásokkal megtámogatva és folyamatosan finanszírozva, amelyik a liberális és globalista elit értékeit és céljait magáévá téve tevékenykedik a világ bármely országában, éppen ott, ahol a legnagyobb a nemzeti ellenállás. És persze „civil” módon támogatják az Európába tartó migrációt is, mert, mint tudjuk, ez is a nyílt társadalom megvalósulását segíti elő.
Így válik egy elvileg minden ízében demokratikus, sőt közvetlen demokratikus intézmény – az európai polgári kezdeményezés – manipulált, már régen nem a polgárokról, hanem a globális elitekről szóló intézménnyé. Újra bebizonyítva, hogy a demokrácia garanciája sosem egy intézmény, hanem a politikai szándék, vagyis maga az ember.
Összegezve: a globális piac az uralma alá akarja vonni az államot, legújabban pedig ehhez a harmadik szereplőt, a civil társadalmat is megpróbálja bekebelezni és az állam – a nemzetállami szuverenitás – ellen fordítani. Ez mutatkozik meg abban, hogy már az európai polgári kezdeményezés intézményét is felhasználják céljaik eléréséhez.
A világ sorsa dől el azon, hogy ez a kísérlet sikerül-e a globális elitnek.
Fricz Tamás
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
