Azt, hogy egy annyira művelt, világlátott embernek, mint Kovács Béla egyszer sem jut eszébe, hogy azért a sok megnyílt ajtóért cserébe, amelyeket „orosz kapcsolatainak” köszönhet, előbb-utóbb kérnek majd valamit az elvtársak – nos, ezt a legjobb jóindulattal is nehéz feltételezni.
Amikor idén májusban a Magyar Nemzet ledobta az EP-választási kampány hidrogénbombáját, és kiderült, hogy Kovács Béla európai parlamenti képviselőt az EU intézményei elleni kémkedéssel vádolják, azt írtuk, ha ez igaz, akkor a jobbikos politikus a világ egyik legpocsékabb ügynöke. Egy igazi KGB-snek ugyanis nem szokása a nyilvánosság előtt orosz kapcsolataival villogni.
Amikor ma reggel kinyitottuk az Indexet, és végiggörgettük a kilométeres hosszúságú cikket, azt gondoltuk, végre kiderül, kicsoda valójában Kovács Béla, és mit ártott az EU-nak vagy Magyarországnak. Az írás két ügynököt leplezett le: Kovács Béla feleségét és az újságíró Dezső Andrást.
Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az Index ablakába csak úgy befújta a szél a Mainicsi Simbun 1975. augusztus 28-i számát, meg hogy Dezsőt „egykori külügyminisztériumi dolgozók és titkosszolgálati szakértők” informálták arról, Kovács felesége milyen osztrák néven utazgatott a 80-as években. Nem kisebbítve az oknyomozás fáradságos munkáját, mielőtt az év tényfeltáró újságírója díjat képzeletben odaítélnénk Dezső Andrásnak, azt azért jegyezzük magunkban, hogy a lényegi információk kizárásos alapon csak a magyar titkosszolgálatok kezén keresztül érkezhettek. És ez még az optimistább verzió. Tegyük hozzá azt is: Kovács az édesapja orosz származására vonatkozó információkat cáfolta, ráadásul úgy, hogy nyilvánosságra hozott egy rettenetes családi tragédiát. Nincs az a sanda érdek, ami erre rávenne egy embert. Dezső minimum ebben az ügyben tartozik egy bocsánatkéréssel. Ha van kérdés, amiben az újságírót nem illeti meg a tévedés joga, akkor az az intim szférának ez a legbelsőbb régiója.
De mi is derül ki a cikkből? A leírtak alapján Kovács orosz származású felesége nagy valószínűséggel a KGB aktív ügynöke volt, Bélánknak pedig rajta keresztül olyan csatornák nyíltak meg a szovjet-orosz titkosszolgálatok hathatós közbenjárására, ami egy átlagember számára akkoriban elképzelhetetlen volt. De hogy a KGB csak (fel)használta az amúgy bevallottan oroszbarát Kovácsot, vagy ő maga is beszervezett, aktív ügynök lett volna, arra úgy látszik, csak az uniós nyomozás fog fényt deríteni. Mindenesetre az egész sztori a magánéleti részletekkel együtt annyira bizarr, hogy az ember hajlamos azt feltételezni, ezzel az emberrel valami tényleg nincs rendben.
Mert az még hihető, hogy valakinek a felesége úgy áll egy másik ország titkosszolgálatának zsoldjában, hogy a férjnek nincs tudomása róla (vagy inkább nem akar belegondolni). De hogy egy annyira művelt, világlátott embernek, mint Kovács Béla egyszer sem jut eszébe, hogy azért a sok megnyílt ajtóért cserébe, amelyeket „orosz kapcsolatainak” köszönhet, előbb-utóbb kérnek majd valamit az elvtársak – nos, ezt a legjobb jóindulattal is nehéz feltételezni.
Egyébként, aki foglalkozott már titkosszolgálati módszerekkel, az tudja: egy ember akkor is könnyen egy ilyen cég emberévé válhat az évek során, hogy erről valaha is konkrétan tudomást szerezne. Kovács Béla azt nem cáfolta (talán nem is teheti meg, pontosan azért, mert nincsen a biztos tudás birtokában), hogy felésége a KGB-nek dolgozott. Aki viszont nap mint nap egy olyan emberhez megy haza, egy olyan társsal osztja meg magán-és szakmai életének részleteit, aki egy idegen országnak dolgozik – nos, az maga is ennek a hatalomnak a játékszerévé válhat.
Az ártatlanság vélelme természetesen mindenkit megillett, és ezt nem akarjuk elvitatni Kovács Bélától vagy a feleségétől sem. Az őt delegáló Jobbiktól viszont politikai szűklátókörűség lenne pozícióban tartani egy olyan embert, aki ellen akár évekig elhúzódó tárgyalások során havonta jöhetnek elő újabb kínos részletek, amelyeket éppoly nehéz cáfolni, mint bizonyítani.
A Jobbiknak akkor érdemes kitartania Kovács Béla mellett, ha száz százalékig meg van győződve ártatlanságáról, amely – valljuk meg – a mostani helyzetben meglepő lenne. Ellenkező esetben minden kezet el lehet engedni.
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
