Ott ül abban a Mustángban az egész társulat, a Nagy Ervin apucija mellett…
„Elkövetődött egy hiba”, sőt, mindjárt utána „elkövetődött egy rettenetes ostobaság”.
Máté Gábor igazgató úr megfogalmazásai ezek. Máté Gábor igazgató úr a Katona József Színház igazgató ura.
Ezen minőségében pedig hibátlanul és tökéletesen alkalmazza, használja a reflexív vagy passzív intransitív igéket, hogy ne mondjuk, a személytelen passzívumokat, ahol a cselekvő és/vagy résztvevő kiléte lényegtelen vagy homályban tartandó, a hangsúly a cselekvésen és/vagy történésen van, amely cselekvés vagy történés ilyetén módon szinte magától megy végbe, nem lehet rámutatni senkire, hogy: tessék kérem, ő volt!
Két nagy csoportja van az embereknek, akik előszeretettel használják a reflexív vagy passzív intransitív igéket, hogy ne mondjuk, a személytelen passzívumokat.
Az egyik csoport a gyerekeké.
Hatalmas csörömpölés a konyhában, az ember kiront, ott áll a fia egy nagy rakás üvegszilánk közepén, és hüppögve így szól: Papa, ez itt… ez itt… úgy eltörődött.
A harag elszáll, az ember felkapja a gyereket, megpuszilja, megnyugtatja, és alig bírja visszatartani a nevetést.
Na most elég nehéz elképzelni, ahogy az ember felkapja és összepuszilja Máté Gábor igazgató urat, aki ott áll a darabokra tört igazság szilánkjai között, és még csak nem is hüppög.
Igaz, az ember fia hüppögés és reflexív vagy passzív intransitív igék használata idején körülbelül négyéves. Az igazgató úr pedig mindjárt hetven. De önfelmentés lenne kijelenteni, hogy a négy és a hetven közötti hatvanhat esztendő az egyetlen oka Máté Gábor föl nem kapódásának és össze nem puszilódásának.
Vannak itt más okok is.
Például Máté Gábor azon eleve kudarcra ítélt igyekezete, mellyel megpróbálja magát középre pozícionálni.
Máté Gábor és színháza nincsen középen. A DK-s párttagoknak felajánlódott kedvezményes színházjegyektől teljesen függetlenül sincs. Elkövetődött a Katona József Színházban éppen elég disznóság (magas művészeti pillanat?), amely Máté Gábort és színházát balra és még annál is balrább pozícionálja.
Balra tolódott az igazgató úr, színházastól. Kiugrott a színház a középrül, és elszaladt balra Gáborostul, stul, stul, stul, Gáborostul.
És a nagy szaladásban, valahol útközben elhagyódott a jó ízlés is, meg a morális fenntartások maradéka is. Emlékeztető: A bajnok című előadás – na, abban aztán benne van (volt) minden, amitől ez a társulat igazán aljas és undorító, és benne van (volt) az összes feketeöves sz…jankó. Nagy Ervin, akinek ars poeticája így szól: „(…) a pisikását kevergette még szerintem a Kálmánka, amikor én mondjuk automata Mustángban ültem édesapám mellett, csak aztán jött egy csúnya rendszerváltás, tehát nekem nem kell a fényűzést megmutatni”.
No és persze benne volt a függetlenek függetlene, a Pintér Bélus, akiben valamikor nagyon régen megőrült a boldogtalanság.
Ott ül abban a Mustángban az egész társulat, a Nagy Ervin apucija mellett, és azzal menődtek el balra, egészen a DK-ig, s még tovább.
Mert bizony mondom, a gyerekeken kívül a másik embercsoport, aki előszeretettel használja a reflexív vagy passzív intransitív igéket, hogy ne mondjuk, a személytelen passzívumokat, az a kommunisták csoportja.
Akik eleve különös anyagból vannak gyúrva – de még milyen különösből! –, másrészt még életükben nem vállaltak felelősséget soha semmiért. Az ő köreikben mindig minden csak úgy megtörténődik. Meg elkövetődik. Meg ellopódik, továbbá úgy általában mindig minden elb…ódik.
S akkor jön Máté Gábor igazgató úr, és középre pozícionálódik. Továbbá kijelenti, miszerint „az a dolgom, hogy minél vastagabb krokodilbőrt próbálják növeszteni, amivel ezt ki lehet bírni.”
Ebben történetesen egyetértünk, ebben az igazgató úrnak teljes mértékben igaza van. Ráadásul a krokodilbőr az egyetlen, ami nem csak úgy növelődik. Azt növeszteni kell.
Borítókép: Máté Gábor (Fotó: Móricz-Sabján Simon)
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
