Nélkülük ugyanis van Európa. Az európai keresztény fehér ember nélkül viszont nincs. Tessék választani.
Egy negyvennyolc éves, négygyerekes apa hajtott az ima végeztével mecsetjüket elhagyó muszlimok közé Londonban. Egy ember meghalt, sok a sebesült.
Az esetről beszámoló lapok és hírportálok kivétel nélkül azzal kezdték, hogy „az elkövető fehér ember” vagy „fehér férfi”. Jó tudni: minden más esetben szigorúan tilos nyilvánosságra hozni az elkövető etnikai hovatartozását. Lehetetlen olyasmit olvasni ezekben a lapokban, hogy „az elkövető cigány” vagy „fekete”, vagy „arab” – kizárólag a fehér embert éri az a megtiszteltetés, hogy bűncselekmény elkövetése esetén mindjárt fontossá válik etnikai hovatartozása, bőrszíne. De ez valójában mellékszál, apró adalék nevezett média tisztességének, becsületének árnyalásához.
A lényeg a cselekmény maga. És sajnos azt kell mondjuk, tudtuk ezt is. Az immáron heti rendszerességgel, arab és/vagy fekete muszlimok által, leginkább keresztény fehérek ellen elkövetett terrortámadások után várható volt, hogy valahol valakinél előbb-utóbb elszakad a cérna, és valahol valaki bosszút akar majd állni.
Megtörtént. Egy négygyerekes fehér férfi úgy érezte, nem bírja tovább elviselni, ami városával, országával, kontinensével történik. Úgy érezte, az ő védelmére hivatott hatóságok, az ő érdekeinek képviseletével megbízott politikusok nem védik meg, sőt rá és családjára szabadítják a potenciális terroristák százezreit, millióit, a szörnyűségek elkövetőit mentegetik, és azt akarják vele elhitetni, mindez természetes, jó és hasznos folyamat, ettől lesz az ő élete szebb, színesebb, érdekesebb, ha pedig mindezt nem látja be, nem hajlandó alárendelni magát a „haladásnak” és az „elkerülhetetlen folyamatoknak”, akkor bizony rághatja szégyenében az ökleit, hiszen ő csak egy elmaradott, rasszista barbár. Egy fasiszta. Egy náci.
Egy négygyermekes, fehér londoni férfi nem bírta tovább, és elkövette a legirracionálisabbat, legkártékonyabbat, legelfogadhatatlanabbat: ugyanazt a tettet hajtotta végre, amit az európai civilizációt és kultúrát megsemmisíteni szándékozó iszlamista állatok hajtanak végre ellenünk hetente.
Mentség nincs erre, még ha értjük is az indítékot.
Hír: a Chatham House kérdezte meg az EU polgárait és „elitjét”, hogy mit is gondolnak valójában az unióról és napjaink legégetőbb problémáiról. Idézzük szó szerint a felmérés egyik megállapítását: „Az elit szerint a bevándorlás, azaz a külföldiek munkavállalása inkább jó az országnak, a bevándorlók gazdagítják az ország kulturális életét, nem rontják a bűnügyi helyzetet, és nem terhelik meg a jóléti rendszereket. A teljes népesség körében ezt teljesen ellenkezően látják. […] Míg az elitnek csak 14 százaléka köt negatív nézeteket a menekültekhez, a teljes népességnél ez az arány 34 százalék. Az elit többsége szerint a muszlim országokból nem kellene megállítani a menekültek befogadását, illetve a muszlim hit és kultúra összeegyeztethető az európaival, míg a teljes lakosságban már megfordulnak az arányok.” És még egy mondat a felmérésből: az újságírók adnának legkevesebb hatalmat a tagállamoknak – vagyis a médiamunkások az Európai Egyesült Államok legelszántabb hívei.
Igen. Ezért van az, hogy az európai ember sehol nem talál rá arra a világra, amit ő látni szeretne, viszont mindenáron rá akarnak erőltetni egy világot, amitől rosszul van.
Ennek beláthatatlan következményei lesznek. Ez a kétségbeesett londoni akció csak a kezdet. Ha pedig el akarjuk kerülni a polgárháborút, ki kell mondanunk: teljesen mindegy, hogy mit akarnak az európai „elitek”, az idióta politikusok meg a mainstream, gazember sajtóhiénák.
Nélkülük ugyanis van Európa. Az európai keresztény fehér ember nélkül viszont nincs.
Tessék választani.
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
