Hét új szentet avatott XIV. Leó pápa október 19-én, vasárnap a Szent Péter téren bemutatott ünnepi szentmise keretében. Vincenza Maria Polini, aki Boldog Carlo Steebbel együtt alapította a Veronai Irgalmasnővérek kongregációját, haláláig gondozta a betegeket, időseket és árvákat.
„A szegények a mi uraink: szeressük és szolgáljuk őket úgy,
mintha magát Jézus Krisztust szolgálnánk.”
Luigia Francesca Maria Poloni 1802. január 26-án született Veronában, Gaetano Polini gyógyszerész és Margherita Biadego tizenkettedik, legkisebb gyermekeként. Születése napján meg is keresztelték. Mélyen keresztény szellemű környezetben nőtt fel; már gyermekkorában különös érzékenységgel fordult a szegények és rászorulók felé – olyan értékek felé, amely egész életét meghatározták.
Az édesapa 1822-ben bekövetkezett halála után Luigia magára vállalta a családi feladatok nagy részét, kivételes vezetői képességekről és rendíthetetlen hitről téve tanúbizonyságot. Boldog Carlo Steeb lelkivezetése meghatározó szerepet játszott az életében: segítette őt hivatása felismerésében, és abban, hogy egyre mélyebben elköteleződjön a jótékonysági szolgálat mellett. A kolerajárvány alatt, 1836-ban Luigia kitűnt a betegek ápolásában tanúsított hősies elkötelezettségével, megerősödve így hivatásában. 1840-ben három társával együtt a veronai Pio Ricoveróba (korabeli egyházi szociális intézmény, amely idősek, betegek és rászorulók gondozását szolgálta – a szerk.) költözött, ahol megalapította azt a közösséget, amely később a Veronai Irgalmasnővérek Intézetévé (Institutum Sororum a Misericordia Veronensium) vált. 1848-ban, a veronai püspök jóváhagyásával, letette a szerzetesi fogadalmát, és felvette a Vincenza Maria nevet.
Vincenza Maria Poloni lelkisége Istennel való mély egységén alapult, amelyet az imádság és az Eucharisztia iránti áhítat táplált. A szeretet, életének központi erénye a szegények és betegek iránti konkrét szeretet tetteiben mutatkozott meg, akiket ő „a mi urainknak” tekintett. Szolgálatában Vincenza Maria az alázatot és az okosságot rendkívüli jellemszilárdsággal egyesítette. Mottója – „Krisztust szolgálni a szegényekben” – vezette minden cselekedetét. Lelki gyermekeinek azt tanította, hogy a szeretetnek kell lennie a kongregáció alapjának, hangsúlyozva, hogy csak az egység és a kölcsönös szeretet fenntartásával virágozhat a közösség. Jézus Szentséges Szíve és Boldogságos Szűz Mária iránti áhítata tartotta fent küldetését, és ösztönözte arra, hogy hittel és kitartással győzze le a nehézségeket.
A Veronai Irgalmasnővérek kongregációjának megalapítása Vincenza Maria életének és szolgálatának beteljesedése volt. Az 1840-ben létrejött közösség az idősek, a betegek és a szegények megsegítésének szentelte magát, Páli Szent Vince lelkiségét és szabályzatát követve. Vincenza Maria vezetése alatt a közösség gyorsan növekedett, és a veronai keresztény szeretetszolgálat meghatározó szereplőjévé vált. Poloni a szenvedők iránti gyengédségre, a megpróbáltatásokban tanúsított türelemre és a tettekben megnyilvánuló egyeneslelkűségre épülő szolgálat útját mutatta meg. A fiatal lányok nevelése és lelki leányainak képzése szintén központi szerepet játszott apostoli munkájában. Vicenza Maria a megszentelt életre nevelte őket, megtanítva őket arra, hogy Krisztust lássák a szegényekben, és odaadóan szolgálják őket.
Élete utolsó éveiben Vincenza Maria egészségi állapota súlyosan megromlott, egy betegség különösen nagy fizikai fájdalmakat okozott neki. Szenvedései ellenére továbbra is határozottsággal és szeretettel vezette a kongregációt, az utolsó pillanatig lelki gyermekeinek és a szegényeknek szentelve magát. Ez idő alatt rendkívüli készséget tanúsított az iránt, hogy a szenvedést Krisztus szenvedésében való részesedésként fogadja el, és minden nehézségét felajánlotta az Egyház és közössége javára. A türelem és az isteni Gondviselésre való ráhagyatkozás példájává vált: szüntelenül imádkozott, és reményt öntött az őt segítő nővérek szívébe. Kevéssel halála előtt lelki leányainak fontos üzenetet hagyott: tartsák életben a jótékonyságot mint az intézet alapját, mert ez lesz a jövőbeni siker és stabilitás kulcsa.
Vincenza Maria Poloni példája a hősiesen megélt keresztény szeretet erőteljes emlékeztetője. Alakja arra ösztönzi a szerzetesi és világi közösségeket, hogy újra felfedezzék a szegények és szenvedők iránti szolgálat értékét. Az Irgalmasnővérek kongregációja ma is folytatja küldetését: megtestesíti az alapítónő elveit, és előmozdítja a szolidaritás és a felebaráti szeretet kultúráját. Az alapítónő életét a betegek és szegények iránti teljes odaadás jellemezte.
1855. november 11-én halt meg, és a veronai városi temetőben közvetlenül a földbe temették el. Földi maradványait később egy tömegsírban helyezték el számos nővértársával együtt, ami lehetetlenné tette azonosítását.
Forrás: Causesanti.va
Fotó: Vatican Media; Vatican News
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
