XIV. Leó pápa szeptember 7-én avatta szentté Rómában, a Szent Péter téren Carlo Acutist és Pier Giorgio Frassatit. Alábbiakban Carlo Acutis, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának honlapján közzétett hivatalos életrajzát tesszük magyar nyelven közzé.
„Az összes szenvedést, melyet el kell viselnem, felajánlom az Úrnak, a pápáért és az Egyházért, hogy ne kelljen átmennem a tisztítótűzön, hanem egyenesen a mennyországba jussak.”
Születése és családja
Carlo Acutis 1991. május 3-án született Londonban (Nagy-Britanniában), olasz szülők, Andrea és Antonia Salzano gyermekeként, akik munkájuk miatt tartózkodtak a városban. Május 18-án keresztelték meg a londoni Fájdalmas Szűzanya-templomban. 1991 szeptemberében a család visszatért Milánóba. Négyéves korában szülei óvodába vitték, ahová nagy lelkesedéssel járt. Amikor eljött a tankötelezettség ideje, a milánói San Carlo Intézetbe íratták. Három hónap múlva átkerült a Szent Marcellina Nővérei Tommaseo Intézetének általános iskolájába, mert ez közelebb volt az otthonukhoz.
1998. június 16. mérföldkő volt Carlo életében: elsőáldozó lett, mégpedig a szokásos korhatárnál korábban, lelkivezetője, Ilio Carrai atya és Pasquale Macchi érsek, Szent VI. Pál pápa egykori titkára külön engedélyének köszönhetően. Az elsőáldozásra az ambroziánus nővérek (Romite dell’Ordine di Sant’Ambrogio ad Nemus) monostorában a Lecco melletti Bernaga di Peregóban került sor.
Carlo életében egy másik fontos mérföldkő a bérmálkozás volt. A bérmálás szentségét 2003. május 24-én a Santa Maria Segreta-templomban Luigi Testore atya, Carlo Maria Martini bíboros korábbi titkára, később pedig a milánói Szent Márk-plébánia plébánosa szolgáltatta ki. Tizennégy éves korától a jezsuita atyák által vezetett milánói XIII. Leó Intézet gimnáziumába járt. Személyisége itt bontakozott ki teljesen. Egy számítástechnika szakos hallgatóval együtt annak a milánói plébániának a honlapján dolgozott, amelyhez tartozott. Bár tanulmányai különösen lefoglalták,
Ugyanebben az évben megtervezte a XIII. Leó Intézet önkénteseinek új honlapját, és egy országos pályázat keretében olyan internetes reklámok elkészítését támogatta és koordinálta, amelyek több társadalmi osztály önkénteseit is megszólítanak. Az egész 2006-os nyarat e projekt honlapjának tervezésével töltötte, és a „Cultorum Martyrum” Pápai Akadémia honlapját is kialakította.
Assisi Szent Ferenc iskolájában
Kedvessége, szívélyessége és vidámsága miatt Carlo mindig barátai figyelmének középpontjában állt, nem utolsósorban azért, mert segített nekik a számítógép és a programok használatában. Számos oklevéllel és egyéb formában ismerték el számítógépes ismereteit és azt a rendkívüli szolgálatkészségét, hogy ezeket az ismereteket iskolatársai és bárki más rendelkezésére bocsássa, akinek szüksége volt rá, beleértve családtagjait is. Jellemző volt Carlóra, hogy szünidejének nagy részét Assisiben, egy családi házban töltötte.
Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal példája arra ösztönözte, hogy jótékonykodjon a szegények, a rászorulók, a hajléktalanok, az idegen földről érkezők között, akiket a heti zsebpénzéből félretett összegekkel is segített.
Az Oltáriszentség és a Szűzanya iránti tisztelete
Carlo lelkiségének középpontjában az Úrral való mindennapi találkozás állt az eucharisztiában. Gyakran ismételgette: „Az eucharisztia az én autópályám a mennyországba!” Ez volt a középpontja egész életének, amelyet Istennel való barátságban élt. Elsőáldozását követően ez azt jelentette, hogy lelkivezetője engedélyével mindennap részt vett misén. Nagy tisztelője volt a fatimai jelenéseknek és üzenetnek, és a pásztorgyerekeket utánozva kis áldozatokat hozott azokért, akik nem szeretik az Eucharisztiában jelen lévő Úr Jézust. Amikor iskolai kötelezettségei miatt nem tudott misére menni, lelki áldozást végzett. Iskolatársai és barátai körében is értékes apostoli munkát végzett: az eucharisztia misztériumát magyarázta nekik az évszázadok során történt legfontosabb eucharisztikus csodákról szóló beszámolók felhasználásával. Ehhez kapcsolódóan
Ez egy gazdag fotókiállítás történelmi leírásokkal, mely számos (mintegy 136) jelentős eucharisztikus csodát mutat be, melyek az évszázadok során a világ különböző országaiban történtek, és amelyeket az Egyház elismert.
