Blaise Pascal (1623–1662) francia filozófus, teológus, feltaláló a legnagyobb gondolkodók közé tartozott. Matematikusként a játékelmélet és a valószínűségszámítás korai úttörője; a filozófiában az egzisztencializmus egyik első képviselője, teológusként a kereszténység védelmezője volt. A Te tudod, mi válik javamra című kötetben Pascal 1856-ban írt, csodálatosan szép imádságait olvashatjuk.
A gyermekkora óta törékeny alkatú tudós a megfeszített munka következtében sokat betegeskedett. Neurotikus betegség jelei mutatkoztak rajta, lebénult, és csak mankóval tudott járni. A vérkeringési zavarok és állandó fájdalmai miatt Párizsban kezelték. Bár állapota jelentősen javult, idegrendszere élete végéig érzékeny és labilis maradt.
Blaise Pascal 1654. november 23-án éjszaka kapta azt a megnyilatkozást, amely egész további életére óriási hatással volt. Így írt erről: „Este fél tíztől körülbelül fél tizenkettőig. / Tűz / Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. / Nem a filozófusok és tudósok Istene. Bizonyosság, öröm, bizonyosság, érzelem, öröm. / Jézus Krisztus Istene…”
Pascal legfőbb célja ettől kezdve élete végéig az volt, hogy megtérítse azokat az istentagadókat, hitetleneket, akikkel Párizs előkelő tudományos köreiben fiatalon érintkezett. Hangoztatta:
Leírta az emberi természet ellentmondásosságát és tökéletlenségét. Szembeállította az észérveken és a belső sugallaton, intuíción alapuló gondolkodást. Vallotta: az érvelés logikus következtetések sorozata, az intuíció segít felfogni Isten törvényeit. Megvilágította, hogy a szív és az ész érvei különbözőek, vagyis a szív érveit nem ismeri el az ész.
A Szent István Társulat által kiadott kötetben Pascal 1856-ban írott, Könyörgések Istenhez a betegségek jó felhasználásáért című, csodálatosan szép imádságait olvashatjuk. A francia teológus-filozófus súlyos betegségében már nem vitatkozott a Teremtővel, a hit védelméért harcolt.
Művét tizenöt fejezetre osztotta. A Szent István Társulat azonban a könyörgéseket elsősorban napjaink testi-lelki betegségben szenvedőinek ajánlja, ezért a fejezeteket rövidebb részekre bontotta, egy-egy imádságnak címet adva.
Az Add nekem kegyelmedet című könyörgésében Pascal a gyötrő betegségeket is Isten irgalmasságának tulajdonítja, és kéri a Teremtőt, hogy ebben a helyzetben is igaz keresztényként viselkedjen: „Atyámnak és Istenemnek ismerjelek fel Téged, bármilyen állapotban vagyok, mert az én állapotom megváltozott, de a tiéd nem,
A Cselekedetemmel tetszésedet keressem című imádságban egy bűnbánó lélek fordul Istenhez, mert úgy érzi, „mindig ellenedre éltem… folytonosan hanyag voltam, mert mindig ellenálltam sugallataidnak…, nem becsültem eléggé a szavadat, mert a cselekvésben lusta, gondolataimban teljesen haszontalan voltam…, teljesen elvesztegettem az időt, amelyet imádásodra adtál…”.
A Nem kérek tőled egészséget című fohász teljes önátadás Istennek, maximális elfogadása az isteni akaratnak: „Nem kérek Tőled sem egészséget, sem betegséget, sem életet, sem halált, hanem csak azt, hogy rendelkezzél egészségemről és betegségemről, életemről és halálomról a Te dicsőségedre és az én üdvösségemre, Egyházad – amelyhez tartozom – és szentjeid javára.”
A Megdicsőítelek téged szenvedéseimben című imádság Szent Pál apostol két levelének szellemében íródott. A Rómaiakhoz írt levél szerint „Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság által” (8,9–10). A Galatákhoz írt levelében pedig Pál így fogalmaz: „Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (2,20). Pascal arra kéri az Urat: „És mivel
Add, hogy fájdalmaim a tieid legyenek. Tedd őket magadévá, és egyesíts engem magaddal; magadat és Szent Lelkedet ajándékozva nekem öltöztess magadba engem… már ne én éljek és szenvedjek, hanem Te élj és szenvedj bennem, ó, Üdvözítőm! És így, mivel részecskéje lettem a Te szenvedéseidnek, egészen beöltöztethess dicsőségedbe, amelyben Te élsz az Atyával és a Szentlélekkel egységben, mindörökkön örökké! Ámen.”
Részleteket olvashatunk az imádságos könyvben Ferenc pápa apostoli leveléből, amelyet 2023-ban, Pascal születésének 400. évfordulójára írt. A Szentatya leszögezte: „Pascal rövid, de rendkívül gazdag és termékeny életének végén a testvérek szeretetét helyezte az első helyre. Egyetlen test tagjának tudta és érezte magát, mert »Isten, miután megalkotta az eget és a földet, melyek nem érzik létük boldogságát, olyan élőlényeket akart teremteni, akiknek tudomásuk legyen róla, és gondolkodó tagokból álló testet alkossanak«.
Nagy betegségében a halál közelségét érezve, kérte, hogy áldozhasson, de erre nem volt azonnal lehetőség. Akkor a nővérétől ezt kérte: »Ha nem áldozhatom a Főben, szeretnék áldozni a tagokban«. És »minden vágya az volt, hogy a szegények között haljon meg«… »Egy gyermek egyszerűségével fog meghalni« – mondták róla 1662. augusztus 19-én, röviddel azelőtt, hogy kilehelte lelkét. Miután megáldozott, ezek voltak utolsó szavai: »Ne hagyjon el engem Isten soha«.”
Az imakönyvet Diós István fordította.
Blaise Pascal: Te tudod, mi válik javamra
Szent István Társulat, 2024
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Fotó: Szent istván Társulat, Vatican News
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
