Béky Gellért SJ (1924–2015) Jean Gallot Szent Józsefről 1962-ben írt könyvét dolgozta át. Hűségesen követte jezsuita rendtársának gondolatait, de teljesen szabadon bánt a művével. A Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó a Ferenc pápa által elrendelt Szent József-év alkalmából jelentette meg Béky Gellért tanulmányát.
A könyv nem életrajz, nem is Szentírás-magyarázat, csak imádságos, elmélkedő elidőzés a Szent Család fejénél. Úgy, hogy a szerző elképzelése szerint Mária és Jézus is „elidőztek, együtt voltak, együtt éltek, dolgoztak, örültek és szenvedtek a derék ácsmesterrel”.
Szent József korát illetően Béky Gellért semmi okát nem látja annak, hogy kételkedjünk fiatalságában. „Sőt, mintha a Szent Szűz soha el nem hervadó tisztasága, mindig megőrzött lelki frissessége, a kegyelem öregséget nem ismerő jelenvalósága, az isteni Gyermek állandó közelsége, magának Istennek örök fiatalsága egyenesen megkívánná, hogy a Szent Család harmadik tagja is fiatal legyen a megtestesülés órájában.” József fiatalságának teljében kapta feleségéül Máriát, magától Istentől.
Béky Gellért számára nem kétséges, hogy a Szentlélek igazgatta a két tiszta lény, Mária és József lépteit, míg egymásra nem találtak. Szent József csak tisztább, szentebb lett a Máriával történt „nagy találkozás” pillanatától kezdve.
A kötet írója állítja: József az első Mária-tisztelő, és ez tapasztalatból és szeretetből fakadt. József szívében, a Máriához való viszonyban kell keresnünk az Egyház Mária-tiszteletének eredetét. Egyértelmű, hogy József Mária-tisztelete a Szentlélek műve volt. Ám nem csak József tisztelte, szerette Máriát, Mária is éppolyan „őszinte és forró szeretettel, tiszta szívvel viszonozta a kapott szeretetet”. A Szent József-tisztelet gyökere Szűz Mária Szíve.
Gellért atya szerint József még azt követően is Máriával és Jézussal maradt, hogy felvitték őt 12 évesen Jeruzsálembe, elvesztették, három napig keresték, majd a templomban találták meg, amint az írástudókat tanította. Lukács ugyanis többes számot használ: Jézus „engedelmeskedett nekik”. Ez természetes: Jézus nem látott semmi ellentétet a szüleinek tartozó engedelmesség és a mennyei Atya iránt tanúsított engedelmesség között. József pedig nem parancsolgatott, nem volt erre szüksége, a Szent Családban mindenki tudta, hogy mi a dolga, és kölcsönös szeretetkapcsolat fűzte őket egymáshoz.
– állítja a szerző.
P. Béky biztosra veszi, hogy a szorgalmas ácsmester, József nem érvelt a méltóság mellett, de végezte a munkáját, lelkiismeretesen és nagy szeretettel, ahogy a szentek szokták. „Mert még a munka is csak akkor nemesít, emel, ha szeretjük. A kötelességtudat, a verseny, a haszon nem elég indítóok rá.” Józsefnek a legnagyobb öröme az volt, hogy Isten örömét lelje a munkájában. Számára a munka, a kötelesség Isten akarata volt.
Gellért atya elmélkedésében leszögezi: a Szent Család feje József volt. Isten rendeléséből lett azzá, ami volt. Magától nem merte vállalni az apaságot. Csak az angyal megnyugtatására adta beleegyezését. Nem volt könnyű dolga, a Szent Családban minden más volt, mint a „rendes” családokban. Ha például az erények sorrendjét nézzük, bármilyen kiváló jellem volt József, Mária jóval fölötte állt, hiszen még az eredeti bűn sem érintette. Józsefről ezt senki nem merné állítani. Jézus pedig mindkettőjüknél szentebb, tökéletesebb volt. Tehát a legalsó helyre kerül a legtökéletesebb – József, Mária, Jézus a sorrend a családi hagyomány alapján – és
József tisztában volt ezzel. Egyetlen percig sem kételkedett Mária szeplőtelen tökéletességében, sem pedig Jézus isteni természetében. Ezért csak annál jobban, élesebben érezte át saját elégtelenségét, méltatlanságát. Mégsem roppant össze a felelősség súlya alatt. „Micsoda lelkierő, milyen mély alázatosság lakozhatott ebben az egyszerű ácsmesterben, hogy a hatalom nem szállt a fejébe, a teher nem kedvetlenítette el, sem az alkalom nem lett csapdájává. Mekkora szeretettel, tisztelettel »kezelte« feleségét, Máriát és a Gyermeket, Jézust!” – írja Béky Gellért, emlékeztetve rá: Szent József az apák, a családfők példaképe és védőszentje. IX. Pius pápa pedig 1870. december 8-án Szent Józsefet ünnepélyesen az Egyház védőszentjévé nyilvánította. Tizenhat évvel korábban, 1854. december 8-án hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.
Béky Gellért rávilágít: az Egyháznak is éppúgy Krisztus a legféltettebb kincse, mint Józsefnek volt. Az Egyháznak is olyan szerető, féltő tisztelettel kell Krisztusát körülvennie, ahogy József tette Názáretben. „Amint József jelenlétének, hivatásának egyetlen célja és értelme Jézus volt, úgy az Egyháznak sincs más hivatása, más célja a Krisztus-szolgálatnál.”
A könyv írója arra is emlékeztet, hogy Józsefék nem lettek módosabbak Jézus születése után sem.
Nem nélkülöztek, okos beosztással, szerény életmóddal megéltek a kevés keresetből is. Béky Gellért elismeri: az Egyháznak is szüksége van bizonyos csekély anyagi jólétre ahhoz, hogy megfelelhessen hivatásának. Ami azonban ezen felül van, csak veszély és akadály a cél elérésében. Az evangéliumi szegénység nem önmegtagadás elsősorban, hanem a názáreti háztartás folytatása csupán. Szent József pedig „a nagy példakép és figyelmeztető egyben.
Béky Gellért SJ: Szent József
Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, 2021
Fotó: szakkollegium.sjc.hu; Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