Carlo lelkiségének másik alappillére a Szűzanya iránti tisztelet volt. Ez abban nyilvánult meg, hogy mindennap elimádkozta a rózsafüzért, önmagát Mária Szeplőtelen Szívének szentelte, és készített egy kis táblázatos programot is Szűz Mária tiszteletére, melyet számítógépével sokszorosított. Különös figyelmet szentelt a halál utáni élet kérdéseinek, elképzelte, ahogyan az örök élet valóságába kerül majd.
Betegsége és halála
2006 októberében Carlo súlyosan megbetegedett, M3-típusú leukémiát, a betegség legagresszívebb formáját diagnosztizáltak nála, melyet kezdetben erős influenzának véltek. A milánói De Marchi klinikán kezelték. Később, amikor állapota súlyosbodott, átszállították a monzai San Gerardo kórházba, ahol a leukémiának erre a típusára specializálódott központ működik. Néhány nappal kórházba kerülése előtt felajánlotta életét az Úrnak, a pápáért, az Egyházért, hogy a mennyországba juthasson. A kórházban egy pap kiszolgáltatta neki a betegek kenetének szentségét. A nővérek és az őt kezelő orvosok közül többen épültek annak láttán, ahogyan a betegségét és a szenvedést fogadta. Agyhalála 2006. október 11-én következett be, szíve október 12-én 6.45-kor szűnt meg dobogni. Halálának, „mennyei születésnapjának” híre azonnal elterjedt osztálytársai és ismerősei között. Amikor holttestét otthonába vitték, végeláthatatlan sorban érkeztek az emberek, hogy leróják előtte kegyeletüket. Temetése 2006. október 14-én volt a milánói Santa Maria Segreta-templomban. A család sírboltjába temették a Biella melletti Ternengóban, majd 2007 februárjában az assisi városi temetőbe szállították, hogy teljesítsék azt a kívánságát, hogy Szent Ferenc városában maradhasson.
Lelkiségének jellemzői
Krisztus eucharisztikus jelenlétében Carlo megtanulta felismerni Istennek az emberiség iránti szeretetét. Ebben találta meg a leggyorsabb utat az isteni kegyelem kincseihez való hozzáféréshez, s ez tette őt a Mester hűséges tanítványává. Jézus iránti mélységes szeretetében fáradhatatlanul hirdette a világnak az Istennel való barátság kimondhatatlan örömét. Jézus Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben Carlo számára olyan valóság volt, amelyből mindenféle jó származott számára. És ez volt a biztosítéka annak is, hogy az ember sosem marad egyedül, még a legnagyobb megpróbáltatások között sem. Ezért a mise állt napjainak középpontjában, és amikor csak tehette, szentségimádást is végzett.
Carlo öröksége
Világi fiatalként számos szerzetesben és papban tudta felébreszteni a buzgóságot és a kereszténység lelkes megélését. Teljesen Istenre, Jézusra irányulva élt, akit közelinek és jelenvalónak érzett. Tanúságtevő volt az iskolai környezetben is, példakép volt a tanulók számára minden szintű iskolában. A legfőbb örökség, melyet Carlo különösen az új nemzedékekre hagyott, az életnek az evangéliumi értékekkel való összhangja. Mivel képes volt megosztani másokkal a hit titkait, Carlót igazi apostolnak mondhatjuk minden környezetben, amelyben élt, melyek a kamaszokra jellemző tipikus környezetek: a család, az iskola, a sport, a szabadidő, az utazás, a játék.
Carlo különösen minden kor gyermekeinek és fiataljainak mutatja meg, hogy az eucharisztiában található az üdvösség, mely soha nem csal meg. Krisztus misztikus testének misztériumát intenzíven megélve mindenkinek megmutatta a szeretet gyakorlásának szükségességét. Az emberek befogadásának szorgalmazójává és a különböző etnikumú, nyelvű és hagyományú emberek közötti béke előmozdítójává vált. Kérte, hogy vegyék észre és elégítsék ki a hajléktalanok és a legszegényebbek szükségleteit, akikkel a világ útjain találkozunk.
