Advent 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,26–38)
Az utolsó adventi gyertya meggyújtása szívünk legmélyén is felszítja a vágyat: „Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk / törékeny játékunkat, a reményt.” (Babits Mihály: Karácsonyi ének)
Ezen a vasárnapon az angyali üdvözlet evangéliumát halljuk és olvassuk.
„A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával” (Lk 1,35). Máriát valóban beragyogja a fény, a Szentlélek világossága, amely igazán megvilágosít, és értelmet ad mindennek. Az angyali üdvözlet úgy mutatja be Máriát, mint olyan embert, aki mindenben keresi a dolgok értelmét: „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezi az angyalt. Nem könnyű ugyanis felismerni az igazságot. Még nehezebb a felismert igazság szerint alakítani az életünket. Mert bizony, ma is szinte lehetetlennek tűnik számunkra mindaz, amit az evangéliumi élet kíván tőlünk. Mi azonban nem is a magunk erejében bízunk. Tudjuk jól, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Csak egyvalami nem tűr halasztást: itt és most van az idő, hogy Máriával együtt egészen Istenre bízzuk az életünket! Ezt a máriás „legyen nekem” választ, ezt a bátor igent mondást az Úr szavára mi is tanuljuk meg és gyakoroljuk minden helyzetben! Ne habozzunk határozottan elindulni, és megtenni a felismert, elfogadott, ránk bízott isteni akaratot. Miként Mária, mi is nap mint nap mondjuk ki újra a választ engedelmesen, azaz a Szót befogadva és meg is téve. Tanuljuk meg tőle, miként lehet Isten kegyelmét egyre jobban a szívünkbe fogadni, tevékenyen megőrizni, növekedni benne, és szüntelenül továbbadni. A Szentlélek segít majd nekünk is abban, hogy ne csak elfogadjuk a jót, de mi is tegyük másokkal. Csak akkor leszünk boldogok, ha igyekszünk másokat boldoggá tenni, örömet, meglepetést szerezni nekik, megajándékozni őket. Így lehetünk valóban Istentől megajándékozottak, Isten szándéka szerinti, evangéliumi, azaz krisztusi emberek.
Az adventi gyertyagyújtást idén szinte közvetlenül követő karácsonyi szentestére egy olyan,
melynek krisztusi fénye betölti egész életüket: „Bennem van, íme, csengő és harangdal / és bennem van a legnagyobb, a Gyermek – / a fényes jászol s valamennyi angyal.” (Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben – December. A Gyermek dícsérete)
Szerző: Bognár István
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
