Berényibe oltott Csáky

Berényibe oltott Csáky

Berényi József lemondott az MKP vezetői posztjáról, a vezetés elfogadta. Bölcs lépés az MKP és volt elnöke részéről is. De nézzük meg, minek kellett történnie ahhoz, hogy racionális döntések szülessenek a pártban.

Berényi József 2010-ben lett az MKP elnöke, miután a párt csúfos vereséget szenvedett a választásokon, és kiesett a parlamentből. A 2012-es előrehozott választásokon ugyanez történt, de akkor valóban kevés ideje volt a pártelnöknek, hogy arcot adjon politikájának. 2016-ig azonban volt elég ideje, mégsem sikerült. Pedig korábban voltak részsikerek. Maga a pártelnök Nagyszombat megye alelnöke lett, az önkormányzati választásokon rendre jól szerepelt a párt. De idén a harmadik csónak is elment.

2007-től 2010 júniusáig az MKP otromba kommunikációt folytatott. Csáky Pál idejében az MKP támadólag lépett fel a magyar közösségen belül, az árulózás, a kirekesztés, az ellenségkeresés a mindennapok szótárába lopta magát. 2012-ben ez teljesen megváltozott. A Berényi vezette MKP szótára finomult, békésebb hangnemet ütött meg. Mígnem 2016-ra ugyanazt a harcias, agresszív és ostoba pózt vette fel a párt, amit korábban sikeresen levetkőzött magáról. Berényi elcsákysodott. Csáky önmagában is riasztó volt a szlovákiai magyarok jelentős részének. A Berényibe oltott Csáky semmiben sem különbözött az eredetitől. A kirekesztő kommunikáció teljesen elbizonytalanította a választókat. A szlovákiai magyar társadalmon belüli ellenségkeresés és -találás pedig totális tévút volt. Berényi rossz emberekkel vette magát körül. Rosszak voltak a tanácsadói, rossz emberekre hallgatott.

Rosszul lőtték be a kampányt. A párt nem szólított meg senki mást, csak a biztos MKP-választót. A többit ellenségként kezelte, vagy nem is törődött vele. Pedig politológiai alapvetés, hogy a potenciális új választóhoz kell szólni, nem azokhoz, akik amúgy is a karámban vannak. Ilyen elbaltázott kampánya még nem volt az MKP-nak. Azzal a simán hazug szlogennel, hogy Közös akarat. Miközben mindenki látta és tudta, hogy nincs közös akarat.

Berényi Józsefben több volt. A környezete használta el őt. Úgyhogy a pártnak elsősorban ettől a környezettől kell megszabadulnia. Nem elég az elnök lemondása, mert ő valamilyen szinten áldozat. Hiába lesz új elnök, hiába próbálják meg hangoztatni majd kívülre az összefogás és az újítás lehetőségét, ha a távozó elnök környezete marad.
Ha az MKP komolyan gondolja, hogy valaha még a nagypolitikában akar működni, akkor a kritikán nem megsértődni, hanem gondolkodni kell. A szlovákiai magyarságon belüli ellenségkeresést abbahagyni.

S elkezdeni végre racionálisan gondolkodni. De nemcsak vészhelyzetekben, hanem folyamatosan. Ez a Berényi-korszak legnagyobb tanulsága. De ez volt a Csáky-korszaké is, és mégis megismétlődött. Ki tudja, hány csónakja van még a pártnak.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »