Érdekes grafikont közölt Nagyszombat megye MKP-s alelnöke, Berényi József. Az alábbi grafikonon a be- és elköltözött lakosok számát mutatja a Nagyszombati kerület járásaiban a 2014- 2017 közötti időszakban.
A konkrét számokból jól látható, hogy az új telepesek épp a két magyarok által lakott járást nézték ki maguknak, azaz a Dunaszerdahelyit és a Galántait.
Az adatok a Statisztikai Hivataltól (SH) származnak, azaz hivatalos mutatók. Berényi hivatala annyit csinált, hogy járási szinten összegezte mindazt, amit egyébként a SH honlapján akár saját községünkre vonatkozóan mi magunk is megnézhetünk (itt.)
Vonzóak a magyarlakta területek
A trend egyértelmű: a kerület szlovák többségű járásaiból a nép a magyarok által lakott községekbe, városokba települ. Ha az elmúlt 4 esztendőt nézzük, minden évben többen jöttek, mint ahányan elmentek.
Mert a kevésbé fejlett infrastruktúra miatt a magyar többségű falvakban olcsóbb az élet, megfizethetőbben az ingatlanok és az építkezési területek. A magyar falvaknak ráadásul sok más előnyük is van. Általában nyugodtabbak, takarosabbak, ergó élhetőbbek, mint saját eddigi, szlovák lakóhelyük. Az új lakosok jól tudják ugyanakkor azt is, hogy az R7-es megépülésével a Pozsonyban, vagy a kerület ipari területein dolgozók számára hamarosan ideális megoldás lesz a magyar őslakosok lakóhelyéről való ingázás.
Hasonló a helyzet a Pozsonyhoz közeli Szenci járásban is. Érdemes megnézni a számokat mondjuk a járási székhely Szenc, vagy a közeli Nagyborsa esetében, de más településeket is említhetnénk, vagy akár a magyarországi Rajkát, Dunakilitit.
Megváltozott helyzet, szlovák igények
Mi következik mindebből? Az, ami a szemünk előtt játszódik. Hogy a betelepülésnek köszönhetően néhány év alatt gyökeresen megváltozik az adott terület nemzetiségi összetétele. Az új telepesek azonnal saját igényekkel állnak elő és bizony nem szégyenlősek. Konkrét példa a nagyszarvai szlovák iskola esete, melyet a Körképen is bemutattunk.
Saját óvoda, iskola kell nekik, majd bejutva a helyi képviselőtestületekbe indítványozzák, hogy ne magyarul mint eddig (mert nem értik), hanem szlovákul folyjon a tárgyalás.
Hogy összehangolt akció zajlik, jól mutatja a szlovák betelepülők és politikusaik együttműködése. Nagyszarva két szlovák kisiskolása miatt egyenesen Peter Pellegrini kormányfő látogatott személyesen a helyszínre, majd gyorsan a közoktatási törvényt is megváltoztatták, hogy jöhessenek a szlovák kisiskolák a magyar tömbterületekre.
Elutasítjuk az R7-est? Gettóba zárnánk a magyarokat? Nem akarjuk, hogy ők is jobban éljenek? Tehetné fel (fel is tette) a kérdést a Most-Híd közlekedésügyi minisztere Érsek Árpád, vagy éppen az R7-es körüli telkekből meggazdagodott Bugár Béla.
Miért nem az őslakosok a nyertesek?
A valódi kérdés azonban nem így áll. A kérdés inkább az, hogy amit a betelepülő szlovákok saját politikai képviseletükön keresztül el tudnak érni, azt miért nem képesek elérni a magyar őslakosok is? Hogy őseik lakóhelyének elszlovákosítása helyett miért nem lehetnek a nyertesei a megváltozott feltételeknek?
Miért kell eltűnniük és eltűrniük azt, hogy ha így folytatódik, nagyapáik falujában az unokáik már szlovák többségben fognak felnőni, miközben az aktuális miniszterelnök a jogos kétnyelvűségi igényeiket is durván lesöpri az asztalról?
Miért kell a magyarnak húznia a rövidebbet még saját lakóhelyén is, és miért nem képes saját politikai képviselete is arra, amit a szlovákok szemünk láttára a mi kárunkra elérnek? Miért csak grafikonokat és siránkozó nyilatkozatokat gyártunk, ahelyett hogy saját túlélésünk és gyarapodásunk megoldásain dolgoznánk ezerrel?
Hogy lehetne ezt másként is, nemzetközi példák egész sora bizonyítja.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
