Beran Ferenc teológus, budapest-újlaki plébános a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Erkölcsteológiai Tanszékének oktatója. Az alábbiakban az ő írását olvashatják.
Felzaklatott és sebzett világban élünk. Ennek hatásai az egyéni életben és a közösség életében is megmutatkoznak. Jelei a világban megtapasztalható feszültségek, amelyek nemzetek közötti háborúkban és munkahelyi és családi vitákban, olykor veszekedésekben is megmutatkoznak. Ha komolyan vesszük keresztény küldetésünket, akkor meg kell kérdeni önmagunktól:
Sokan úgy gondolják, hogy igazságos háborúkkal vagy gazdasági fejlődéssel ezek a nehézségek megoldhatók. Korábbi tapasztataink, azonban azt mutatják, hogy fejlődés vagy az „igazságos háborúk” nem oldják meg ezeket a nehézségeket. Nem csupán a gazdaság vagy a politika került válságba, hanem maga az ember is. Úgy érezheti, hogy elsősorban szellemi erejében bízhat, és a saját kezébe akarja venni sorsának irányítását. Ezeknek
Ez egyfajta „fertőzöttséget” jelent, ami kihatással van hétköznapi életünkre is. Az egyházi hagyomány ennek egyik forrását „áteredő bűnnek” nevezte, az utóbbi időben pedig „strukturális” bűnről is beszélünk, ami hibás társadalmi „szerkezetet” vagy „szervezetet” jelent. Hatásuk a mi jelenlegi világunkban elsősorban a kiszámíthatatlan fel-fellángoló haragban és még inkább a kevésbé ellenőrizhető gyűlöletben jelenhetik meg – pusztító módon. Ez a jelenség tapasztalható az emberi találkozások szintjén és az egyes népek egymásnak feszülésében is.
A Szentírás ennek gyógyítására az irgalmas, együtt érző szeretet (latinul: misericordia) kegyelmi erejét, gyógyírját állítja elénk, amely Isten egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Ez a szeretet nem az elkövetett és bűntetendő cselekedetből indul ki, hanem a korlátjai között vergődő és azokba időnként beleütköző: fájdalmat okozó és fájdalmat átélő embert látja. Ez a szeretet nem büntetni, hanem gyógyítani kíván. Ez a szeretet isteni tulajdonság, de mi is részesülhetünk belőle. Szent Pál apostol tanítása szerint az „új ember” képes felismerni a szeretet Istentől jövő forrását és egyéni küldetését. „Mindez Istentől van, ki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát.” (2Kor 5,18). Az apostol tanításában ez azt jelenti, hogy a Jézusban feltárulkozó irgalmas szeretet újra Isten felé fordítja az emberi bűnök miatt már Tőle eltávolodó embert. Így
Az életünkben megújulást hozó húsvét ünnepkörében érdemes elgondolkodnunk azon, hogy megbékélés szolgálatát hogyan vagyunk képesek gyakorolni. Jézus a szeretetével Isten felé fordította a Tőle eltávolodó, kiábrándult embereket. Jézustól mi, bűntől sebzett emberek is tanulhatunk. Gondolnunk kell arra, hogy nem kevesen lehetnek, akik tőlünk vagy eszméinktől is elfordulhattak: vagy megbízható ismeretek hiányában, vagy mert úgy látják, hogy nem képviseltük hitelesen azokat. Ennek bizony lehetnek valós alapjai is, hiszen mi is csetlő-botló emberek vagyunk. Tévedhetünk és bűnöket követhettünk el, amelyekért bocsánatot kell kérnünk. Ezt megtette Szent II. János Pál pápa is, amikor a harmadik évezred kezdetén az Egyház nevében bocsánatot kért Istentől a távolabbi és a közeli múltban elkövetett vétkekért. Ez nála nem a gyengeségnek, hanem a hit erejének a jele volt. Ez az Isten irgalmában való bizalom a kereszténység erejét nem gyengítette, hanem növelte. Valószínű, hogy többen is voltak, akik éppen emiatt döntöttek úgy, hogy visszatérnek Isten népéhez.
Az így kibontakozó, és környezetünkre is kisugárzó lelki békénk a felzaklatott világ békéjének megvalósulását is szolgálja.
Szerző: Beran Ferenc
Fotó: Merényi Zita (archív: fáklyás felvonulás és ökumenikus imádság 2026. január elsején, a béke világnapján)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
