„Te vagy az Út, az Igazság, Te vagy az Élet! Hozzád megyek, áldom Neved, általad élek.” Sillye Jenő dalából kölcsönözte interjúkönyv-sorozata befejező részének címét Beer Miklós. A Hozzád megyek című kötet október 15-től az Új Ember boltjaiban is kapható.
Több mint egy éve ment nyugdíjba az idén 77 éves Beer Miklós, aki azóta létrehozta a Szent Ferenc Szegényei Alapítványt, és csatlakozott a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjához Nógrád megyében. Az alapítvány emellett fogyatékosotthont, gyermekkórházat támogat. A nyugalmazott váci püspök Nagymaroson él, rendszeresen besegít a környék plébánosainak, misézik a szomszéd falvakban, közben pedig előadásokat, lelkigyakorlatokat tart szerte az országban. Rendszeresen jelentkezik videóüzenetekkel is a youtube-on.
Új könyvében összefoglalja az Egyház jelenéről és jövőjéről alkotott gondolatait, papi pályafutása tapasztalatait. Olyan témákat is érint, mint a vírusjárvány, a halál gondolata, a jóindulat, a nő és a férfi kapcsolata, az otthon, az istenkép, életünk értelme, a csend, az égi haza.
Tudjuk, hogy ott várnak ránk, helyet készítenek számunkra. Ismerjük az odavezető utat, és azt is, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül, van, aki vezessen, segítsen minden gondunkban” – fogalmaz a nyugalmazott főpásztor, aki ugyanakkor hozzáteszi azt is: „nagyon örülnék, ha tükröződne, ha látszódna rajtunk, hogy mi, keresztények, az örök élet távlatából nézünk mindent, ennek tudatában élünk, gondolkodunk és cselekszünk. Jó lenne, ha a feltámadásba vetett hitünk nem csupán életünk végén kapna hangsúlyt, hanem minden napunkat úgy élnénk, mint akik egész életvitelükkel ezt a meggyőződésüket tükrözik. Ezt fejezhetnénk ki akkor, amikor törődünk a szegényekkel, amikor szerényebb az asztalunk, mértéktartóbbak vagyunk az anyagi javak birtoklásában.”
Az, hogy az Úristen örök életet szán nekünk. A nagyböjtben nem eszünk húst, kevesebbet mulatunk, fegyelmezettebbek, szerényebbek vagyunk – de miért csak ilyenkor? Ki tiltja meg, hogy bármikor is visszafogottan, az anyagias világ vonzásától elszakadva, szabadon éljünk? (…)
Mindig visszatérünk ide: ha Isten teremtette a világot, a betegségeket is ő alkotta, ezt a láthatatlan ellenséget, a vírust is. Voltak, akik úgy kommentálták a járványt, hogy Isten megelégelte az emberiség életmódját, bűneit, a vírus az ő büntetése. Csakhogy a keresztény gondolkodás nem tud azonosulni ezzel a felfogással, amire azt szoktuk mondani, ószövetségi logika. Isten az Ószövetségben büntetett, a fáraót a tíz csapással, Dávidot a pestissel. Nem véletlen, hogy még a tanítványok is ebben a hiszemben kérdezték Jézust a vak koldusról, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?
Sokszor utalunk a szabad akaratra is. Életünk döntéseit mi hozzuk, de a természeti jelenségek vagy éppen a betegségek révén az Úristen azzal szembesít minket, hogy a világ rendjét mégsem mi irányítjuk, hiába is élünk ennek az illúziójában. Bárcsak elgondolkodnánk ezen!”
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
