Nagy Gáspár egzisztenciális kockázatot vállalt, meghurcolták, de ő tabukat döntött, megírta és publikálta az 1956-os forradalomról szóló, A Fiú naplójából és az Öröknyár: elmúltam 9 éves című kőkemény verseit – idézi föl a Balassi-kardos költő alakját Babus Antal.
Dr. Babus Antal – youtube
A 17 éve elhunyt Nagy Gáspár Balassi-kardos költő 75. születésnapjára emlékeztek szombaton Bérbaltaváron. Az emléknapon adták át a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat is, amelyet idén Dr. Babus Antal, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ osztályvezetője, irodalomtörténész vehetett át. Őt kérdezte a Gondola.
– Tanár úr, természetesen gratulálunk kitüntetéséhez! A Kárpát-medencében a magyar irodalom számos szimbolikus helye ragyog, ha a születési helységeket nézzük: Zólyom, Sződemeter, Kiskőrös, Érmindszent, Agárd éd a többiek. Miért tudjuk, hogy a következó évtizedekben Bérbaltavár is felfénylik?
– Szerkesztő Úr, köszönöm a gratulációt, figyelmességét! Nem jövő időben fogalmaznék, Bérbaltavár már most is fénylik. A Wikipédia szerint Magyarországon 2681 község található, közülük nagyon kevés büszkélkedhet azzal, hogy Balassi Bálint-emlékkarddal és Kossuth-díjjal is elismert szülöttet adott hazánknak. Nagy Gáspár 2007-ben tragikusan fiatalon, 57 éves korában elhunyt, azóta 17 év telt el, de az immár 11. alkalommal átadott Nagy Gáspár-díj is arról tanúskodik, hogy emléke él. Talán még ennél is fontosabb, hogy nemcsak az emléke él velünk, hanem a költészete is. Tizenhét év nem nagy idő, de arra már elég, hogy lássuk, ki akad fenn azon a bizonyos rostán. Nagy Gáspár „fennakadt”!
wikipedia
– Nagy Gáspár azok közé a poéták tartozik, akik a pártállam idejében személyes kockázatot vállaltak az igazság kimondásáért. Alkotásainak maradandó értékét ez az irodalomtörténeti tény hogyan emeli?
– A posztmodern idején, ami már lecsengőben van, de azért még ma is vívja utóvédharcait, szerették volna elhitetni velünk, hogy az irodalmi mű légüres térben létezik, hogy semmi jelentősége nincs társadalmi beágyazottságának, hogy mikor, milyen társadalmi környezetben születik meg. Ez a felfogás ugyanannak az emberellenes ideológiának az egyik lépcsőfoka, amely ma már magát az embert akarja kiszakítani társadalmi környezetéből, hogy egyedül, dermedten dideregjen kozmikus magányában, hogy senkire se támaszkodhasson, senkiért ne vállaljon felelősséget, önzőn csak magával törődjön.
Nagy Gáspártól teljesen idegen volt ez a szemlélet. Ő is lapulhatott volna, szemet hunyhatott volna a kommunista-szocialista rendszer ember- és magyarságellenes politikája fölött, de ő nem növelte a bajt azzal, hogy elfödte. Egzisztenciális kockázatot vállalt, meghurcolták, de ő tabukat döntött, megírta és publikálta az 1956-os forradalomról szóló, A Fiú naplójából és az Öröknyár: elmúltam 9 éves című kőkemény verseit. Csak az utóbbi zárósorait idézem: „és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI.” Mindezt 1983-ban, amikor Nagy Imre (NI) nevét még tilos volt kimondani! Ki merem jelenteni, hogy amíg lesz magyar irodalom, Nagy Gáspárnak ezt a versét idézni fogják, Nagy Gáspár ezzel a két versével halhatatlanságra ítélte magát!
Az irodalomtörténész – mke.info.hu
– A Balassi-karddal 1999-ben kitüntetett költő, „Nagygazsi” poézise hogyan segít bennünket abban, hogy fiataljainkat a magyar irodalom bűvkörébe vonjuk?
– Az élet, az irodalom, az ember nem lezárt, befejezett valami, hanem folyamat, folyamatos változás, folyamatos küzdelem. Ma is vannak tabuk, amelyek ellen küzdeni kell, amelyeket le kell dönteni és az igazságot napvilágra kell hozni. Nagy Gáspár pályája azt üzeni a fiataloknak, hogy a húsosfazekat választani csak rövid távon kifizetődő, aki hosszabb távra tervez, az Bérbaltavár szülöttjéről vegyen példát, ne az érdekeire hallgasson, hanem a lelkiismeretére, merjen árral szembe is úszni, és az Idő meg fogja jutalmazni.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
