„Állítólag egy 19 éves lányt molesztált Elie Wiesel
A világ leghíresebb holokauszttúlélője állítólag egy 19 éves vallásos zsidó lányt molesztált.
A Máramarosszigeten született Nobel-békedíjas, amerikai zsidó író, politikai aktivista, holokauszttúlélő állítólag egy jótékonysági rendezvényen molesztált egy lányt.
Az áldozat – egy bizonyos dr. Jennifer Listman, aki jelenleg a New York-i Egyetemen antropológiai és genetikai kutatásokat végez – azt mondta, hogy a „támadás” egy jótékonysági vacsorán történt még 1989-ben. A beszámoló szerint Wiesel a lány és annak a barátja közé állt, majd kezével belemarkolt a lány fenekébe, miközben a fotós egy fényképet készített róluk. Az érintett minderről blogján számolt be, hozzátette azt is, hogy az eset miatt 10 évig depresszióval és pánikrohammal kellett kezelni.
Nobel-békedíj és a #metoo
Ortodox zsidó családban született Eliezer Wiesel néven. Anyanyelve jiddis volt, de magyarul is kitűnően megtanult, gyerekként rajongott a magyar kultúráért. A második világháború éveiben a debreceni, majd a nagyváradi magyar nyelvű zsidó felekezeti gimnáziumokban is tanult. Wieselt 1944-ben tinédzserként küldték Romániából Auschwitz-Birkenauba, ahol a szülei és a húga is meghalt.
Szabadulása után a világ egyik legismertebb politikai aktivistája lett, 2009 nyarán, amikor Angela Merkel német kancellár és Barack Obama amerikai elnök Buchenwaldba látogattak, hogy tisztelegjenek az odahurcoltak és ott megöltek emléke előtt, Obama Wieselt kérte fel, hogy harmadikként beszédet mondjon.
Az 1986-os Nobel-békedíjat az alábbi indoklással vehette át: „Az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára”. (888)
Baszki, lassan az összes libsi ikonról kiderül, hogy egy „szexuális ragadozó”? Hát mi lesz így a szép, új világgal, gyerekek?!
p.s.: Ha egy nő tíz évig depressziós és „pánikrohamos”, mert megfogták a seggét, ott más baj is van ám. Méghozzá súlyos…
p.s. 2.: Amúgy több, mint két éve naponta sokkolta Európát, hogy melyik migráns hol zaklatott, erőszakolt meg, ölt meg európai nőt, öregasszonyt, kislányt, kisfiút. Jó három hete viszont másról sincs szó, csak hogy melyik producer, rendező, színész, elaggott holokauszt túlélő kinek fogta meg a seggét, vagy kinek lengette a péniszét (húsz évvel ezelőtt). Biztos ez is csak egy fatális véletlen…
p.s. 3.: Richter András gondolatai az ügyről a Férfihangban (a Mandiner összefoglalásában:
„Zaklatás = ha nem Brad Pitt próbálkozik
A #metoo kampányban a nők által előadott történetekben sokszor kilóg a lóláb, ugyanis kritikájukban legtöbbször a férfiak külsejét, vagyis a »kopaszságát« vagy a »sörhasát« veszik mindenek előtt célba. Ha nem annak kell ezt betudnunk, hogy androfóbiájukat, férfigyűlöletüket élik meg ilyen módon, akkor az az alapos gyanúnk támadhat, hogy a valódi problémájuk leginkább az, hogy nem Brad Pitt próbálkozott be náluk felhorgadt férfiassággal, hanem egy korosodó úr a szomszédból (»vén szatír«) vagy egy csendes, esetlen (»béna kocka«) kolléga a munkahelyről. Ellenben: ha a zaklató egy »alfahím« lenne, már rég eldicsekedtek volna a fodrásznál, hogy micsoda férfi-istennel fognak vacsorázni aznap este. Ők valahogy sosem kerülnek célkeresztbe. Nem mellékes az sem, hogy itt a nők elvárják már a gondolatolvasást is a férfiaktól, vagyis ha ők nem találnak vonzónak minket, akkor ezt találjuk ki próbálkozás, kezdeményezés nélkül is, de ha bejövünk nekik, akkor mielőbb kezdeményezzünk, mert különben rögtön mulyának kiáltanak ki minket, és különben is, hol vannak az igazi férfiak?
