Vasárnap van, ez pedig egyet jelent a Heti progresszió újabb részének megjelenésével is. Nem maradunk reklámok, sőt, azokra adott válaszreakciók nélkül, de ismét ellátogatunk a filmek világába is. A [email protected] címre küldött leveleket ezúton is köszönöm, kedves olvasóinkat továbbra is buzdítom az aktív részvételre. Most pedig nem maradt más hátra, minthogy elrajtoljon január utolsó Heti progressziója.
3. Sokaknak nem tetszett, hogy az ausztrál Moana Bikini egy férfivel reklámozta az egyik egyrészes bikinijét. Voltak, akik szerint ez nem más, mint a woke egy újabb fejezete, valaki szerint ez egyáltalán nem segít a nők helyzetén, megint mások egyszerű gazdasági okokra hivatkoztak, mert egy férfival reklámozott bikinit nem fognak majd megvenni a nők. Mindegyikben bőven van igazság.
Nyilván voltak olyan vásárlók – vagy követők – is, akik megvédték a céget, de eme hasznos hülyék mellett maga a Moana Bikini is reagált a bírálatokra és hát nem éppen bűnbánó módon.
„Úgy érezzük, nem a mi problémánk, ha Jake a mi bikininkben felzaklat valakit” – állt ki a hamis sokszínűségért a cég.
Jake, azaz Jake Wood a modell, őt láthatják a bikiniben azok az emberek, akik nem vakultak meg rögtön. Állítása szerint ő nem nő és soha nem is mondta az ellenkezőjét, viszont úgy érzi, hogy „ezzel segített egy kisebbségen”. Fogalmam sincs, mégis kikre gondol, mint ahogy azt sem értem, hogy jön ide a másik – jobb híján nevezzük gondolatnak – megnyilvánulása, miszerint „sokféle nőtípus létezik és vannak nők, akiknek más az anatómiája, mint azt normálisnak tartjuk”. Hogy mindez miként jön ahhoz, hogy egy férfi hirdet női bikinit, szintén nem derült ki.
2. Aki követi a rovatot, illetőleg a portál cikkeit, az jól tudja, nem egyszer foglalkoztunk már „színes” reklámokkal, magyarul tájidegen, túlságosan hivalkodó diverzitást közvetítő hirdetésekkel. Az alábbiakat is kedves olvasónk küldte a rovat e-mail-címére, de a Bioderma névre hallgató, kozmetikumokat gyártó cég még nekem is feladta a leckét. Sőt, annyira megihletett, hogy egy sebtében összetákolt kifejezéssel címadó lett az e heti rovatban.
Ahol Lea „anyukáját és apukáját” mutatják be, nyilvánvaló és összetéveszthetetlen utalás a néger férfiak fetisizálására (ebből tucatnyi mém született már „egyedülálló anyuka fekete kölykökkel” címszó alatt), de a másik képen az elsőn már megismert alakokat leszámítva nem tudom kik vannak és azt sem értem, hogy egyáltalán mi a fene történik. Ők, akik a felirat tanúsága szerint „jól érzik magukat”, szintén Lea családjához tartoznak? Mert akkor tényleg nem irigylem a szerencsétlen kislányt (?). Kicsit olyan érzésem van, mintha kontextus nélkül odaretusáltak volna különböző rasszokat, csak mert mostanában az a divat. Az eddigieket legalább el lehetett helyezni valamilyen „történetben” – úgy nagyjából – itt már ez sincs meg. Na, de inkább ugorjunk is tovább!
1. Magyarországi zsidó reneszánsz jöhet dögivel, Uram?
Nem, nem volt még elég a zsidókról szóló filmekből, kell még! A Lefkovicsék gyászolnak egy viharos apa-fia kapcsolatról szól, amelyben a bokszedzőként dolgozó Tamás fia, Lefkovics Iván Izraelbe menekül a konfliktusuk elől, ahol ortodox zsidóként családot alapít. Mivel Magyarországról csak az itt élő édesanyjával tartja a kapcsolatot, annak váratlan halálakor hatéves kisfiával visszautaznak hazánkba, hogy egyhetes gyászt üljenek a szülői házban a zsidó hagyományoknak megfelelően. A dolog innentől kezdve sejthető, ismét kiújul a konfliktus, amelyet az eltérő környezetben való szocializáció is tetéz.
A NER történelmi mozijaival ellentétben a Lefkovicsék gyászolnak „meglepő módon” azonnal az Egyesült Államokban debütált különböző zsidó filmfesztiválokon, mi diszkriminálva vagyunk, ugyanis a magyar mozikba csak 2024. február 22-én érkezik, így még majdnem egy hónapot kell kibírnunk a család nélkül. Nyilván sokak legnagyobb bánatára.
Ezen az érzékeny ponton pedig én el is búcsúzom mindenkitől, egy hét múlva ismét érkezik a Heti progresszió.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
