Beneš-dekrétumok: Újabb vezető amerikai folyóirat foglalkozik a szlovák állam jogsértéseivel

Beneš-dekrétumok: Újabb vezető amerikai folyóirat foglalkozik a szlovák állam jogsértéseivel

Fontos írás jelent meg a nemzetközi kapcsolatok terén kiemelkedőnek számító National Interest folyóiratban, amely a felvidéki magyarságot érő jogsértésekkel foglalkozik. A cikk szerzője ezúttal is Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa, aki, óriási űrt betöltve ezzel, gyakorlatilag egyedüliként viszi ki a nemzetközi médiatérbe közösségünk problémáit.

Tárnok Balázs ezirányú munkáját portálunk folyamatosan figyelemmel kíséri, készítettünk már a fiatal szakemberrel interjút és több alkalommal beszámoltunk az Egyesült Államokban megjelent írásairól. Tárnok a National Interest-ben megjelenő cikkében ezúttal is a Beneš-dekrétumokkal foglalkozik,

annak apropóján, hogy az amerikai külügyminisztérium idei, Szlovákiára vonatkozó emberijogi jelentéséből fájóan hiányzik a kollektív bűnösség elvén alapuló intézkedések kritikája.

Tárnok cikkében jól észrevehetően igyekszik úgy „lefordítani” az amerikai szakmai közönség számára a problémát, hogy az megfelelően rezonáljon is a régiónkról, közösségünkről keveset tudó amerikai olvasóban. A szerző ahelyett, hogy részletesen ismertetné a felvidéki magyarság XX. századi történelmét vagy a párizsi béke utáni rendezést és jogfosztásokat, nagyon helyesen, emberi jogi kérdéssé szűkíti a témát, amely ma is központi jelentőségű az amerikai közbeszédben és külpolitikában. Nem véletlen, hogy a State Department minden évben több ezer oldalnyi jelentést készít a világ országainak emberi jogi helyzetéről. Hogy ezek figyelmetlenségből vagy tudatosan, de gyakran nem vesznek figyelembe számos jogsértést, az a jelentés nemzetközi presztízséből vajmi keveset von le.

Tárnok cikkében rövid, de lényegre törő összefoglalóját adja a dekrétumok körül kialakult vitáknak, ismertetve az amerikai olvasóval például a Bosits-ügyet és az Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolódó döntését, amelyben a strasbourgi testület is elismerte, a szlovák bíróságok a dekrétumok alapján ma is hoznak ítéleteket. Szintén szóba kerül az év elején kirobbant botrány a Földalapnál zajló utókonfiskációkról, de Tárnok itt sem bonyolítja túl. Két-három mondattal úgy sikerül összefoglalnia a lényeget, hogy a témakört nem ismerő olvasók számára érthetővé, ugyanakkor emészthetővé is teszi azt.

A szerző szerencsére nem esik abba a hibába, hogy a részletekben elveszve fogyaszthatatlanná tegye írását.

Rendkívül aggályos – írja Tárnok, hogy a jelentésben egyetlen szó sem esik arról, a szlovák állam ma is a második világháború után hozott törvények és rendelkezések alapján koboz el magántulajdont, tisztán etnikai alapon. Az emberi jogi jelentésekhez szükséges adatokat a külügyminisztérium általában az országban működő nagykövetségeitől szerzi be – írja, amelyek különböző civil szervezetektől, a sajtóból és a fogadó ország kormányzati forrásaiból szerzik be információikat. Tárnok szerint rossz gyakorlat, hogy ezek általában minden forráskritika nélkül jutnak el az amerikai külügyhöz, így előfordulhat, ahogy Szlovákia esetében is látjuk, hogy hiányos vagy egyenesen elfogult jelentések születnek. Ennek egyik eredője Tárnok szerint, hogy a felvidéki magyarság jogvédelme nem eléggé szervezett, ez ugyanakkor nem lehet indok arra, hogy problémáink, pláne, ha azoknak ilyen súlyuk van, kimaradjanak az USA külügyminisztériumának jelentéseiből.

Az idei jelentésben a felvidéki magyar közösség gondjai még csak említés szintjén sem jelennek meg.

