Az eddigi országgyűlési és önkormányzati választások kapcsán is azt látjuk, hogy a főváros nagyon nehéz terep a Jobbik számára. Nem sziszifuszi küzdelem a párt budapesti elnökének lenni?
Mindenképp nagy kihívás és nem kevés munka vár rám, de én hiszek a változásban. Más országokban is látjuk azt a trendet, hogy a fővárosban, mint erősen urbanizált közegben, többnyire a magukat baloldalinak vagy liberálisnak valló pártok beágyazottabbak, az olyan keresztény-konzervatív gyökerű pártoknak, mint a Jobbik, mindig nehezebb építkezni.
„De jó programmal, hatékony mozgósítással és hiteles jelöltekkel jó eredményt érhetünk el.”
Ehhez el kell végezni a kampányszervezéssel járó aprómunkát, ami szükséges, de nem elégséges. Az elnöki programomban bevállalós, kreatív akciókat ígértem, amely alkalmas lehet a bizonytalan vagy párt nélküli szavazók megszólítására.
Lesz elég ember a mozgósításra? A kormánymédia előszeretettel hangoztatja, hogy hány alapszervezet vagy tag hagyja ott a Jobbikot, Budapesten ilyen szempontból hogy áll a párt?
A kerületek többségében régóta működő szervezeteink vannak kipróbált és megbízható bajtársakkal. A nyár folyamán volt némi lemorzsolódás, de ezeket minden esetben tudtuk pótolni, ahol pedig szükség volt az alapszervezetek újjászervezésére, ott fiatal, tettre kész közösségek váltották a régieket. Ahol emberek dolgoznak együtt, ott bizonyos időközönként elkerülhetetlenek a személyi változások, de sokszor nem is árt a vérfrissítés. Kampányidőszakban egyébként mindig megnő az önkéntes segítők száma, akik hivatalosan nem akarnak belépni a pártba, erre most is számítunk és ezért nagyon hálásak vagyunk. Azt látjuk, hogy a hagyományos politizálás keretei kimentek a divatból, nagyobb hangsúlyt kap a mozgalmi, részben online térben szerveződő, 21. századi közösségépítés, amit minden pártnak el kell sajátítania, aki életben akar maradni. Mi ezen a téren szerencsére jól állunk, és eddig érzésem szerint jó válaszokat adtunk az új kihívásokra.
Nem csak a politika jellege, hanem a politikai felállás is változóban van, Budapest pedig különösen a fókuszba került, elsősorban az ellenzéki összefogás vagy össze nem fogás kapcsán. A Jobbik szövetkezhet más pártokkal? Ön kivel lát erre esélyt, ha lát egyáltalán?
Budapesten is az országos irányvonalaink érvényesek, a Jobbik kongresszusa által 2018-ban elfogadott elvi nyilatkozat világosan fogalmaz:
„A Jobbik nem közösködik és nem vállal közösséget azokkal a pártokkal – a Fidesszel, az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval -, melyek az elmúlt 30 évben részt vettek Magyarország elárulásában és kifosztásában.”
Velük semmiféle együttműködést nem tartunk elképzelhetőnek. Ezen túlmenően azonban helyi szinten számos együttműködési formára van lehetőség, én ugyanis nem hiszek abban, hogy létezik az egész országra érvényes győzelmi stratégia. Ahogy az aprófalvakat vagy a vidéki megyeszékhelyeket, úgy Budapestet sem lehet homogén masszaként kezelni:
„teljesen más a választói attitűd a belvárosban, mint a peremkerületekben, és más programot részesítenek előnyben a pesti rozsdaövezetekben, mint a budai hegyvidéken”.
Az egyes pártok helyi beágyazottsága és a politikusainak támogatottsága is igen eltérő. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem csak pártok állnak majd rajtvonalhoz, ezért érdemes lesz megvizsgálni, hogy a helyi jelöltek személye mennyire vállalható és hiteles a Jobbik-szavazók számára.
Tehát adott esetben egy független mögé is besorolhat a párt?
A fővárosban is alapvetés, hogy a Jobbik önálló pólusként jelenjen meg, viszont ez nem biztos, hogy minden esetben az önálló indulásunkat vonja maga után. El tudok képzelni olyan esetet, amikor több ellenzéki párt, így mi is beállunk egy olyan esélyes civil jelölt mögé, aki legyőzheti a Fidesz jelöltjét.
Nézzük kicsit távolabbról a dolgokat: mik lesznek azok a fő üzenetek, melyekkel a Jobbik megpróbálja megszólítani a budapestieket?
