Ahhoz, hogy megértsük, mi történik Amerikában, nem kell messzire mennünk.
Orbán Viktor miniszterelnök a két éve, 2014 júliusában elmondott tusnádfürdői beszédében olyan illiberális demokráciákat említett, amelyek „nem nyugatiak, nem liberálisok és talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, a politológiai elemzések sztárjai: Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország”.
A miniszterelnök elmondta azt is, a most alakuló munkaalapú társadalom az élősködő társadalmi elit uralmának ellentéte, ami azonban nem számolja fel a liberális szabadságjogokat, csak a hangsúlyokat helyezi át: „ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd másokkal.”
Elmondta továbbá, hogy a liberális demokrácia nem védte meg a közösségi vagyont, nem védte meg az országot az eladósodástól, sem a családokat az adósrabszolgaságtól. Ezért ami Magyarországon ma történik, értelmezhető úgy, a mindenkori politikai vezetés arra tesz kísérletet, hogy az emberek személyes munkája és érdeke a közösség, a nemzet életével szoros összefüggésben álljon, ez a kapcsolat erősödjön. Vagyis a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni és építeni kell.
„Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő, sajátos nemzeti megközelítést alkalmaz.”
Szinte szóról szóra ez szűrhető le Donald Trump nyilatkozataiból is. A januárban hivatalba lépő 45. amerikai elnök – szívből kívánjuk neki, hogy megérje hivatalba lépésének első és utolsó napját egyaránt – ugyancsak egy patrióta alapon álló, a nemzet és nem egy globalista, sőt imperialista (birodalmi) elit érdekeit szem előtt tartó, a legfontosabb keresztény alapelvekre támaszkodó, a közösséget megerősítő, a kiszervezett vállalatokat hazahozni akaró, munkaalapú társadalmat kíván megvalósítani.
A hisztérikus reagálások érthetők, a liberalizmus világkorszaka a jelek szerint nem békésen fog véget érni, az egyre inkább bolsevizálódott neoliberális arisztokrácia tagjai nem óhajtják önként feladni előjogaikat, átengedni birtokaikat és gyarmataikat, felszabadítani rabszolgáikat egy számukra félelmetesnek látszó új korszak javára. Az új patriotizmus diadalát, amelyben a közösségi eszme foglalja majd keretbe az egyén törekvéseit, vágyait és mozgásait, azonban nem lehet megakadályozni. Valószínűleg még lelassítani sem, mert olyan megállíthatatlan erővel érvényesül, mint az évszakváltozás. Ha akarod, ha nem, az őszt a tél, és a telet könyörtelenül a tavasz követi.
Az átmenet azonban, eltérően a természettől, lehet véres és kegyetlen is. Lehet ugyan szelíd és alkotmányos, ahogy például Magyarországon történt 2010-ben, de lehet olyan, mint Oroszországban, ahol ezrek haltak meg, milliók nyomorodtak bele abba a káoszba, ami a diktatúrát követő átmenetet kísérte, s ami még ma sem ülepedett le végleg. Amerikában pedig most kezdődik az átalakulás…
Mert nem Donald Trump indította el a folyamatot, hanem a folyamat azért emelte éppen őt fel, mert benne látott elég erőt és bátorságot. Így hát csak Trump elnök személye forog veszélyben, a változás megállíthatatlan.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
