A magyar politikai ellenzék elhülyülése megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamat.
Kemény bírálatot kapott az Országos Meteorológiai Szolgálat, mert az augusztus huszadikai tűzijáték az előrejelzésük miatt elmaradt. Az történt, hogy a pokolian hosszú aszály után végre megérkező zivatarfelhők nem úgy közlekedtek a Kárpát-medence fölött aznap, mint ahogy a műholdak képei alapján egy nappal korábban látni lehetett. Bár egyes sajtótermékek nagyot ütöttek az OMSZ fejére, az igazság az, hogy a meteorológusok nem tévedtek. Pontosabban nem ők tévedtek, hanem a felhők, mert Isten tudja, miért, váratlanul meggondolták magukat és ahelyett, hogy csihi-puhi, megint jól eláztatták volna a fővárost, most elkerülték Budapestet.
Mindez csupán azért érdekes, mert kiderült, hogy a légkör mozgását olyan sokféle hatás befolyásolja, hogy kiszámíthatatlan, egy adott ponton pár óra múlva egy adott pillanatban mi fog történni. Huszadikán eső valóban esett, szél is fújt, csak nem ott, ahol várták, hanem jó pár kilométerrel arrébb. Ki hibázott? Senki. Az alapvetően kaotikus időjárás bármikor okozhat meglepetéseket, amelyeket a legnagyobb kapacitású számítógépekkel fölszerelt műholdas távelemző rendszer sem képes előre megmondani. Általában látni lehet, hogy esős vagy napos idő lesz-e a közeli napokban, azt is megmutatják a radarok, hogy mekkora felhők milyen irányban mozognak, csak az nem tudható halálbiztosan, hogy az ország egy adott pontján mindebből mi következik.
Vegyük például az ukrajnai háborút, amit innen nézve az orosz agresszió robbantott ki, onnan nézve viszont egy kikényszerített védelmi hadjárat a NATO fenyegetéseinek elhárítására. Kezdetben a mindentudó világsajtó villámháborút jósolt, majd néhány nap múltán azon gúnyolódott, hogy az oroszoknak mégsem jött össze a Blitzkrieg. Később, ahogy a harcok elhúzódtak és egyre véresebbek lettek, Oroszország térde kényszerítése lett a téma, amelyet az Európai Unió szankciói tesznek majd teljessé. Aztán ezen is túllépett az idő, és nyilvánvalóvá lett, hogy Ukrajna már soha nem lesz olyan állam, amilyen eddig volt, keleti tartományait elveszíti, már csak az a kérdés, hol húzódik majd az új orosz-ukrán határ. A Harkiv–Herszon-vonal mentén, vagy talán a Dnyeper lesz a határfolyó, és Odessza is orosz fennhatóság alá kerül? Senki sem tud semmit. Más. Lebontják vagy bekapcsolják a német atomerőműveket? Mivel fűtünk a télen? És utána mi lesz? Béke lesz?
Nem könnyű a válasz. Koszovó kisebb méretű terület, az erőviszonyok is mások, mert itt a Nyugat elsöprő fölényben van a területüket elveszítő szerbekkel szemben, akik az ősi Rigómező földjén fokozatosan kisebbségbe kerültek az őket túlszaporodó albánokkal szemben. A szerbek kemény kobakjába a NATO könyörtelen bombázással verte bele, hogy Koszovóról le kell mondaniuk. Végül, amikor már alig maradt ép híd, út, vasútvonal, repülőtér, kórház, iskola, lakóház, beletörődtek. Vannak a demokratikus meggyőzésnek ilyen eszközei. Tehát a szerbek beletörődtek. És most béke van? Fenét. Az albánok, érezvén a Nyugat hatalmas, védelmező ülepét, elkezdték a szerbeket szorongatni, hátha a maradék is elmenekül Koszovóból. Ki az agresszor? Ki fenyegeti a békét? Semmi sem az, aminek látszik.
Egy dolog biztos. A magyar politikai ellenzék elhülyülése megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamat. Gyurcsány Ferenc is biztos pont, mert ő rendületlenül készül, és amíg világ a világ, ő készülni is fog. Mire? Talán még ő sem tudja. A Jobbikot viszont elmosta a zivatar.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