Kiemelten szeretnénk foglalkozni a lakhatási válsággal. Közel 4000 önkormányzati lakás tengődik üresen, és az önkormányzatok többségének nincsenek forrásai, hogy felújítsák és hasznosítsák a szociális bérlakásaikat. Miközben az albérlet- és lakásárak több mint a duplájára nőttek az elmúlt években, és a pályakezdő fiataloknak megfizethetetlenné vált az önálló életkezdés, a NER-lovagok vígan osztogatják a belvárosi ingatlanokat török, azeri, izraeli és kínai üzletembereknek. Ennek véget akarunk vetni, és a gyanús eseteket ki is szeretnénk vizsgálni. De nyugati minták alapján állami szintű megoldást is szeretnénk erre a válságra:
„egy CSOK-hoz hasonló támogatási rendszer formájában, mely a gyermekvállalás előtt álló fiatalok számára egy államilag támogatott bérlakás-építési programot, illetve idővel a lakásokra vonatkozó elővásárlási jogot jelentene.”
Életbevágó, hogy rendezzük az egészségügy helyzetét is, amely a kórházak államosítása óta szintén állami felelősség. A város szélére tervezett Budai Egészségügyi Centrum nem jelent megoldást a szétrohadó, orvos- és ápolóhiánnyal küzdő kórházakra, a kilométeres várólistákra, az elégtelen sürgősségi ellátásra, a túlzsúfoltság és leterheltség miatti félrediagnosztizálásokra és műhibákra vagy a hálapénzre.
Budapesten megkerülhetetlen a közlekedés kérdése: a közutak borzalmas állapota és a tömegközlekedés szervezetlensége is hatalmas problémát jelent. A jelenlegi városvezetés részéről itt sincs egy egységes, átgondolt Budapest-koncepció, ami az itt élők és az agglomerációból ingázók igényeit is figyelembe venné, elég ha csak az M0-ás körüli cirkuszra gondolunk. El kéne szakadni a 20. századtól, és kitalálnunk, milyen Budapestet szeretnénk 2030-ra.
Híve vagyok a zöldfelületek megőrzésének, bővítésének is, ha nem javítunk a levegő minőségén, hamarosan mindannyian belefulladunk a szmogba. A biciklis úthálózat fejlesztésére a kerékpáros civil szervezetek komoly szakmai javaslatokat dolgoztak ki, ezek többsége jelenleg Tarlós István főpolgármester asztalán fekszik, mert a megvalósításukhoz jelenleg nincs meg a kellő politikai akarat.
Ha már fölmerült az egységes koncepció, létezik egy ilyen, igaz vállaltan egytopicos elképzelés: Puzsér Róber sétáló Budapestje. Ön hogy látja, sétáljon Budapest vagy inkább autózzon, esetleg biciklizzen?
Ez egy vitára érdemes koncepció, amelyhez hasonlót több külföldi nagyvárosban is megvalósítottak. Bár számomra nagyon szimpatikus az elképzelés, az előkészítés és a kivitelezés terén több buktatóval kell számolni. Kellenek hozzá a megfelelő hatástanulmányok, és a bevezetése szerintem csak fokozatosan képzelhető el.
„A fideszes módszer, hogy keddről szerdára megszüntetjük, csütörtökön kihirdetjük és péntektől büntetjük, ebben az esetben nem lenne túl célravezető.”
Fontos, hogy erre az „autós társadalmat”, vagyis inkább a fővárosban napi szinten autóval közlekedőket is fel kell készíteni.
Ön szerint nincs autós társadalom?
Nem szeretem ezt a kifejezést, mert engem minidig a szocialista osztályharcos szemantikára emlékeztet, ahol felosztjuk az embereket négy tömegre – autósokra, BKV-t használókra, biciklisekre és gyalogosokra -, amelyeket egymással szemben álló és harcoló blokként kezelünk.
„Erre az interjúra trolibusszal érkeztem, haza villamossal és metróval fogok menni, hétvégén a feleségemmel és a gyermekeimmel autóval mentünk ki a Normafára, tavasztól őszig pedig biciklivel járok munkába. Akkor én most melyik társadalomhoz tartozom?”
Az is nagyon rossz felfogás, hogyha valamelyik csoport érdekeit próbáljuk képviselni, akkor azt mindig valamelyik kárára próbáljuk meg megvalósítani.
Térjünk vissza Puzsér Róberthez. Az LMP beállt az ő főpolgármester-jelöltsége mögé, a Jobbik hogy viszonyul ehhez?
A Jobbik májusig az EP-választásra koncentrál, az önkormányzati választásokkal hivatalosan csak ezt követően foglalkozunk. De a kérdés aktualitását nyilván nem hagyjuk figyelmen kívül, pláne, hogy a baloldalon megkezdődött az előválasztási kutyakomédia. A fő célunk az, hogy a Jobbiknak és a szavazóinak az érdekérvényesítő képességét kimaxoljuk, és a Jobbik által támogatott jelölt minél jobb eredményt érjen el.
„Az EP-választás megmutatja majd, hogy melyik párt mekkora súlyt képvisel a magyar közéletben, a 21. századi ellenzéki pártok – az LMP, a Momentum és a Jobbik – számára pedig kiderül majd, hogy Budapesten ki hogyan áll, és mennyi értelme van az együtt gondolkodásnak – direkt nem együttműködést mondtam.”
Látjuk, hogy a Fideszről negyedmillió szavazó robbant le az elmúlt hetekben, hónapokban, a Jobbik ellen pedig párját ritkító karaktergyilkos lejárató kampány van folyamatban, mert ezeknek az emberek többnyire mi vagyunk a másodlagos preferenciájuk. Potenciálisan nagy tartalékkal rendelkezünk, de mások is profitálhatnak ebből, ezért jó lenne tisztán látni. Utána még mindig lesz nagyjából fél évünk, hogy lejátsszuk egymás között a taktikai meccseket, de az elveinket akkor sem adjuk föl, hiszen
„az új tolvajokat nem lehet és nem érdemes a régiekkel elkergetni.”
Ugyanakkor kellő nyíltságot és kompromisszumkészséget kell tanúsítanunk azok irányába, akik még nem járatták le magukat, és nem vettek részt az ország lezüllesztésében. Akik ettől elzárkóznak, azokat a szavazók büntetni fogják ősszel, és ezzel a Jobbiknak is számolnia kell.
A baloldali előválasztás miért kutyakomédia Ön szerint?
Elsősorban azért, mert
„Karácsony Gergely és Horváth Csaba hívein kívül ez semmiféle valós társadalmi támogatottságot nem jelez vagy igazol vissza.”
Amit eddig látunk, az a baloldali pártok egymás közötti izmozása, amivel nekünk nem kell foglalkoznunk, részt vennünk benne meg pláne nem.
A 21. századi pártokat még meglátjuk, a baloldal kutyakomédiázik, de van ennek a városnak egy kormánypárti főpolgármestere is, Tarlós István. Vele mi a probléma?
Ha csak egy pillantást vetünk a fővárosi egészségügy, oktatás és közlekedés helyzetére, akkor látjuk, hogy mi a baj vele. De nem akarok teljesen igazságtalan lenni, tény, hogy Budapesttől az utóbbi években jelentős hatásköröket és forrásokat vontak el, ami a városi legendák szerint azzal magyarázható, hogy Tarlós István nem terített meg akkora asztalt, amit kiszolgálta volna a fideszes kegyencek kiapadhatatlan korrupciós étvágyát. Lehet mondani, hogy próbált küzdeni a kormány ilyen törekvései ellen, de a siker legfőbb politikai fokmérője az eredményesség. Tarlós István pedig nem harcolt eredményesen.
„Innentől pedig felmerül a kérdés: mit veszíthetünk, ha egy ellenzéki főpolgármester vezeti Budapestet, és nem Tarlós István, aki fideszesként sem tudta képviselni a főváros érdekeit a kormányzattal szemben?”
Nekem nem Tarlós személyével van bajom, hanem azzal, hogy Budapest semmiféle előnyt nem élvez abból, hogy egy kormánypárti politikus vezeti a várost.
Mennyire vehető komolyan Ön szerint Tarlós István újraindulásakor bejelentett programcsomagja, amiben jó pár 2010-es kampányígéretet is találunk?
Mindent elárul, hogy még mindig kilenc éves projektekről kell egyezkedni Orbán Viktorral. A miniszterelnök, mint valami hűbérúr, nagy kegyesen leereszkedik budapesti birtokára, meghallgatja alantasai óhaját-sóhaját, majd nyilatkozik egyet, ami mögött konkrét, számon kérhető vállalások és politikai garancia nincs. Miért kéne ezekből bármit is elhinnünk?
„Legyünk őszinték: Budapestet és az itt élőket a Fidesz keményen bünteti a számára kedvezőtlen választási eredmények miatt.”
A félig hivatalos magyarázat szerint a vidékkel szemben ide nem jut elég uniós forrás, mivel a főváros – az ide bejegyzett külföldi multik teljesítőképessége miatt – egy prosperáló régió.
„Ez cinikus beismerése annak, hogy Budapesten alig épül valami hazai forrásból, ahová pedig nem jut elég pénz a sokat szidott Brüsszelből, azt hagyjuk lerohadni.”
Mi indította önt arra, hogy politikával kezdjen foglalkozni, és miért épp a Jobbikban lépett politikai útra?
A Jobbikkal egyetemistaként ismerkedtem meg, 2006 forró ősze pedig számomra is sorsfordító volt. Ott, az utcai összecsapásokkor határoztam el, hogy nem szeretnék egy következmények nélküli országban élni, és nem szeretném, hogy a hazámat gátlástalan, korrupt elmebetegek irányítsák, ezért pedig tenni is fogok.
„Nem gondoltam volna, hogy egy évtized elteltével ugyanúgy a korrupció, a gátlástalanság, a cinizmus és az álhírekre épülő agymosás ellen kell majd tüntetnem a pesti utcákon.”
Ami a párton belüli tisztségeket illeti: 2008-ban adtam be a felvételi kérelmemet, 2010-2015 között az erzsébetvárosi alapszervezet alelnöke voltam, 2016-ban a pesterzsébeti tagság elnökének választott, ezzel nagyjából egy időben választókerületi elnök is lettem, innen pedig egyenes út vezetett 2018-ban az országgyűlési-képviselőjelöltséghez.
Ön hamarosan esküt fog tenni a Parlamentben mint a Jobbik Szávay István helyére delegált országgyűlési képviselője. A magyar közéletben a választások és a Fidesz 2018 végére kiéleződő politikája miatt nagy kérdés, hogy van-e értelme az ellenzéki parlamenti politizálásnak, és ha van, akkor mi az?
Meggyőződésem, hogy van értelme. Azzal együtt is, hogy a Fidesz évről-évre szűkíti a parlamenti politizálás eszköztárát, és egyre durvább szankciókkal sújtja az ellenzéki pártokat.
„Két okból van nagyon komoly szerepe az ellenzéki parlamenti munkának: rengeteg visszaélésre csak azért derül fény, mert a képviselőknek és a szakmai stábnak rálátása van ezekre; illetve ha egyre szűkülő kormányfüggetlen médiatérfélen is, de legalább el tudjuk mondani a nyilvánosság előtt programunkat, álláspontunkat.”
Az utcai politizálás ettől függetlenül nagyon fontos, és tény, hogy az előző ciklusban a Jobbik erre kevesebb hangsúlyt fektetett. Most viszont reménykeltő, hogy mind az ellenzéki pártok, mind az kormánykritikus tömegek kezdenek rádöbbenni saját erejükre. Ez nem csak a vonulásokban meg a skandálásokban nyilvánul meg, elég, ha a győri Audi-dolgozók sztrájkjára gondolunk.
„Az emberek sokszor nem is sejtik, milyen óriási erő birtokában vannak, és hogy mennyire fél a hatalom attól, hogy megszerveződnek. Ez az eljövendő rendszerváltás Achilles-sarka, enélkül egy párt vagy civil szervezet sem tud valódi erőt felmutatni anélkül, hogy megkockáztatná, hogy hiteltelenné vagy nevetségessé válik. A mi felelősségünk az, hogy az önmaga erejére ráébredő embereknek célt, víziót mutassunk és vezessük őket.”
Ez az, amitől a Fidesz a legjobban retteg, ezért próbálják minden rendelkezésre álló eszközzel megfélemlíteni, megzsarolni és tönkre tenni az ellenzéki pártokat, civil aktivistákat, szakszervezeteket, tudományos műhelyeket, újabban pedig már gimnazistákat is.
„Orbán Viktor érzi a tarkóján a nép leheletét.”
Minek kellene történnie ahhoz, hogy 2022-ben elégedett emberként álljon föl a ciklus utolsó üléséről?
A legelégedettebb akkor lennénk, ha 2022-ben Magyarországon már több éve nem a Fidesz uralkodna. Meggyőződésem, hogy sokan azért szavaznak a jelenlegi kormánypártra, mert rendet és stabilitást látnak belé, ami nagyrészt illúzió. Az államigazgatást szakképzett apparátus végzi, a törvények, határozatok előkészítését és végrehajtását szintúgy, ennek tetején a Fidesz csupán Döbrögiként pöffeszkedik. Másfelől ez a fölényes magabiztosság könnyen megrendülhet egy kívülről jövő gazdasági válság vagy az uniós források elapadása, visszatartása esetén.
„Ha a politikai vezetés meginog, és az oligarchák egymásnak esnek, akkor ez a látszólag stabil, maffiaszerű újkommunista rendszer kártyavárként fog összeomlani.”
Erre a helyzetre személy szerint nekem és minden jobbikosnak készülnie kell, hogy ha elérkezik a pillanat, akkor kellő felkészültséggel kezdhessük meg Magyarország átvezetését a 21. századba.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
