A nyolc évvel ezelőtt alakult Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága évente emléktáblával jelzett rózsatővel tiszteleg Beregszász egy-egy neves hölgyszülöttje előtt. A Budapest parkban június 24-én ezúttal a gyermekirodalom elismert alakjának, Osvát Erzsébetnek állítottak emléket halálának 30. évfordulóján (született Beregszászon 1913. március 21-én, meghalt Budapesten 1991. április 20-án).
A megjelenteket – köztük Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Vincze Istvánt, a Beregszászi kistérség alpolgármesterét, Békésyné dr. Lukács Angéla és Csizmadia Alexandra konzulokat, rózsahölgyeket – Horváth Gabriella rózsahölgy üdvözölte. Aki elmondta:
a szervezet fontosnak tartja, hogy megemlékezzen Beregszász és a vidék ismert és elismert nőalakjairól, ezért minden évben elültetnek egy rózsatövet és emléktáblát avatnak ezen hölgyeknek.
Mező Dianna, a társaság elnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezek az „élő és virágzó emlékek” megerősítik az erre sétálókat is abban, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek. Osvát Erzsébetre viszont nem csak ez a rózsatő emlékeztet majd, de az a sok-sok vers is, amelyeket gyermekeinknek, unokáinknak olvasunk, mondta.
zilágyi Mátyás elismeréssel szólt a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társaságának tevékenységéről, arról, hogy itt, Rákóczi Ferenc nemrég felállított lovasszobra szomszédságában olyan személyiségeknek állítanak emléket, akik jelentős szerepet játszottak a „kárpátaljai magyarság fővárosa” történelmének, kultúrájának, oktatásának, sportéletének stb. alakításában.
A diplomata méltatta Osvát Erzsébet munkásságát is, aki versei által a gyermeklelkek formálója.
A továbbiakban Mónus Dóra, a Rákóczi Főiskola oktatója idézte fel Osvát Erzsébet emlékét és méltatta életútját. Előadását két Osvát-vers tolmácsolásával is színesítette.
A rózsahölgyek mindegyik rózsatő- és emléktábla-avatóra meghívják az érintett személy hozzátartozóit is. Mint Horváth Gabriella beszámolt róla, ezúttal sikerült felvenni a kapcsolatot a költőnő unokájával, a családi hagyaték őrzőjével, ám Sándor Tamás sajnos személyesen nem tudott Beregszászba utazni, viszont levélben elküldte gondolatait, melyeket Mező Dianna tolmácsolt.
„Osvát Erzsébet személyében nem csak a verseire gondolunk, hanem egy már letűnt, széttöredezett békebeli világra, amelyben első gyermekkori élményeit átélte.
Beregszászi dadájától tanulta a népi énekeket, dalokat, még a monarchia idején. Fiatal, kezdő tanítóként Bótrágyon, Csetfalván dolgozott, majd Budapestről tartotta a kapcsolatot a határon túli író-olvasó találkozók alkalmával a gyerekekkel. Verseit a kisiskolások örömmel és könnyen tanulták és szavalják ma is… Amíg a gyerekek éneklik és szavalják verseit, Osvát Erzsébet szívükben tovább él” – fogalmazott az unoka.
Az emléktáblát Szilágyi Mátyás és Vincze István leplezte le, közben Pirigyi Gergely tárogatójátékában gyönyörködhettünk.
Kovács Erzsébet
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
