Mert most mégis csak az történik, hogy a szemünk előtt válik semmivé mindaz, mi ott állt a rendszerváltás botkormányánál, már ha volt neki botkormánya, nem csak titkos bankszámlája. De akár volt, akár nem, az MSZP akkor is ott állt. Mi pedig azt hittük, ott fog állni az idők végezetéig.
Mert most mégis csak az történik, hogy a szemünk előtt válik semmivé mindaz, mi ott állt a rendszerváltás botkormányánál, már ha volt neki botkormánya, nem csak titkos bankszámlája. De akár volt, akár nem, az MSZP akkor is ott állt. Mi pedig azt hittük, ott fog állni az idők végezetéig.
Aztán az egykor MSZP-nek nevezett, szabad szemmel is jól látható konglomerátum maradéka kifejtette, neki tulajdonképpen mindegy, szóval lehet nekik miniszterelnök-jelöltjük Karácsony is, vagy Szél is, de igazából Fletó is, vagy az a kedves büfésnéni, aki már a Köztársaság téri pártházban is ott volt, és a kávéja is jó, meg a politikai vénája is kifejlett, arról nem beszélve, hogy ő még látta Horn Gyulát.
Aztán az egykor MSZP-nek nevezett, szabad szemmel is jól látható konglomerátum maradéka kifejtette, neki tulajdonképpen mindegy, szóval lehet nekik miniszterelnök-jelöltjük Karácsony is, vagy Szél is, de igazából Fletó is, vagy az a kedves büfésnéni, aki már a Köztársaság téri pártházban is ott volt, és a kávéja is jó, meg a politikai vénája is kifejlett, arról nem beszélve, hogy ő még látta Horn Gyulát.
Az MSZP pedig kihúny… Az a kedves büfésnéni fogja leverni könyökkel a spirituszos üveget, amelyben Csintalan Sándor integet, hogy elnök akar lenni. Szétgurulnak még a szilánkok, Csintalan is szétgurul, legutolsó bukfencét elnyeli a csatorna, a párt pedig bekerül a Munkásmozgalmi Panteonba, vagy oda se.
És jönnek az új undokok. Együtt a maradék régivel. Szomorú történet ez, de legalább történet. Mert ezután már az se lesz többé.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