A jogfosztásokról egyetlen szó sem esik, a magyar közösséget mint az ország „legnagyobb kisebbségét” említik, de ennyi. Mivel az Egyesült Államok eszmei alapjainak két legfontosabbja, az emberi méltósághoz és a magántulajdonhoz való jog is sérül a Beneš-dekrétumok modern alkalmazásával, a problémát azonnal orvosolni kell – véli a szerző.

Hírdetés

Tárnok írásának van egy másik, a felvidéki közösség számára ugyan kevésbé fontos, de az amerikai olvasók érdeklődésére számot tartó üzenete is.

A szerzőnek ugyanis azzal sikerül a nemzetközi közösség elé tárni a felvidéki magyarságot ért jogfosztásokat, hogy azokat „ürügyként” alkalmazva valójában a State Department alapjogi jelentéseinek összeállítását kritizálja. Ez sokkal inkább számot tarthat egy amerikai kiadású nemzetközi folyóirat olvasóinak érdeklődésére, csakhogy ép ez az apropó az, amelynek ürügyén sikerül újra a nemzetközi nyilvánosság elé vinni a szlovák állam jogsértő magatartását. Nagyon helyesen!

Tárnok portálunknak elmondta, korábbi kutatásokból ismert, hogy az amerikai alapjogi jelentések finoman szólva is szelektívek Washington fontos szövetségeseivel szemben. Az ukrán, román vagy szlovák viszonyokat bemutató dokumentumokból az elmúlt években rendre kimaradt a magyar közösséget ért jogsértések bemutatása, így a National Interest-ben megjelent írás fejben már az előtt megszületett, hogy az idei alapjogi jelentések április közepén megjelentek volna. A szerző maga is megerősítette, tudatosan választott más megközelítést arra, hogy a dekrétumok kérdését újra kivigye a nemzetközi térbe. Az alapjogi jelentések bírálata remek alkalmat kínált ehhez.

Ahányszor csak lehet, ahányszor csak kell, muszáj felhozni a témát. Az emberi jogi jelentések megjelenése kínált most apropót arra, hogy a Beneš-dekrétumok újra nemzetközi nyilvánosságot kapjanak!”

– mondta el a ma7.sk-nak Tárnok, hozzátéve, számítani lehetett rá, hogy a 2022-es jelentésből is kimaradnak a határon túli magyar közösségek problémái. A külügyi jelentésekkel kapcsolatban évtizedek óta merülnek fel aggályok. Számos kutatás kimutatta már, hogy hiányos, sőt helyenként elfogult összeállítások születnek – tette hozzá.

Emberi jogi kérdésekkel nem Oroszországhoz vagy Kínához fordulunk, Amerika a szövetségesünk. A nyugati világ figyel az egyetemes emberi jogokra, az Egyesült Államokkal az élen. Nagyon fontos, hogy az USA miként kezeli az emberi jogokat nálunk. Nem szabad ellenségként beállítanunk Washington, de fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy valami nincs rendben!”

– foglalta össze legújabb cikkének motivációját a szerző.

Az írás bővített változatban magyarul is megjelent. Ebben Tárnok kitér Ivan Korčok szlovák külügyminiszter, Pozsony korábbi washingtoni nagykövete, kiváló amerikai kapcsolataira is, mondván, mindez szerepet játszhat abban, hogy a szlovák állam számára kínos részletek kimaradnak egy-egy jelentésből. Ugyanakkor egy amerikai lapban megjelenő cikkben mindezt szóvá tenni nem szerencsés – szögezte le Tárnok.

Nekünk is arra kell törekednünk, hogy a magyar diplomáciának hasonlóan jó kapcsolatai legyenek az Egyesült Államokban.”

Arra a kérdésünkre, milyen hatásai vannak egy-egy hasonló cikknek, Tárnok kiemelte, a Foreign Policy-ben megjelent írása erős visszhangot váltott ki, „a szlovák diplomácia legfelső szintjére is eljutott”, aktuális írása pedig egy olyan külpolitika tárgyú médiagyűjtésbe került be, amely az összes washingtoni külképviseletet eléri. A munkának tehát van értelme, folytatni kell! – zárta Tárnok, hozzátéve, hogy következő írásában a dekrétumok mellett/helyett egy másik, a felvidéki magyarság számára fontos témát, Esterházy János ügyét szeretné az amerikai médiatérbe eljuttatni.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »