Bayer Zsolt: Izrael cenzúráz – Úgyhogy álljon itt legalább még egyszer: Izrael 2014-ben Gázában civilek ezreit gyilkolta meg. Közülük több mint ötszáz gyermek volt

Bayer Zsolt

Az egész ügy szürreális. Olyan, mint egy Ionescu-darab.

És ha bárhol máshol történne, és mások lennének a főszereplői, óriási botrány kerekedne a dologból, valamint hetekig tartó gúnyáradat öntené el az elkövetőt. „Rághatná szégyenében ökleit.” De esetünkben Magyarország és Izrael a szembenálló fél, úgyhogy mély csend és félrenézés. A mindenre kész és bátor magyar ellenzéki sajtó és politika kussol.

Hogy miről van szó?

Létezik ugye ez az Eurovíziós Dalfesztivál. Ez az, amit tavaly a szakállas osztrák csíra nyert meg, női ruhában, Európa identitásának nagyobb dicsőségére. (Lásd még: a finnek éppen most határozták el, ezentúl csak olyan neveket adnak a születendő gyermekeknek, amely nevekből nem lehet a nemükre következtetni. Tényleg közel a vég…)

Szóval van ez a dalfesztivál és Magyarországot Csemer Boglárka fogja képviselni egy háborúellenes szerzeménnyel. A dal éneklése közben a nagyérdemű közönség egy paravánt láthatott az énekesnő mögött, amelyen különböző háborús helyszínek nevei voltak felsorolva, a halottak számával, évszámokkal. Ezen a paravánon szerepelt ez a felirat is: „2014 – Gáza – az áldozatok kétharmada civil volt, köztük több mint 500 gyermek.”

Nincs újdonság ebben a megállapításban. Csak néhány szigorú és szomorú tény. És állítom, tíz nézőből kilenc észre sem vette. De a tizedik észrevette. És az nem volt más, mint Izrael budapesti nagykövete. Ő észrevette, és nekiállt intézkedni. Telefonálgatott, fenyegetőzött kicsit, hogy majd akkor Izraelben cenzúrázzák a magyar indulót (ki nem szarja le?), és követelőzött is, hogy távolítsák el Csemer Boglárka mögül ezt a feliratot. Ez ügyben még levelet is merészelt írni az MTVA vezetőinek, abban is követelve a cenzúrát.

Kérem, egy kicsikét próbáljanak visszaemlékezni a közelmúlt néhány eseményére. Azokra gondolok, amikor valahol a nagyvilágban egy-egy magyar nagykövet vitába mert szállni újságírókkal, egyéb potentátokkal, ha valami nyilvánvaló és penetráns hazugságot állítottak és terjesztettek Magyarországról.

Nem követelt cenzúrát, nem fenyegetőzött egy magyar nagykövet sem, csak vitatkozni mert. Nos, ezekben az esetekben kivétel nélkül felhördült az ideiglenesen hazánkban állomásozó ellenzéki sajtó és az összes ellenzéki politikus, hogy ez már aztán micsoda szégyen és skandalum, ilyesmit csak egy diktatúrában szokás csinálni, hát jellemző, „Orbánisztán”, pfuj-pfuj, és különben is, ilyesmi nem dolga egy nagykövetnek.

Ilan Mor, Izrael Budapestre akkreditált nagykövete cenzúrát követel egy háborúellenes magyar dal kapcsán, fenyeget, levelet ír a tévé vezetőinek – egyszóval tesz-vesz, intéz. Mint afféle igazi szerző-mozgó ember. És kijelenti, hogy „meg kell védenem a hazámat” – hűha!

Hát nem tudja Ilan Mor, hogy ez tilos? Hogy egy ilyen mondatért egy magyar nagykövetet keresztre feszítenének? S ha egy magyar nagykövet betelefonálna a fogadó ország televíziójába, hogy egy műsorszámból vegyenek ki ezt-azt, akkor bevonulnának Magyarországra az ENSZ kéksisakosai?

De. Tudja. Viszont azt is tudja, hogy ő Izrael nagykövete, úgyhogy semmi sem fog történni. Illetve mégis. Stumpf András készített egy interjút a nagykövettel. Abban többek között ez olvasható:

„(…) Nem Izrael magyarországi imázsának ártanak a történtek: Magyarország izraeli imázsának ártott volna, ha ez a mondat benne marad a dal hátterében. Nem akarok cenzúrázni. Daloknak természetesen lehet politikai tartalma. Csakhogy ez a verseny nem erről szól. Ez csupán show-busi­ness.

Abban pedig nincs helye a politikának. Izrael demokratikus ország, tiszteletben tartja a szólásszabadságot, de határai ennek a szabadságnak is vannak. Kell, hogy legyenek. Mi otthon, Izraelben ugyanis tudjuk, tapasztaltuk sokszor, hogy a szavak ölni is képesek.

– A szavak ölhetnek? Épp Liberman izraeli külügyminiszter mondta két hete, hogy le kellene fejezni az Izraelhez illojális arabokat. Baltával.

– Kampányban kicsúsznak az ember száján mondatok, olyanok is, amelyeket később inkább elfelejtene. Azt tudom mondani, amit az önök miniszterelnöke mondott: ne azt nézzék, mit mondunk, hanem hogy mit teszünk. Az újraválasztott miniszterelnök, Benjamin Netanjahu tudja, hogy biztonságra és békére van szükség. Minden izraeli miniszterelnöke lesz.”

Érdekes mondatok. Különösen a „nem akarok cenzúrázni” kitétel. Vagy­is a hazudozás. Amelyben a nagykövet úr feltűnően hasonlít főnökére, a frissen újraválasztott Netanjahura, már ha hinni lehet Obamának és Sarkozynek, ugye. Meg a szólásszabadságra vonatkozó meglátás is elgondolkodtató. Ha ezt bárki más mondaná… eh… mindegy. Tudjuk, ismerjük az egészet. A tragédia az, hogy kivették Csemer Boglárka mögül az inkriminált mondatot.

Na, azt nem lett volna szabad.

Úgyhogy álljon itt legalább még egyszer: Izrael 2014-ben Gázában civilek ezreit gyilkolta meg. Közülük több mint ötszáz gyermek volt.


Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »