Behívatták az asszonyokat, és közölték velük: hagyma lesz, vagy semmi

Behívatták az asszonyokat, és közölték velük: hagyma lesz, vagy semmi

Hogyan honosították meg a semmiből a hagymatermesztést Hartán? Erről szól a Magyar Nemzet 1966-os írása.

2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

 

A példa

A hartai hagyma

Hagymaszüret.
Harta. Alföldi nagyközség. Búzájáról, répájáról híres.

1962 előtt Hartán sosem ter­meltek hagymát. Hartán most holdanként 130 mázsa a termésátlag. Ennyi még sosem termett – nagy táblákon –, Magyarországon.

A beszélgetés részvevői Oláh Pál, a hartai Lenin Tsz elnö­ke, Czibere Vilmos öntözőmér­nök, főagronómus-helyettes, és Pecznik János áruforgalmi elő­adó.

1.

– Kilenc éve kezdődött. Nem lehetett hagymát kapni, ha szerzett is az ember, tíz-tizenkét forint volt kilója. Ak­kor mondtuk, jó lenne néhány vagonnal, lenne itt jövedelem. De Hartán? Hogyan termel­jünk itt hagymát, sosem ter­melték, nem ért hozzá senki! Így aztán csak beszéltünk és ez csak beszéd maradt.
– Három év után, úgy 1960-ban került szóba megint. Sok nálunk az asszony, sokszor nincs női munka és különösen nincs március végén, amikor a hagymát duggatni kell, és augusztusban, amikor szedni kell. A járási Mezőgazdasági Értékesítő Központban is biz­tattak, próbáljuk meg, jó pénzt hoz. Összeültünk, tanakodtunk. Megmondom őszintén, nem tudtuk, mit tegyünk, búza, ku­korica, répa jól terem itt, tud­juk a módját, most meg en­nek nekivágjunk? A bizonyta­lannak?! Volt, aki mondta is: „Minek a földet meg az erőt pazarolni, túl sok az, amink van?!” Az óvatos logika sze­rint így mindent abba is kel­lett volna hagyni, az ötletet elvetni, de úgy éreztük, ez könnyelműség! Itt van az al­kalom, az asszonyoknak mun­kát, kereseti lehetőséget biz­tosíthatunk és ugyanakkor jó jövedelemre is szert tehetünk.
– Behívtuk az asszonyo­kat, elmondtuk, ezentúl, 1962-től hagymát is termelünk, mindenki kap tél holdat. Mondták ám a magukét, ne akarja, hogy visszaidézzem, mondták, nem vállalják, a hagymatermesztést nem értik. Mondtuk, majd megtanulják és mert más megoldás nem volt, kijelentettük, aki nem vállal hagymát, mást sem kap. Kényszeríteni kellett őket, hogy hagymát termeljenek, de nem volt más megoldás.
– És most?
– Most már mindegyik asszony csak hagymát akar vál­lalni… De eddig még hosszú a történet

2.

– Tehát 1962 volt és fél-fél holdat rákényszerítettünk az asszonyokra. Sajnos, dughagymát háromfélét kaptunk és elég gyatrát. Na, lestük, mi lesz ebből? Elvetették. De mi lett az eredmény? Még rágon­dolni is rossz. Harmincnyolc mázsa volt az átlagtermés. Hatvan holdon! Rosszabbat már elképzelni sem lehetett Az országos átlag nyolcvan mázsa. Húztuk a nyakunkat és kerültük az asszonyokat. A következő évben már csak har­minc holdon ültettünk hagy­mát.
– Visszalépés volt ez. Hát­rafelé mentünk. De nem nyu­godtunk, makacsság van ben­nünk. Elemezni kezdtük a rossz termés okát Arra a következ­tetésre jutottunk, hogy a dughagyma rossz minősége az oka mindennek. Él itt egy fiatalasszony, Makóról került ide, megtudtuk, ő ért a hagymá­hoz. Megkerestük, ő lett a szakértőnk. Ő is mondta, az a baj, hogy rossz a dughagyma, szerezzünk be jót Makóról és ha ez meglesz, ó is vállal hagy­matermesztést. Elmentem Ma­kóra. Sikerült, 320 má­zsa dughagymát kaptunk. De mondták, a szállítást nem tud­ják biztosítani. Hát ezen ne múljon! Saját teherautóinkkal mentünk, rakodókkal, zsáko­kat vittünk és négy nap múl­va itthon volt a vetőmag. A makói asszony lett a többiek patronálója: az asszonyok el­lesték a tudományát.
– És a termésátlag?
– Jó lett. Elértük a makói átlagot. Holdanként 80–100 mázsa termett 90 százalékban export minőségű. Ez a tény bizonyságot adott, hogy a föld a hagymának megfelel, a mű­velést megtanulták az asszo­nyok. és ekkor következhetett az újabb lépés: mennyiségileg még többet termelni, az exportmennyiséget százalékosan emelni, a munkafolyamatokat gépesíteni. Úgy van ez, ha az embernek száz forintja van, akkor kettőt akar.

