Egy másik űroperahős, az Őszödi Böszme, alias El Quró égből potyogó kék luftballonok közepette sorolta el légből kapott ötleteit, melyek lényege az volt, hogy ha ők győznek, annyi méz lesz a madzagon, amennyit a világ még nem látott, és ami nem lesz mézből, az ingyen lesz, és duplán osztogatják, a fideszesek pedig mennek a börtönbe. Ez is magáért beszél…
Vannak pártok és pártvezetők, akikről még ennyit sem lehet elmondani, mert se arcuk, se gondolatuk. Van végül egy szebb napokat látott, patriótának indult párt, amelyik a dühös házmesterek sajátosan egyedi bázisán fölmagasodva ért fel az iszlám elfogadásán és üdvözlésén át Soros György és Simicska Lajos emberi nagyságának fölismeréséig. E tábor, ha a jobbközépről esik szó, hatalmas farkasüvöltéssel ad gyűlöletének hangot… Talán ez sem az igazi.
És van végül Orbán Viktor, a jobboldali, keresztény tábor, a nemzeti elkötelezettségű polgárság vezetője, aki készülvén negyedik miniszterelnöki megbízatására, kampányindító, egyúttal a múlt évet értékelő beszédében jó néhány kulcsmondatot fogalmazott meg, hogy bárki kedvére válogathasson belőlük. Ízelítőnek néhány: „Nemzeti kézben van a bankrendszer több mint 50 százaléka, és nemzeti tulajdonba került a magyar médiumok több mint fele is.” Vagy: „A szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek.” Ez is fontos: „…mi azok vagyunk, akik azt gondolják, hogy Európa utolsó reménye a kereszténység.”
Ezt sem mondták ki így vezető politikusok: „A legrosszabb rémálmaink válnak valóra. A Nyugat elesik, miközben Európa észre sem veszi, hogy megszállják.” Ezt kifejtette bővebben is: „Bármennyire abszurd is, a helyzet az, hogy a veszély ma nyugatról fenyeget bennünket. Ezt a veszélyt a brüsszeli, berlini és párizsi politikusok hozzák a fejünkre. Azt akarják, mi is vegyük át az ő politikájukat, azt a politikát, amely bevándorlóországgá tette őket, és megnyitotta az utat a keresztény kultúra hanyatlása és az iszlám térnyerése előtt. Azt akarják, mi is fogadjunk be migránsokat, és váljunk mi is kevert népességű országgá.”
És végül: „a harcot, amelyet vívunk, nem tartjuk reménytelennek, sőt úgy látjuk, hogy éppen győzelemre állunk. A V4-országok szilárdak, az ortodoxia kitart, úgy tűnik, a horvátok is észhez tértek, Ausztria éppen most fordult hazafias és keresztény irányba, Bajorországban a CSU vezetésével szellemi és politikai ellenállás épült ki… És várjuk, várva várjuk az olasz választási eredményeket, és vele együtt a fordulatot, amellyel a józan ész, az olasz nemzeti és kulturális öntudat és Silvio Berlusconi kerül ismét kormányzati pozícióba.” „Nem vagyunk egyedül, és közösen fogunk küzdeni, hogy Soros Brüsszelben és az ENSZ-ben bemutatott tervét megfékezzük, majd megállítsuk, és ha lesz elég szövetségesünk, márpedig lehet elég szövetségesünk, akkor biztos vagyok abban, hogy a végén sikerrel is járunk.” Úgy legyen!
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
