Beneš, Fico és az állam bosszúja Kulcsár Péter2025. 12. 29., h – 19:07
Mintha egy ZS-kategóriás akciófilm, s nem egy kommentár címe lenne, amit leírtam. Ám nem, dehogy, ez itt a szlovákiai és közép-európai realitás mezeje!
Nincs abban semmi különös, ha azt írom: az én családom, pontosabban „leszármazási ágaim” életére is rányomták bélyegüket a jogfosztottság évei. Gyanítom, sok részlete feledésbe merült, sokan meghaltak, mielőtt beszélhettünk volna az átéltekről… Vagy ha meséltek is róla, nem kérdeztem meg mindent, amivel most hanyatt-homlok rohannék hozzájuk.
A dolgot persze nem lehet ennyivel megúszni. Ha feltettük a kérdéseket, ha nem, a meghatározó élmények hatnak mindmáig nemzedékeken átnyúló traumaként, s ki tudja, milyen formákban még. Különösen akkor, ha nem volt katarzis – vagyis a szó szoros értelmében vett megtisztulás, ami a görög szó eredeti értelme is. Bonyolult dolog az elérése, de nincs más út. Elmúlt 70-80 év.
Azoknak, akik átélték, jogukban áll máshogy gondolni, ám a csehszlovákiai németek és magyarok elüldözése, megalázása messze nem tartozik a traumáktól és vértől csatakos 20. századi történelem legrosszabb eseménysorai közé. Ennek ellenére továbbra is egyszerre alibista, számító és cinikus módon kezeli azt a politika, de még a társadalom egy része is.
A Fico-kormányok sosem mentek a szomszédba egy kis „bosszútörvényért”, vagy más, hasonlóan aljas eljárásokért nemzetiségi és magyar viszonylatban. Amiért 2006 óta felelősek e téren, azért még soha nem kértek semmiféle bocsánatot, nem tették azokat jóvá – és nem is fogják! Soha. Ezt jó, ha tudatosítják a szlovákiai magyar politikusaink, de a mindenkori magyar kormány is, amelynek jelenlegi, máskülönben mindenféle fantomproblémákkal vadul harcoló képviselői legfeljebb hümmögéssel figyelik, mit művel a szlovák végrehajtó hatalom csúcsán csücsülő hétpróbás barátjuk és annak társai. Ez az ő dolguk, kívánjunk nekik sok szerencsét, ha máshol nem, akkor majdan a történetírók ítélőszéke előtt… Bizonyára mosolyognának ezen, de elég kemény kúria az…
Edvard Beneš dekrétumai (vagy a korabeli csehszlovák állam egyéb jogszabályai) érdekes és vegyes képződmények, s néha sokan elfelejtik, hogy démonizálásuk vagy felmagasztalásuk helyett inkább érdemes lenne az időt rászánva leülni, olvasgatni őket (meg a róluk szóló történeti műveket), s higgadt mérleget vonni. Ami a német és magyar nemzetiségek kollektív jogfosztására és kirablására vonatkozik bennük, az sok tekintetben fasiszta logika volt – noha végképp nem szabad azt összekeverni a zsidó társainkat elpusztító holokauszttal, annak kimenetele és égbekiáltó bestialitása miatt. Emellett érdemes tudatosítani, hogy addig a pontig milyen súlyos, pusztító hibákat követett el a magyar állam (a német pedig még inkább), amelyek kódolták a jogfosztottság éveit is.
Beneš után szabadon, Fico jóvoltából egészen bizarr módon bosszul most a szlovák állam úgy, hogy az előbb leírt mondatok alapján akár börtön is járhat a gondolatok megfogalmazójának. Ráadásul úgy, hogy az állam által zombiként életre keltett földelkobzások szlovák embereket is súlyosan károsítanak. „Elegendő harc” volna bőven, „hogy a múltat be kell vallani”. Hát nem, valakik inkább másféle harcot vívnak.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