Krisztus igazi tanúja volt minden környezetben, amelyben élt. Élete ragyogó példa a mai fiatalok számára. Az üzenet ugyanis, amelyet Carlo közvetít az új nemzedékeknek, roppant fontos és időszerű. Arra hívja őket, hogy ne a földi élet korlátozott horizontjára tekintsenek, hanem olyan valóságnak tekintsék az életet, amely bár ebben a világban kezdődik el, a túlvilágon fog beteljesedni.
A boldoggá avatás előtt
Halála óta szentségének és szentsége megnyilvánulásainak híre egyre csak nőtt Olaszországban, és más földrészeken is. Carlo szentségének híre életében, halálában és halála után arra késztetett néhány papot és ismerősét, hogy 2011. március 24-én Milánóban megalapítsák a Carlo Acutis Barátainak Egyesületét azzal a céllal, hogy előmozdítsák boldoggá avatási eljárását, mely attól is lendületet kapott, hogy a világ minden tájáról számos beszámoló érkezett a hívők kérésére kapott kegyelmekről. 2013. október 12-én a milánói érseki palotában kezdődött el az életére, erényeire és szentségének hírére vonatkozó egyházmegyei vizsgálat, mely 2016. november 24-én ért véget.
A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja a 2017. május 26-án kelt határozatával ismerte el érvényesnek az eljárás aktáit. Az erényekről szóló vizsgálati anyag (Positio super virtutibus) elkészítése után 2018. április 17-én a teológiai tanácsadók különleges gyűlése pozitívan nyilatkozott az ügyben, a bíborosoknak és püspököknek, a dikasztérium tagjainak rendes ülése pedig ezt követően, 2018. július 3-án ismerte el, hogy Isten Szolgája Carlo Acutis hősiesen gyakorolta az erényeket. 2018. július 5-én Ferenc pápa felhatalmazta a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumát, hogy kihirdesse a Carlo Acutis hősies erényeiről szóló határozatot, s ezzel tiszteletreméltóvá nyilvánítsa őt.
A boldoggá avatásra való tekintettel az eljárás posztulátora bemutatta egy olyan gyermek 2023. október 13-án Brazíliában történt gyógyulásának esetét, aki „hiányos gyűrűs hasnyálmirigy okozta nyombélszűkületben, folyamatos hányásban és súlyos alultápláltságban” szenvedett. Az egyházmegyei vizsgálatot a Campo Grande-i érsekségen tartották 2018. április 24. és 2018. június 12. között. Az eljárás érvényességét a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja a 2019. március 15-én kelt határozatával ismerte el. 2019. november 19-én az Orvosi Tanács – egyhangú kedvező véleménynyilvánítással – kijelentette, hogy a gyógyulás gyors, teljes és tartós, tudományosan megmagyarázhatatlan volt.
A teológiai tanácsadók 2019. december 17-i különleges gyűlése, valamint a bíborosok és püspökök 2020. február 4-i ülése elismerte, hogy ez a csodálatos gyógyulás Carlo Acutis közbenjárására történt. 2020. február 22-én Ferenc pápa felhatalmazta a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumát, hogy a csodáról szóló határozatot kihirdesse.
A szentté avatás előtt
Az eljárás posztulátora egy olyan, Firenzében tanuló Costa Rica-i fiatal lány esetét terjesztette a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma elé, akinél – miután túlélt egy súlyos balesetet – gyors, teljes és tartós gyógyulás következett be. Egy autóbaleset következtében a fiatal lány súlyos koponyasérülést szenvedett, többszörös kortiko-szubkortikális roncsolódással-zúzódással és homolaterális sulcus subarachnoidealis vérzéssel. Az eset 2022-ben történt.
A super miraculo egyházmegyei vizsgálatot a firenzei érsekségen végezték 2023. május 11-től 2023. június 28-ig. A vizsgálat jogi érvényességét a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának 2023. július 19-én kelt határozata ismerte el. 2024. március 5-én megtartották a teológiai tanácsadók különleges gyűlését, hogy megvitassák a feltételezett csoda teológiai vonatkozásait. Egyhangúlag pozitív véleményt fogalmaztak meg, így a vizsgált eseményt Isten által, Carlo Acutis közbenjárására művelt csodának ismerték el.
A bíborosok és püspökök a 2024. május 7-én tartott rendes ülésükön az esetet Carlo közbenjárásának tulajdonított valódi csodának ítélték.
Végül, a Szentatya, Ferenc pápa felhatalmazta a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumát a csodáról szóló határozat kihirdetésére.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Causesanti.va
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