A #metoo-kampány keretében így semmi más nem történt, minthogy a zaklatás fogalmát a végtelenségig elinflálták. Itt fontos megjegyezni, hogy a »szexuális zaklatás« nem büntetőjogi fogalom, nem létezik ilyen vétség, csak »zaklatás«, amelynek viszont központi eleme a szándékosan háborgató, ismétlődő (!) interakció. A leírt esetek többségében szó sincs erről. Legalább ennyire fontos, hogy most sokan abba a pszichológiai természetű tévedésbe esnek, hogy (szexuális) zaklatásnak vélik azt, amikor nekik nem tetsző ember kezdeményez náluk. Valójában sokszor nincs is valódi zaklató jellege ezeknek a próbálkozásoknak, pusztán az »zaklatja fel« őket, hogy nem tetszik nekik a kezdeményező fél. Kitűnő példa erre Nyáry Krisztián Facebook-posztja is: ő férfiként esik bele ugyanabba a hibába, amibe a nők. Őt sem zaklatták, csak kezdeményezett nála egy meleg férfi, vagyis egy kettesben töltött este során megpróbálta elcsábítani. Ez egyszerűen nem zaklatás. Aki ezt állítja, képtelen elfogadni, hogy azoknak az embereknek is lehetnek vágyaik, akikkel mi nem akarunk kapcsolatot.
Így ha a #metoo nevű hisztériakampány keretében áldozati szerepben tetszelgők kicsit toleránsabbak lennének, gyorsan belátnák, hogy nem háborogni kellene mások vágyai miatt, hanem meg kellene tanulni udvariasan nemet mondani. Ha mindez már jól menne, talán kevesebb düh maradna bennük amiatt, hogy nem olyan férfi próbálkozott be náluk, amilyet (szerintük) megérdemeltek volna.”
p.s. 4.: „Héttörpe” hozzászóló gondolatai a fenti cikkhez:
„Igazság van ebben a kopasz, sörhasú megközelítésben, hiszen a művésznő is ezt írta: „oldara nezek látom a parlamentet és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen letolt sliccel pici löttyedt hímtagja limbál a szemem előtt.”
A pici, löttyedt hímtagú férfiak zaklatók, a birsalma makkú buzogányfaszúak gondolom nem zaklatók.”
p.s. 5.: Richter András és „Héttörpe” nagyjából összefoglalta a dolgot. S csak annyit még: Ahogy most Marton Lászlót kivégzik a nyilvánosság tágas tereiben, az bizony egészen ocsmány és aljas művelet. Igazi jakobinus-bolsevik tempó. És szánalmas pótcselekvés, melynek során a senkik, a dupla nullák is lehetnek öt percig valakik. Valakik, akiknek egyszer legalább a „nagy ember” megfogta a seggüket. És ettől összeomlott az életük. (Már persze, ha megfogta –elővette, rászorította, arcába nyomta stb.- egyáltalán, mert éppen ez az, amiről nincsen semmi bizonyítékunk.) És ím, a „nagy ember” ettől a pillanattól fogva már rendezőnek sem alkalmas. Már az új darabját sem mutatjuk be. Sőt, már a Vígszínház igazgatóját is kikezdjük, hiába hibátlan a libsi pedigréje, de mi az, hogy „nem tudott semmit Marton László zaklatási ügyeiről?”.
Mert? Mi a faszért kellett volna tudnia róla, hogy stílszerű legyek?
p.s. 6.: Részlet a 444 hosszú-hosszú cikkéből, amelyben hét nő számol be mindazon szörnyűségekről, amelyeket Marton László művelt velük:
„Közben nézte az előadását”
Mintegy másfél évtizeddel később, a nyolcvanas évek közepén egy 21 éves egyetemista interjút készített a Vígszínházban. „Odajött hozzám Marton, és azt mondta, járhatok próbákra. Amitől én dobtam egy hátast. Próbák alatt odaült mellém, beszélgetettünk az előadásról, én pedig nagyon büszke voltam, hogy micsoda okos ember lehetek, ha a nagy Marton kikéri a véleményemet. Gondoltam, biztos ezért ragaszkodik ahhoz, hogy minden próbán ott legyek. Jó, utólag tudom, mennyire naiv voltam. Szünetben sokszor a Vörösmarty téren „sétáltatott”, így nem látta senki a színházból, hogyan „elemeztük” a rendezését. A premier estéjén maga mellé ültetett a lépcsőre, megfogta a kezem. Na, gondoltam, kezdődik a romantika! De nem, amikor lement a fény, a kezemet ráhelyezte a nemi szervére, szorította rá. Először is sokkos állapotba kerültem, másrészt meg tudtam, hogy nem rendezhetek jelenetet a bemutató estéjén, rengetegen voltak körülöttünk, moccanni sem bírtam. Úgyhogy végig fognom kellett a nemi szervét, amíg a rendezését nézte. Onnantól nem mentem többet a színház környékére.”
A Vígszínház titkársága azonban néhány héttel később hívogatni kezdte. „Anyukám nagyon lelkes volt, hogy ennyire látni akar a nagy rendező.” Végül interjúalanyom bement Martonhoz, aki ekkor nem kezdeményezett, csak kérte, járjon tovább próbákra. „Gondoltam, ez mégiscsak a Vígszínház, hülyeség nemet mondani.” A következő időszak viszonylag problémátlanul zajlott, amíg egyik alkalommal Marton be nem hívta a rendezői szobába. Ez a kulcsra zárható kis helyiség arra szolgál, hogy a rendező távolról nyomon követhesse az előadást.
