Michelangelo Buonarroti Utolsó ítélet című alkotása ismét láthatóvá vált – teljes lenyűgöző erejében és eredeti színeinek ragyogásában, a nemrég befejezett rendkívüli tisztítási és állagmegóvási munkálatoknak köszönhetően – adta hírül március 27-én a Vatikáni Múzeum.
A rendkívüli helyreállítás február 1-jétől zajlott a Sixtus-kápolnában, ahol a szükséges állványzat felállítása után kezdődött meg az évek során a freskóra rárakódott fehéres színű réteg eltávolítása. A szabad szemmel alig látható vékony sóréteg elhomályosította Michelangelo freskójának változatos és izzó színárnyalatait, tompítva a kompozíció erőteljes fény-árnyék kontrasztját.
A Sixtus-kápolna a munkálatok alatt is látogatható volt
A Sixtus-kápolna a munkálatok teljes időtartama alatt fogadott látogatókat, akik továbbra is megcsodálhatták Michelangelo Teremtés-ciklusának mennyezeti freskóját, illetve az oldalfalakon a Mózes- és Jézus-ciklus faliképeit. Az oldalfalakat az 1480-as évek elején egy firenzei festőkolónia tagjai festették ki Perugino mester vezetésével.
Az ünnepélyes átadáskor Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum főigazgatója úgy fogalmazott: az intézmény a „befogadás múzeuma”. Kiemelt küldetése, hogy kapuit mindig nyitva tartsa a hívők és a látogatók előtt, ezért így volt ez most is, amikor az egyik legértékesebb kincsüket kezelték és restaurálták rendkívüli gondossággal.
Paolo Violini főrestaurátor elmondta: „Bár technikai szempontból a tisztítási művelet viszonylag egyszerűnek bizonyult – csupán egy gyors japán papírral és desztillált vízzel történő kezelésből állt –, a vizuális hatás figyelemre méltó: visszaállította a freskó élénk színeit és fény-árnyék játékát úgy, ahogyan azok az 1994-es nagyszabású restaurálás után megjelentek, újraélesztve a kritikai vitát a mű fizikai állapota és értelmezése közötti kapcsolatról. A beavatkozás ugyanis fontos lehetőséget biztosított a mű konzervált állapotának átfogó áttekintésére, valamint a képi restaurálás alapos felülvizsgálatára, amely kiterjedt a díszített alapra is.”
A Vatikáni Múzeum kurátorokból, restaurátorokból, diagnosztikusokból és mérnökökből álló csapat számára az új kihívás az lesz, hogy megelőzzék, vagy legalább minimalizálják a hasonló jelenségek ismétlődését. Ez multidiszciplináris megközelítésnek köszönhetően válhat lehetővé, amely az ilyen változások mögött meghúzódó mechanizmusok megértésén és a számos állítható paraméter – például a Sixtus-kápolna kifinomult klímaberendezésén keresztül történő – szabályozásán alapul.
A Michelangelo-freskón végzett rendkívüli karbantartási munkálatokat – amely drámai intenzitással ábrázolja az eljövendő világvégét – a Vatikánvárosi Állam Kormányzóságának felügyelete alatt, a Múzeum igazgatóságának koordinálásával, valamint a Vatikáni Múzeum műkincseinek karbantartását 1982 óta támogató mecénásszervezet (Patrons of the Arts in the Vatican Museums) floridai egységének finanszírozásával végezte el a Festmény- és Faanyag-restauráló Laboratórium, amely szoros együttműködésben dolgozott a 15–16. századi művészetek osztályával, a Tudományos Kutatási Kabinettel, valamint a Vatikáni Múzeumok Műtárgymegőrzési Hivatalával.
Forrás és fotó: Vatikáni Múzeum/Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
