Rohammunkában, alig egy év alatt az Interreg Szlovákia-Magyarország projekt keretében készült el a napokban bemutatott Perse – Fejezetek egy nógrádi falu életéből című kötet, Puntigán József és Titton Viktória munkája. A 150 oldalas kötet nemcsak a helytörténet szerelmeseinek, hanem a falubelieknek is számos meglepetéssel szolgál, most derült ki a szerzők számára is, hogy Bacskai Béla képzőművész mellett más híres személyiségek is kötődnek az alig 200 lakosú településhez. Itt született 1936-ban a ma is élő Széchenyi-díjas építészmérnök, Meggyesi Tamás, de Koncsol László költő is több szállal kötődik a községhez.
Bevallom – bár légvonalban alig húsz kilométerre lakom –, a könyvbemutató alkalmával először jártam a Fülek-Losonc vonal mentén fekvő településen, amelynek 1957-ig része volt a ma már önálló községként létező Bozita is. A falu 1941-ben 623 főt számlált, azóta lélekszáma folyamatosan csökken, míg a rendszerváltás környékén még valamivel meghaladta a 200 főt, a tavalyi népszámlálás már csak 190 főt mutatott ki, akik közül 152 ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A gyakorlatilag főutcából álló település rendezett képet mutat, több régi, parasztház is megmaradt, s az arra járót tájékoztató táblák sora igazítja útba, amelyek segítségével a falu múltjáról is tájékozódhatunk. Megtudhatjuk, hogy a falu első írásos említése 1246-ból származik, de a környék már a kőkorszakban létezett. Az elmúlt évtizedekben számos ásatást végeztek errefelé, amelynek eredményeit Füleken, Nyitrán és Besztercebányán őrzik, a helyi múzeumokban meg is tekinthetőek. Az ásatások eredményeiről a kötetben Titton Viktória régész, a Füleki Vármúzeum igazgatója számol be. Ő idézi fel a falu történetét az első írásos említéstől a XX. század közepéig is. A kötet többi anyagát Puntigán József jegyzi, aki a könyvbemutatón megjegyezte:
Az ő munkája a falun végigvonuló tanösvény tájékoztató tábláinak szövege is, s tavaly elkészült egy másik, ugyancsak közös kiadvány Titton Viktóriával, amely Gömör és Nógrád festőjét, a mindössze 45 évet élt Bacskai Bélát mutatja be. Bacskai Bélára a község különösen büszke, nemcsak a szülőházát újították fel, de évente megrendezik a Bacskai Béla Emléknapokat is.
A falusiak közül több mint ötvenen gyűltek össze, hogy ott legyenek a könyv bemutatóján. Eljött Csúsz Péter megyei képviselő, aki szintén innen származott el, ahogy Galcsík Károly, a Csemadok Nógrádi Területi Választmányának volt elnöke, de Orosz Örs is, akinek komoly szerepe volt a Bacskai Béla Emlékház felújításában, s az alkotó képeinek a megmentésében. Akik kezükbe veszik a könyvet, igazi „virtuális” falunéző sétán vehetnek részt Puntigán József társaságában, meglátogathatják az egykori iskola és óvoda épületét (iskola és óvoda már évtizedek óta nem működik a településen), amely ma asztalosműhelyként funkcionál, de megismerkedhetnek az 1913-ban épült templommal, a helyi tűzoltó-egyesülettel, meglátogathatják a templom előtt kiépült parkot, ahol Nagyferenc Katalin kopjafája is elhelyezésre került. Ellátogathatunk a 2013-ban megnyílt Bacskai Béla Emlékházba, a temetőbe, ahol Bacskai Béla, a bátyja és családja álmodja örök álmát.
Puntigán József, bár hosszú évek óta szívügye a község, az alig egyéves kutató munkája során számos meglepetés érte. Kiderült, hogy Bacskai mellett számos más neves szülöttje is van a falunak, így az a Meggyesi Tamás Széchenyi-díjas építészmérnök, aki 1936-ban született a településen, s aki a falubeliekhez intézett üzenetében – amelyet Csák István tolmácsolt – ígéretet tett arra is, hogy ha minden a tervei szerint alakul, a nyár folyamán ellátogat a szülőfalujába, ahol azóta sem járt, mióta édesapja, a faluban tanítóként működő Meggyesi Sándor 1938-ban elkerült onnan. Ez a Meggyesi Sándor egyébként nem más, mint a neves regényíró, Marek Antal bátyja. Egy másik komoly meglepetés is érte Puntigánt, miután kiderítette, a faluhoz sok szállal kötődik Koncsol László költő, helytörténész is, aki 2011-ben ki is adta Bóna Béla élettörténetét (Egy nógrádi kőművesmester hagyatéka), s akinek a volt felesége, Nagy Katalin is persi születésű, akivel egyetemi évei alatt 1958-ban ismerkedett meg Pozsonyban, s akivel nagyon sok időt töltött a faluban.
A minőségi műnyomópapírra készült kötet a község első írásos monográfiája, az érdeklődők beszerezhetik Nagy Gábor polgármesternél a községi hivatalban, s mivel sok minden (főleg fotók) nem fértek el a kötetben, azok Simon Attila jóvoltából felkerültek a Fórum Kisebbségkutató Intézet oldalára, és a kötetben feltüntetett QR-kódok segítségével hívhatók elő.
(Juhász Dósa János/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
