Az Apostoli Palota Konzisztórium termében Ferenc pápa vezetésével – mintegy negyven bíboros jelenlétében – május 3-án nyilvános rendes konzisztóriumot tartottak, melyen hét boldog kanonizálásáról szavaztak. Ferenc pápa a szavazás után megerősítette többek között Charles de Foucauld szentté avatását.
A kilenc órai zsolozsma elimádkozásával vette kezdetét a nyilvános rendes konzisztórium, melyen a következő hét boldog szentté avatásáról szavaztak a bíborosok:
– Charles de Foucauld francia szerzetes pap, a Jézus Kis Testvérei és Kis Nővérei rend alapítója;
– Devasahayam Lázár, az első világi indiai szent;
– Jézusról nevezett Maria Francesca, világi nevén Anna Maria Rubatto piemonti származású szerzetesnővér;
– Maria Domenica Mantovani szerzetesnővér, a Szent Családról nevezett Kis Nővérek Intézetének első elöljárója;
– César De Bus francia pap, a Keresztény Tanítás Atyái kongregáció alapítója;
– Luigi Maria Palazzolo olasz pap, árva gyerekeket befogadó kongregációk, a Szegény Nővérek és a Szent Család Testvérei alapítója;
– Giustino Maria Russolillo nápolyi egyházmegyés pap, aki a papság nevelésének szentelte az életét.
Ferenc pápa jóváhagyta a konzisztórum szavazását. A szentté avatások időpontjáról a világjárvány miatt később határoznak.
A konzisztóriumot követően a tavaly kreált Marcello Semeraro bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa így nyilatkozott: „Ezek az új szentek életük áldozatával és a szeretet gyakorlásával tettek tanúságot Krisztusról. Ezeket a boldogokat, akiket hamarosan szentté avatnak, nemcsak Isten népe tisztelete övezi életszentségük ragyogása miatt, hanem közbenjárásukat is kérik kegyelem elnyeréséért és csodás gyógyulásokért.”
Marcello Semeraro a közös kezdő imádságot követően a Szentatya és a konzisztórium tagjai előtt röviden ismertette a hét boldog életrajzát és tanúságtételük legfőbb vonásait. Úgy fogalmazott, „különféle korokban és eltérő hivatásokban – ki-ki sajátos karizmájával, életáldozatával, a szeretet és a legfőbb erények hősies gyakorlásával – tettek tanúságot Krisztus húsvétjának termékenységéről és a reménység örök forrásáról”.
*
A zsolozsma és a konzisztóriumülés után következett az „optatio”, melynek során nyolc diakónus bíboros „igényléssel” átlépett a presbiter bíborosi rendbe.
Az egyházi törvénykönyv 350. cikkelye így rendelkezik az eljárásról: „A konzisztóriumban bejelentett és a pápa által jóváhagyott igényléssel, rendjük és kinevezésük elsőbbségének megtartásával, a presbiter bíborosok átmehetnek más címre, a diakónus bíborosok pedig más diákoniára, ha pedig tíz teljes évet eltöltöttek a diakónus bíborosi rendben, átléphetnek a presbiter bíborosi rendbe. Az a bíboros, aki a diakónusi rendből igényléssel átlép a presbiteri rendbe, mindazon presbiter bíborosok előtt foglal helyet, akiket utána neveztek ki bíborossá.”
Több mint tízéves diakónus bíborosi szolgálatuk után a következő bíborosok léptek át a presbiter bíboros rendbe: Angelo Amato, Robert Sarah, Francesco Monterisi, Raymond Leo Burke, Kurt Koch, Mauro Piacenza, Gianfranco Ravasi, Walter Brandmüller.
Mindegyiküket XVI. Benedek pápa kreálta bíborossá a 2010. november 20-án tartott konzisztórium során.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »