Bűnhődnöm kell! Nem menekülhetek tovább, nincs hová bújnom.
Bűnös vagyok, bűnhődnöm kell! Nem menekülhetek tovább, nincs hová bújnom, iszonyú, amit elkövettem, nem is kérem, hogy bocsássatok meg, mert önmagamnak sem tudok többé megbocsájtani.
Lebukásom első fejezeteként Presinszky Juditka a Telextől fellebbentette a fátylat életem sötét oldaláról – imigyen:
„Völner nem csak a Varga-féle üzeneteket, de egy Bayer Zsolttal váltott sms-ét is benyújtotta a bíróságnak. Ebben Völner szerint Bayer valamilyen orvos ügyében érdeklődött nála, mert a kormánypárti publicista és Fidesz-alapító egy kórházzal pereskedett szerinte, ő meg Bayer kérésére utánanézett ennek.”
Tehát, rögzítsük: én, mint kormánypárti publicista, és Fidesz-alapító „egy kórházzal pereskedtem”, Völner pedig az én kérésemre „utánanézett ennek”.
Kell ennél ízletesebb csemege odaát? Völner neve mellé végre oda lehet pakolni a Bayerét, aki üzenetben kéri az államtitkárt, nézzen utána egy peres ügyének – ez maga a fertő, a korrupció, az iszony, a NER.
Ezt követte Horváth Csaba László 24-es „újságíró” (aki egy gazember) emailje, amit most, bűnvalló pentitoként idemásolok:
„A korrupcióval vádolt Völner Pál volt igazságügyi államtitkár, egykori párttársa vallomást tett ma a Fővárosi Törvényszéken. Ebben többek közt arról beszélt, hogy „Bayer Zsolt is megkereste őt”, és egy egészségügyi, kórházi ügyben kért tőle szívességet. Ennek bizonyítékául szöveges üzeneteket nyújtott be a bíróságra Völner Pál.
Ezzel kapcsolatban érdeklődnék:
– Pontosan milyen szívességet kért Völner Páltól?
– Miét volt szükséges egy államtitkár segítsége az ügyben, miért nem hivatalos úton próbálta elintézni az ügyét?
– Végül tudott segíteni az államtitkár?
– Bármilyen ellenszolgáltatás adott a szívességért cserébe Völner Pálnak?”
Völner, „egykori párttársam” „vallomást tett” – és igen, én most itt állok, és szintén vallanom kell. Ezennel megteszem:
Soha, semmilyen peres ügyem nem volt semelyik kórházzal sem.
A kérdéses üzenetet a következő ügyben írtam Völner Pálnak:
Megkeresett egy nőgyógyász egy közös ismerősünkön keresztül, hogy valamilyen etikai vétség miatt kirúgták (vagy ki akarják rúgni, nem emlékszem pontosan) az esztergomi kórházból. Ám szerinte semmi sem igaz abból, amivel megvádolták, de nem tud bejutni a kórház igazgatójához, hogy elmondhassa neki a saját verzióját, mert az igazgató nem fogadja. Tudnék-e abban segíteni, hogy bejusson az igazgató úrhoz.
S akkor én, bűnös, gyarló lélek, üzenetet írtam Völner Pálnak, feltételezve, hogy a térség országgyűlési képviselőjeként ismeri a kérdéses igazgató urat. S abban az üzenetben megkértem, hogy ha nem gond, ha tud ebben segíteni, szóljon oda az igazgatónak, fogadja az orvost, mert szerintem annyit biztos megérdemel, hogy legalább elmondhassa a saját álláspontját a kérdéses ügyben.
Iszonyú, amit elkövettem. Erre nincs bocsánat. Hiszen – hogy rátérjünk a gazember második kérdésére -, megkerültem a „hivatalos utat”. Istenem, hogyan fogok én ezzel elszámolni – sehogy…
Völner Pali amúgy – akinél kedvesebb, csendesebb, szerényebb, megbízhatóbb embert alig-alig ismertem, s akinek hosszú-hosszú kampányokon át sokat segítettem – nem válaszolt erre a megkeresésemre.
S hogy felajánlottam-e bármi ellenszolgáltatást a szívességért cserébe? Bevallom, igen. Azt ajánlottam fel Palinak, hogy ha segít, elintézek neki egy hosszú hétvégét Horváth Csaba Lászlóval.
Most, így utólag belegondolva, talán ezért nem válaszolt…
Forrás Bádog – Bayer Zsolt blogja
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