3.

– Hogyan termelhetnénk többet? Az ültetésnél a tőtá­volságot az előírásoknak meg­felelően betartottuk. Vizsgálni kezdtük, ha a tőtávolság kisebb, jobb talajműveléssel ti­zenöt–húsz mázsával növel­hető holdanként a termés. Ki­próbáltuk, saját felelősségünk­re és a kísérlet sikerült. 1964-ben már 100–105 mázsa volt az átlagtermés. De a kézi mun­ka nem csökkent. Az asszo­nyok még mindent kézi erő­vel végeztek, az ültetést, a ka­pálást, a szedést, a hagymaszár levágását, a válogatást. A hagyma szedése ásóval történt, tövenként. Mit tegyünk? Á következő évben megpróbáltuk a hagymát lóekével kiszántani, hogy „gépesítsünk”. Kezdetle­ges volt és nem is vált be, a ló rátaposott a hagymákra, nem húzott egyenletesen, néha megugrott, belevágott a hagy­mafejekbe. Ezt abbahagytuk. Kis RS 09-es traktor mögé kö­töttük a kapát. Ez már bevált. Olyannyira, hogy ezzel a gép­pel végezzük el ma már a ka­pálást is. Két művelet gépe­sítését megoldottuk. Most már még tovább akartunk jutni! Felkerestük egyik régi ismerő­sünket, tanár a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskolán. Elmond­tuk, több helyen érdeklődtünk, tudomásunk szerint a hagyma­termelés gépesítése nincs meg­oldva, szeretnénk, ha létrejön­ne egy új konstrukció, a hagymakombájn, amely szán­tást végez, szedést, szárvágást, válogatást Az egyetemi tanár felvette a kapcsolatot a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár­ral, aztán üzent, elkészítenének egy ilyen gép-prototípust, de ahhoz pénz kellene.
– Pénzt adtunk. Saját sza­kállunkra. A gép elkészült, egyetlen példány, tavaly el is hozták, itt folytattuk a kísér­leteket, aztán ez év elején el­végezték a tapasztalatok alap­ján a módosításokat is, és az új változat éppen tegnap érke­zett meg. Reméljük, most már kifogástalan.
– Eddig ennyit értünk el. De hadd dicsekedjünk azzal is, hogy már a dughagymát is ma­gunk termeljük. Ennek a gé­pesítését is megoldottuk. Ta­valy voltunk Makón, az egyik legnagyobb, a Kossuth Tsz-ben. Ott láttunk egy gépet, hagymamagot vet, és elvégzi a sorközi művelést is. Ez évben vettünk tőlük egy ilyen gépet. És most értünk haza Nagyszé­násról, értékes tapasztalattal. A dughagyma felszedése után a dughagymát szárítani kell, majd osztályozni. A szárítást mi kis kézirostán, elavult mód­szerrel végeztük, a válogatást meg kézzel. Nagyszénáson egy régi cséplőgépet átalakítottak, az szeleli, szárítja a hagymát a kézirosta helyett, és osztá­lyozza is. Nálunk is van né­hány öreg cséplőgép, nyolc éve semmire sem használjuk, elmentünk Nagyszénásra a gé­pészünkkel. Megnézte ott az átalakított öreg masinát, haza­jött, és most hozzáfog, hogy átalakítsa a mienket Az át­alakítás két–háromezer fo­rintba kerül és a számítások szerint több mint negyvensze­res lesz ezzel az évi megtaka­rítás.

4.

– Az eredmények után Harta majd a hagymájáról lesz híres?
– Lehet. Az idén száz hol­don termeltünk és a termés­átlag 130 mázsa. A téesz össz­bevételének 12 százalékát a hagyma adja. Szerződés szerint 110 vagon hagymát küldünk exportra.
– Hartán három téesz van. A többiek nem kaptak kedvét a hagymatermesztéshez?
– Dehogynem. Ebben az év­ben az Új Életben harminc holdon, a Béke Tsz-nél pedig hatvan holdon termeltek hagy­mát. Amint hallom, a termés­átlag ott is jó és ezen felbuz­dulva úgy tervezik, hogy jö­vőre száz-száz holdon ültet­nek. A mi tervünk jövőre 150 hold. És el akarjuk érni hol­danként a 140 mázsás átla­got.

5.

Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke mondotta: „A harmadik ötéves tervről szóló előterjesztett tör­vényjavaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság terme­lése 1966–70 átlagában, a meg­előző öt év átlagához képest 13–15 százalékkal emelked­jék. Ez a feladat nagy köve­telményeket támaszt a mező­gazdasággal szemben, de ren­delkezünk azokkal a feltéte­lekkel, amelyek a sikeres megvalósításhoz szükségesek…”

Az országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta.

A hartai Lenin Tsz elnöke, ahol a hagymát termelik, országgyűlési képviselő.

H. Barta Lajos (1966. augusztus 16., 5. oldal)

 

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a bittner.levente@mno.hu címre!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »