Az ellenzék…, de elnézést, olyan nincs; ezt a szerepet most bizonyos, magukat „függetlennek” nevező, úgynevezett sajtótermékek viszik, szóval ez a konglomerátum (Soros édesgyermekei) most éppen azzal haknizza tele a nyilvánosság számára rendelkezésre álló tereit, hogy az OLAF-jelentés alapján Magyarországnak annyi pénzt kell visszafizetnie a kohéziós alapból nyújtott támogatásokból, mint még soha senkinek ebben az életben és ezen a világon.
Ez pedig, így a verdikt, kiválóan bizonyítja, hogy nincs a földön korruptabb ennél a harmadszor is kétharmadot kapott kormánynál, és ezzel szoros szimbiózisban nincs a teremtésben vesztes, csak ők. Mármint a harmadszor kétharmaddal kikapott Soros-féle sajtó és a rajtuk appendixként csüngő, úgynevezett „ellenzéki pártok”.
Fölöttébb tetszetős érvelés ez, de néhány aprócska hibát azért tartalmaz, hogy ne mondjam, ezen interpretáció szerzői nem bontották ki a valóság minden szeletét, árnyalatát. Mielőtt azonban ennek tárgyalásába fognánk, egy pillanatra idézzük fel azt is, hogy mikor fontos az OLAF jelentése és mikor nem az. Mikor megfellebbezhetetlen orákulum az OLAF és mikor nem az.
Nos, ne feledjük el azt a pompás pillanatot, amikor ez a nevezett OLAF rémesen hosszú jelentésben taglalta, hogy a négyes metró tervezése, építése, kivitelezése során annyi pénzt loptak el, amennyi pénz nincs is, annyi pénzt, amennyit még soha senki ebben az életben és ezen a világon. Amikor ezen OLAF-jelentés napvilágot látott, a Soros-féle sajtó azonnal és haladéktalanul felkereste Demszky Gábor egykor volt budapesti főpolgármestert, aki amióta nem főpolgármester, leírhatatlanul hülye sapikat hord a fején, s vagy ettől, vagy sapka nélkül is, mintegy alanyi jogon, úgy viselkedik, mint egy komplett idióta.
Szóval felkereste a baráti sajtó Demszkyt, szinte félve, óvatosan, hogy az Isten szerelmére, legyen már olyan jó és mondja el, miért nem igaz ebből semmi sem, mert ugye ez egyszerűen nem lehet igaz, drága Demszky bácsi, hát Medgyessy Péter is már hülyeségeket beszélt, amikor azt állította, hogy „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”. És Demszky kapott is az alkalmon, és belemondta az éterbe, hogy az OLAF-jelentés az egy semmi. Egy nulla. Egy baromság. A baráti sajtó pedig megkönnyebbült, és néhány napig közvetítette is ezt a tudnivalót az úgynevezett lakosságnak.
Azután más OLAF-jelentés következett, és azonnal kiderült, hogy az OLAF-jelentés nem baromság, de még Leonidász király is az OLAF véleményét kérte ki, mielőtt elindult volna a Thermopülai szorosba. És akkor ezen a ponton vizsgáljuk meg, mi is a helyzet a Soros-sajtó OLAF-jelentésről szóló interpretációjával.
Eszerint tehát nekünk kell a legtöbb pénzt visszafizetnünk, mert mi vagyunk a legkorruptabbak, ugye. Akkor lássuk!
Az ellenzéki újságírók csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ebben benne van a Gyurcsány–Bajnai-kormányhoz köthető 4-es metró botránya is, amelynek összegét ha levonjuk a visszafizetendő összegből, akkor az átlag alá esne hazánk ebben a tekintetben is.
Az OLAF egy korábbi jelentésében már nyilvánosságra hozta, hogy a Demszky Gábor főpolgármestersége alatt kötött, 452,5 milliárd forint összköltségű metróberuházásból a korrupcióval és szabálytalansággal érintett szerződések összege meghaladja a 272,8 milliárd forintot.
A közvetlen károkozás mértéke ezen belül az OLAF szerint 167 milliárd forint, és ennek az uniós fejlesztésként kifizetett 76,6 milliárd forintnyi részét Brüsszel visszakövetelheti Magyarországtól. A 4-es metró beruházása így vitathatatlanul a magyar uniós tagság történetének legsúlyosabb korrupciós botránya, ezért a magyar kormány 2017 januárjában büntetőfeljelentést tett az ügyben.
Az „ellenzék” másik vesszőparipája, hogy a hazai ügyészség nem dolgozik. Ehhez képest vizsgáljuk csak meg, mi a helyzet Ausztriában, Csehországban vagy Lettországban! Az OLAF-ajánlások alapján a nemzeti hatóságok által elindított eljárásokban hazánkban az ügyek 47 százalékában került sor vádemelésre, míg az EU-átlag mindössze 42 százalék, és a magyar adat jelentősen meghaladja Ausztria 29 százalékos, Csehország és Lettország 25 százalékos, Németország és Spanyolország 21 százalékos vagy Szlovákia 18 százalékos vádemelési arányát!
És végezetül nézzük az Európai Ügyészséghez csatlakozás kérdését.
Beszédes adat, hogy az OLAF 2017-es éves jelentése szerint a 2013–2017-es időszakban a hagyományos saját forrásoknál az összesen 496 ajánlással lezárt vizsgálatból nem kevesebb, mint 261 érinti az Európai Ügyészséghez nem csatlakozott hét tagállamot, ami az összes ajánlás több mint 52 százalékát jelenti. Tömören tehát, az OLAF a politikai nyomásgyakorlástól sem riad vissza, hiszen az esetek több mint felében leginkább olyan országokat büntet, amelyek nem csatlakoztak az Európai Ügyészséghez.
Persze. Ugyanis éppen az a céljuk, hogy olyanok legyünk, mint Románia, ahol már nem a szabadon választott kormány(ok) gyakorolják a hatalmat, hanem a CIA és a korrupcióellenes ügyészség, úgy is, mint a korrupció alfája és ómegája. Nos, nagyjából ennyi, amit hirtelen meg kell jegyezni az OLAF-jelentésről.
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
