A választások után a Jobbik elnöki posztjáról lemondó Vona pártpolitikával nem, közélettel viszont továbbra is szeretne foglalkozni. Ezt pedig egy vlog (videós blog) keretében fogja folytatni. Leszögezte továbbá, hogy nem fog visszatérni a Jobbik elnökeként, és ezt az új elnöknek, Sneider Tamásnak is elmondta a megválasztása után, hogy nemcsak az elkövetkező két évben, nemcsak a következő tisztújításig számít rá pártelnökként. Hozzátette, hogy képviselőjelöltként sem fog indulni az EP-választásokon vagy az önkormányzati választásokon (ahogyan utóbbin polgármester-jelöltként sem).
Elmondta, hogy nincs semmilyen szerződéses viszonyban a párttal, és ezen a jövőben sem szeretne változtatni. A frissen alapított reklámcége, amiről szintén találgattak sok helyen a sajtóban, csupán a vlogjának a gazdasági-jogi hátterét fogja adni. Arra a kérdésre, hogy jelenleg miből él, úgy fogalmazott, hogy a kormánypárti médiabirodalom hazugságai miatt indított sajtóperekből több millió forint kártérítést kapott már eddig is, és még várhatóak továbbiak is, így egy időre biztosítva van a megélhetése. Hosszútávon egyébként szeretné piacképessé tenni a vlogját, amelyhez közösségi támogatásokra is számít (azaz a vloggerek körében népszerű donate-rendszert vezetné be), illetve természetesen cégek megkereséseit is megfontolja.
Magyarországi követőket tekintve neki van a legnagyobb Facebook-oldala (532 ezer, Orbánnak pedig 623 ezer, de utóbbinak sok a határontúli magyar, valamint a lengyel és az egyéb külföldi lájkolóinak száma), építi az Instagram-oldalát, hamarosan beindítja a Twitterét, és van egy egyelőre még nem igazán kihasznált YouTube-csatornája is. Ezekre fog a leginkább támaszkodni a rövid, kb. 6-8 perces vlog-epizódjaival, amelyeket várhatóan hetente tesz majd közzé. Kérdésre elmondta, hogy folyamatosan figyelemmel követi a legismertebb hazai vloggerek tevékenységét, valamint külföldieket is néz, és sokat tanul is tőlük, de nem tudna olyat mondani, aki hasonló helyzetben lenne, mint ő, így nincsenek példaképei vagy mintái.
Influencerként azt szeretné elérni, hogy olyan témákban tudjon társadalmi hatást kifejteni, amelyek hozzá is közel állnak. Ilyen téma például a gamification, amely kapcsán az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet a játékosságot, a játékélményt bevezetni az oktatás területén. Mint fogalmazott, a saját gyermekén látja, hogy amíg az iskolában sokszor tíz percre sem tudják lekötni, számítógépes játékokba akár fél napon keresztül is bele tud merülni, miközben ragad rá az ott megszerzett tudás. Eleinte ezt ő is ferde szemmel nézte, de aztán rájött, hogy nem a gyerekeket kell egy korábbi világhoz igazítani, hanem a világot kell hozzájuk igazítani. Megjegyezte, hogy a téma több szakértőjével már háttérbeszélgetéseket is folytatott, amelyek során még érezte, hogy sok időnek kell eltelnie, hogy ne keressék az érdeklődése mögött a hátsó szándékot. Hosszútávon bízik abban, hogy a vlogjával olyan embereket is el fog tudni majd érni, akik a Jobbik-logó miatt nem annyira figyeltek rá.
Egy másik témát is elárult a vlogjában boncolgatott témák közül, amely pedig a cigány-magyar együttélés kérdése. Kifejtette, hogy az eddigi kormányok eleinte a szőnyeg alá söpörték a problémát, mostanra pedig a cigányság politikai alapú megszervezése zajlott le. Szerinte a Fidesz teljesen irányíthatóvá tette a cigányság jelentős részét, amelyet a politikai céljainak megfelelően úgy hergel, mint korábban soha. Példaként említette a turai cigányságot, ahol a kampányban olyan agressziót és elutasítást tapasztalt, amelyet a Magyar Gárda idejében sem.
Újságírói kérdésre elmondta azt is, hogy véleménye szerint a NER-t nem lehet leváltani, választásokon nem lehet megroppantani, ezt a rendszert legfeljebb túlélni lehet. Fontosnak tartja azt azonban, hogy amikor összedől a rendszer, akkor az ellenzéki erők a lehető legjobb kondícióban legyenek. Tapasztalata szerint nem igaz ugyanis, hogy ne lenne igány az Orbán által összemixelt Horthy-Kádár koktélra, az pedig főleg a baloldali pártok hiú reménye, hogy majd az Európai Unió fogja leváltani.
Szintén kérdésre elárulta, hogy amikor 2016-ban Schiffer András lemondott, felvetette neki, hogy a 2018-as választásokon a Jobbik és az LMP alkosson választási szövetséget, de akkor még ő sem hitt ebben igazán. Látva az áprilisi eredményeket, most úgy gondolja, hogy nagy hiba volt az, hogy nem küzdött akkor jobban ezért a gondolatért. Úgy fogalmazott, hogy jelenleg ebben látja az egyetlen politikai innovációt, azaz hogy a Jobbik és az LMP alkosson valamilyen szövetséget, és a köztük lévő ellentéteket majd csak a NER leváltása után vitassák meg. Úgy látja, hogy most mindkét pártban van erre fogadókészség, és bár ez már nem az feladata, de lehetőségeivel, tanácsaival, befolyásával igyekszik majd segíteni ennek a szövetségnek a létrejöttét. Arra a kérdésre, hogy látja-e azt, hogy a Jobbik túlélheti az ellenzéki oldalon lévő válságot, úgy fogalmazott, hogy „az LMP is túlélte Schiffer Andrást, a Jobbik is túl fogja élni Vona Gábort”.
Szerinte egyébként az az ellenzéki párt „lesz majd a nyerő”, amelyik először lesz képes reményt adni majd az embereknek. Ugyan a diagnózisa az, hogy meglehetősen reménytelen a helyzet, muszáj reményt adni az embereknek, és ez a feladata most a politikai pártoknak is. Igaz, ő ebben már nem fog részt venni, ő a pártpolitikán kívül, az említett vlogban látja azt, ahol a legtöbbet tud tenni most a magyar társadalomért.
A Simicskával való kapcsolatára vonatkozó kérdésekre elmondta, hogy sem a kampányban, sem azóta nem beszélt vele, leguoljára a Magyar Nemzet Szalonban váltottak néhány szót, amit akkor a sajtóban is elmondott. Továbbra is azt gondolja, hogy Simicska őszintének tűnt akkor, amikor arról beszélt, hogy volt felelőssége a rendszer felépítésében, így most a ledöntésében is. Tagadta, hogy bármilyen alku lett volna köztük, és semmit nem kért és nem is kapott Simicska azért, mert a Jobbik és az ellenzék előtt megnyitotta a médiabirodalmát, amin azóta már túladott. Hozzátette, ő is csak bízott abban, hogy van valami Simicska kezében a választási kampány során, és nem tudja, hogy miért nem jött elő vele. Hasonlóan érezte magát, mint a Gyűrűk Ura hősei a Helm-szurdokban, akik már-már el is felejtették, hogy öt nap múlva, pirkadatkor, kelet felől megérkezik Gandalf az erősítéssel. „Simicska lehetett volna a magyar Gandalf” – tette hozzá.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
