A Nagyölveden élő Vavreczky József és neje, Manyika már hat unoka boldog nagyszülője. József ismert személyiség a környéken, hiszen négy választási időszakon keresztül volt a község polgármestere, ezenkívül neves fotós és videós.
József gyakorló nagyapa is, aki arról mesél nekünk, hogy a szív sugallta gondolat hogyan tud valósággá válni. Mire képes az ember, ha örömet akar szerezni. A sokoldalú, tevékeny férfival, aki a pólóján is büszkén viseli családi státuszát, arról beszélgetünk, hogyan születnek a babaházak, a különleges járműcsodák és az egyéb, nagy örömöt szerző meglepetések az unokáinak.
„Nyolc évvel ezelőtt, amikor Veronika lányom nagyfia négyéves lett, nagyon odavolt egy babaházért” – meséli József. – „Anyukája a világháló segítségével végigböngészte az egész világot babaház után kutatva, de a selejt és a nagyon drága kategória között semmit sem talált. Arról nem is szólva, hogy egyik oldalról valamennyi nyitott volt, és egyikben sem volt garázs. De hát hogyan kaphatna egy kisfiú garázs nélküli házat? Miután a lányom elmondta, hogy ő a babaházba a bútort el is készítené, akkor én is elhatároztam magam. Ha te legyártod a bútorokat, akkor én megcsinálom a babaházat, vállaltam el a ház elkészítését úgy, hogy csak halvány elképzelésem volt arról, hogyan állok majd neki. Munka közben magamon is megfigyelhettem, mire képes az ember, ha örömet akar szerezni.
Hogyan törnek fel azok az energiák, amelyek hónapokon keresztül erőt adnak ahhoz, hogy az ember képes legyen valamire, ami addig számára idegen vagy ismeretlen volt. Nem a fűrész, a gyalu vagy a csiszoló az ilyen tárgyak megalkotásának az eszköze, sokkal inkább a szeretet.”
Mint mondja, várakozáson felül sikerült a babaház kivitelezése. A 125×80 centiméter alapterületű épületet eldugni sem igen lehetett, így történt, hogy még az ajándék átadása előtt meglátta az unoka, az akkor nyolcéves Csenge. Fájt a szíve, hogy nem az övé, és nyomban megígértette a nagyapjával, hogy neki is készít egyet. Meg is kapta elsőáldozásra, és nem volt nála boldogabb gyerek a világon. Ma már 16 éves, de a babaházat még mindig a szobájában őrzi.
Később Bulcsú lett elsőáldozó, és József úgy gondolta, neki is örömet szerezne, ha saját kezűleg készített ajándékot kapna. Így született meg egy Mack katonai csapatszállító teherautó, amely a mai napig a legféltettebb kincsei közé tartozik.
Aztán Botondnak közelgett a hatodik születésnapja, aki a mozdonyok és a vonatok szerelmese. Mi sem természetesebb, hogy ő meg gőzmozdonyt kapott a megfelelő feliratokkal, természetesen azt is fából. András elsőáldozására készült el az amerikai Mack csőrös kamion, ősszel pedig a nagy traktorista Bálint örülhetett a pótkocsis John Deer traktorjának. Tavaly a legifjabb, Máté kapott egy gőzmozdonyt, és részéről is hatalmas volt a boldogság.
„Pár éve nyári lakot építettem az unokáknak a kertben, ahol játszhatnak, tévét nézhetnek, sőt ott is alhatnak az emeletes ágyon. Van az udvarban tündérház, pontosan hat tündér lakja, és épül a boszorkányház is egy kifűrészelt fatörzs odvában. Hozzátenném, hogy az csak puszta feltételezés, hogy ennek a létrejöttét a nagymama inspirálta volna.”
Az utóbbi időben József kézifűrésszel faragott mandalákkal is megörvendezteti a családtagjait, de készült egy újabb babaház is kanadai mintára, rönkfából. Erre, mint mondja, kihívásként tekintett. Azzal a nem titkolt szándékkal alkotta meg, hátha valaki észreveszi benne az értéket, és hajlandó megfizetni a több mint két hónapos kísérletezést és fejtörést. S talán megpillantja benne a szeretetet is, amivel készült.
„Az unokák szemében felcsillanó öröm újabb és újabb alkotásokra ösztönöz. Boldogsággal tölt el, hogy a kapott ajándékokat megbecsülik, valószínűleg érzik, hogy az ajándék értéke nem az árában van, hanem a belefektetett, szeretetből végzett munkában.”
Megjelent a Magyar7 2021/17. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
