Az nem volt kérdés, hogy az izlandiak kikapnak-e a franciáktól, mert nincsenek egy súlycsoportban.
Nem illik erről beszélni, de a labdarúgó-Európa-bajnokságon szereplő nemzeti válogatottak etnikai összetétele leképezi azt, amit az Európai Unióról korunkban tudni érdemes. A franciák a maguk laza módján már túlléptek a klasszikus nemzetfelfogáson. A belgák jó úton haladnak efelé, a németek, angolok, portugálok és a többiek még őrzik a nemzeti identitást, de már elfogadják és használják a bevándorlók tudását. Az északi országok, ahol zord a klíma, és a volt keleti országok, ahol zord az életszínvonal, még tisztán nemzeti válogatottal vonulnak ki a pályára.
Idő kérdése, hogy elmúljon mindez. A globális felmelegedés idővel vonzóvá teheti a most még rideg észak-európai tájakat, a bennszülöttek szorgos munkája pedig a volt kelet-európai országok életszínvonalát emelheti abba a magasságba, ahová már érdemes migrálni. Ha a tendencia folytatódik abban az értelemben is, hogy a jólét növekedésével fordított arányban csökken a megszületett gyermekek száma, akkor a francia válogatott mintája egyre több országban követőkre talál. Tény, hogy az idén először nem zavarták meg ellentüntetők a budapesti buzifesztiválon felvonulókat, csak Tarlós István főpolgármester jegyezte meg egy kérdésre válaszolva, hogy ez a menet alapjában véve méltatlan az ország főutcája, az Andrássy út szellemiségéhez.
Igaz is. Vajon miért nem szervez menetet a Családi Büszkeség az Andrássy útra? Miért nem vonulnak fel vidám forgatagban, mindenféle színes ruhában, léggömböket lengetve a sokgyermekes családok? Pedig Európa-szerte ők már kisebbségben vannak, mert a demográfiai adatok szerint a többség a másságnak és az egyéni önzésnek örül. Minél másabb, annál jobb, minél önzőbb, annál nagyszerűbb.
Miért nem vonul utcára Európa utolsó életképes kisebbsége, a család? Milyen meghökkentően merész volna: az apák apáknak öltözhetnének, az anyák anyáknak, a gyerekek meg gyerekeknek. Hogy még bizarrabb legyen, a kisfiúk kisfiúruhában, a kislányok meg kislányruhában vonulhatnának… Persze a rendőrségnek a demokrácia szellemében biztosítania kellene a menetet, hogy elvadult, netán szélsőséges LMBTQ-aktivisták (akik a szerelmet mindegy hogyan, csak másként csinálják) és a hozzájuk csapódó család- és gyerekellenesek ne zavarhassák meg a menetet.
Vajon mit szólna az Európai Unió egy ilyen fölvonuláshoz? Kinek a pártjára állna? A demokrácia diadalát, avagy annak bukását látná-e abban, ha a rendőrök sikeresen megakadályoznák, hogy az LMBTQ népe szétverje a Családi Büszkeség Menetét? Magyarországot ünnepelnék? Avagy hadat üzennének nekünk? Fontos kérdések ezek az Európai Unióból való kiugrálás korszakának kezdetén. Ami tehát az egoista és gőgösen különutas, közismerten melegbarát briteket illeti, azt mondom, hadd menjenek. És jöjjön a helyükre Oroszország. Ott még teljesen normális emberek élnek.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