„KETTEN ÜLTÜNK OTT, ÉS EGYSZER CSAK AZT VETTEM ÉSZRE, HOGY ODAHÚZZA A FEJEMET A NEMI SZERVÉHEZ ÉS ERŐVEL OTT TARTJA. ORÁLIS SZEXRŐL BESZÉLHETÜNK, IGEN. AZT HISZEM, NEKI EZ OKOZOTT VALAMI PERVERZ ÖRÖMET, HOGY OTT VOLT EGY KISZOLGÁLTATOTT LÁNY, AKI VALAMIT CSINÁLT VELE, MIKÖZBEN Ő NÉZHETI A SAJÁT RENDEZÉSÉT.”
Ezt azonban akkor még nem értette, és pont azért találkozott újra Martonnal, hogy kiderüljön, mi ez az egész. „Valaki elfut, és soha többet nem megy vissza, de én akkor tényleg azt gondoltam, hogy ennek a szörnyűségnek egyszer át kell fordulnia valami általam is érthető kapcsolatba. Úgyhogy még visszamentem, és következett a kocsis jelenet, ami nagyon hasonlított a Lilla által elmondottakra”. Születésnapi vacsorára vitték kocsival, Marton és az a bizonyos másik férfi, akiben interjúalanyom most ráismert a „szárnysegédre”, a Sárosdi történetében önkielégítő harmadikra. „Utána már egyedül vitt el egy gellérthegyi parkolóba. Odanyomta a fejemet a nemi szervéhez, én zavaromban egy darabig ott tartottam, aztán elvettem. Valaki közben odakiabált, hogy »na mi van, te, már megint itt vagy«, úgyhogy kezdtem sejteni, hogy Marton gyakran járhat ide. Mondtam neki, inkább menjünk fel hozzám, csak ezt ne csináljuk. De nem akart feljönni. Ez volt az a pont, ahol végképp be tudtam fejezni.” De miért hívta fel magához, ha ilyeneket csinált, kérdezem. „Mert megalázott ez a helyzet, és azt akartam érezni, hogy nem egy kis ribanc vagyok, akit a parkolóban használnak, hanem nőnek tekintenek.” Mindeközben az anyja folyton kérdezgette, hogy mikor veszi feleségül a Laci.”
Hát ez teljesen érthető és rettenetesen felháborító! Tehát „műelemzés” a Vörösmarty téren, aztán faszfogás a premieren, aztán első szopás a rendező kicsike szobájában, aztán második szopás a gellérthegyi parkolóban, aztán „gyere fel inkább a lakásomra Laci bácsi”, közben anyu kérdezgeti, mikor vesz el feleségül a Laci (vajon mi lett elmesélve anyukának?), aztán 30 évvel később előállok, hogy micsoda abúzus…
Van egy jóindulatú válaszom erre:
A vadász lesben áll a medve barlangjánál. Kijön a medve, vadász lő, a puska csütörtököt mond. A medve odaballag, és azt mondja:
-Na te vadász, ha élni akarsz, le kell szopjál.
Mit van mit tenni, a vadász úgy tesz. Másnap egy automata gépkarabéllyal áll lesben, medve kijön, vadász lő, fegyver csütörtököt mond. Medve odamegy, -vadász, tudod mi a dolgod… Vadász leszopja megint a mackót. Harmadnap egy ágyút vontat a barlang szája elé, medve kijön, vadász tüzel, ágyú besül. A medve odaballag, atyaian ráteszi a kezét a vadász vállára és megkérdezi:
-Mond vadász, biztos, hogy te vadászni jársz ide?
Van persze rosszindulatú megközelítésem is: elmegy a néni a picsába az abúzusával együtt.
Eh, mindegy is… Egy rakás szar ez az egész. Olyan igazi nektek való program. Libsi pöce, libsi túlmozgás, libsi pótcselekvés, libsi tempó, libsi semmi, libsi senkik. Játsszátok ti, egymás között.
Mi pedig el ne felejtsük: hét vagy nyolc migráns állat megint félholtra vert egy 21 éves német lányt, aki futni mert sötétedés után városának parkjában. Csak hogy tudjátok ti is, mi az igazi tragédia. Hogy mitől lehet tíz évig vagy egy életen át depresszióba esni és pánikrohamot kapni. Már ha túléli az a szerencsétlen…
p.s. 6.: Ha le akartok ereszkedni a pöce legmélyére, olvassátok el Pion István kolléga coming outját a zoom.hu-n. Az a tuti! Ahogy leírja, miképpen volt homár, aztán valami sátorban két másik homár valamit csinált vele, amitől másnap már nem volt homár, és persze kell a sztoriba egy szerzetes is, aki kamionosokat szop le, mert anélkül nem érne semmit az egész, húúúú, gyerekek, „méltó átkot itt úgysem mondhatna más, – a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.” És nyugi! Szerencsére nem tart már sokáig!
Bayer Zsolt
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
