Csodálatos eredmények, amelyekre még csak néhány évvel ezelőtt sem gondolhatott senki sem.
Néhány évve arra az elhatározásra jutottak a magyar kormányban, hogy érdemes lenne a korábbiaknál lényegesen komolyabb ösztönzést, vagy akár konkrét támogatást adni a határon túli magyar sportnak, akadémiák, csarnokok, stadionok létesítésével, felújításával is.
Orbán Viktor kormánya nem is tétlenkedett, a projektek egyre-másra valósultak meg. Hogy csak a legemlékezetesebb példákat említsük meg: 2016-ban átadták a dunaszerdahelyi Mol Arénát, 2018-ban a topolyai futballakadémiát, tavaly pedig sor került az első hivatalos mérkőzésre a Sepsi új stadionjában.
Mindhárom alkalmon jelen volt Orbán Viktor, ami egyáltalán nem véletlen, mindhárom létesítményhez szükség volt ugyanis a magyar kormányra.
Érdemes visszaolvasni az ellenzéki portálok akkori beszámolóit, mind csupa értetlenkedő, gunyoros hangvételű írás.
„A NER-nek lesz egy stadionja is Erdélyben” felütésű cikkben például amiatt kesergett a Magyar Hang, hogy minek egy nyolcezer nézőt befogadni képes stadion Sepsiszentgyörgy városának.
A HVG írásából is sugárzott az öröm amiatt, hogy a kormány támogatja a határon túli magyarok sportját, nyilván ezért adták korábbi írásuknak a A koporsógyári melósok is besegítettek, így avatott fociakadémiát Topolya a „főnökkel” (az idézőjeles főnök természetesen maga Orbán Viktor) címet „ragyogó” beszámolójuknak.
De a baloldalon nem repestek az örömtől akkor sem, amikor a magyar miniszterelnök jelenlétében adták át a modern Mol Arénát Dunaszerdahelyen.
Egyébként éppen itt, Dunaszerdahelyen adta meg a választ a miniszterelnök beszédében arra, miért fontos a határon túli magyarok sportja a magyar kormányzatnak.
Ez az akadémia, az akadémiát megvalósító összefogás az egész régió sikere, és bizonyítja, hogy az együttműködés és a kölcsönös tisztelet erősít, a széthúzás pedig gyengít bennünket. Tisztelt elnök úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! A sport egy nyelv, a sport a mi közös nyelvünk. A sport összeköt bennünket, és becsületes versengésre buzdít. Ezért Magyarország kormánya sportakadémiák létrejöttét az egész Kárpát-medencében támogatja.
Persze semmi meglepő nincs abban, ha ezt az ellenzéki médiában nem értik, vagy nem akarják érteni.
A történetnek viszont egyáltalán nincs vége. Nemcsak azért, mert a kormányzatnak továbbra is szándékában áll a határon túli magyar sportot fejleszteni, hanem azért is, mert idén éppen a három látványos beruházás konkrét eredményt fialt.
A Dunaszerdahelyi DAC úgy lett ezüstérmes a szlovák bajnokságban, hogy a mindent eldöntő, Slovan Bratisvala elleni találkozón óriási dráma után – és erősen vitatható körülmények között – bukta el az aranyérmet.
A Sepsi OSK tavaly is megnyerte a román kupavadászatot, és idén is sikerült mindez.
A topolyai TSC pedig ezüstérmet szerzett a szerb pontvadászatban, és így a Bajnokok Ligája csoportköréért harcolhat majd a nyáron, ráadásul legrosszabb esetben is az Európa-liga csoportkörében biztosan ott vannak. „Csoda Topolonyán” – kommentált a miniszterelnök.
Ezek túlzás nélkül bravúros, csodálatos eredmények, amelyekre még csak néhány évvel ezelőtt sem gondolhatott senki sem, mostanra viszont megvalósultak. Mindennek több hozadéka is van. Amellett, hogy a határon túli (és természetesen a határon inneni) magyar emberek számára okoz örömöt és büszkeséget, a szerb, szlovák, román futballdrukkerek közül is biztosan van, aki a nemzetközi porondon ezeknek a magyaros csapatoknak szurkol majd.
Az persze jó kérdés, hogy ha a három együttes bármelyike magyar klubbal kerül össze a nemzetközi kupákban, akkor a semleges magyar drukkerek kinek a sikeréért fognak majd szorítani, éljenek bárhol a világban.
De ez legyen a legnagyobb gondunk.
Hajrá, magyarok!
Borítókép: Orbán Viktor a Sepsi új stadionjában (Forrás: Facebook.com/orbanviktor)
Teveli Zoltán – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
