És tényleg…
„Angliának nincsenek barátai, Angliának nincsenek ellenségei, Angliának érdekei vannak” – mondotta volt Lord Palmerston brit miniszterelnök, majd elégedetten hátradőlt a Lordok Háza mély, elegáns klubfoteljében, mélyet szívott a szivarjából, és konstatálta, hogy ő mennyire fantasztikusan európai és milyen civilizált.
És tényleg…
Igaz, ha a gyerekünk jönne haza az iskolából azzal a dumával, hogy neki nincsenek barátai és ellenségei, csak érdekei, akkor megpróbálnánk neki elmagyarázni, miszerint aki ilyet mond, az pszichopata, méghozzá abból a fajtából, akiből később nagy valószínűséggel sorozatgyilkos válik.
Ám ha a Brit Birodalom miniszterelnöke mondja, akkor beleírjuk a történelemkönyvekbe, és áhítattal idézgetjük.
Nem véletlenül.
Hiszen Nagy-Britannia tökéletesen megfelelt mindig Lord Palmerston ars poeticájának. Megfelelt befelé és kifelé egyaránt.
Megfelelt akkor, amikor az „eredeti tőkefelhalmozásnak” becézgetett folyamat során megfosztották a parasztokat, a kistermelőket, az egyházat földjeiktől és minden vagyonuktól, majd erőszakkal a városokba kényszerítették ezeket a tömegeket bérmunkásnak, aki nem akart menni, annak meg kitalálták a munkakerülésről szóló törvényt és börtönbe vagy dologházakba dugták.
Nagy pillanata volt ez az európai civilizációnak, tessék megkérdezni róla Twist Olivért vagy Copperfield Dávidot.
De kifelé is megmutatták a jó angolok, milyen is az európai civilizáció.
Megmutatták, amikor kiépítették gyarmatbirodalmukat. Megmutatta a Brit Kelet-India Társaság, a kor Gestapóba oltott SS alakulata. Megmutatták az ópiumháborúk alatt, amikor nevezett Brit Kelet-India Társaság a gyarmati Indiából Kínába szállította a kábítószert (ópiumot), s amikor a kínaiak megelégelték ennek a gazemberségnek a katasztrofális gazdasági, és elsősorban egészségügyi következményeit, a brit hadihajók megjelentek a kínai partoknál és lőni kezdek. Nagy pillanata volt az is az európai civilizációnak. De bárhová is mentek ezek a derék angolok, mindenhol csak öregbítették az európai civilizáció jó hírét. Például az írek felkelésekor, a Húsvéti felkelés idején, amikor Dublinban a felkelők behúzódtak a postapalotába, és az istennek sem adták meg magukat. Ám ekkor jött a zseniális és mélységesen európai Marlboro brit tábornok, s így szólt:
Fordítsátok az ágyúkat a postapalotát övező polgárházak felé, és kezdjétek el lőni azokat. Ha az írek látják, hogy asszonyaik és gyerekeik halnak meg, majd megadják magukat.
A parancs kiadása után biztos nem mulasztotta el az ötórai teáját, amelyet elegánsan, eltartott kisujjal, fehér glaszékesztyűben kavargatott. Hiába no, az európai civilizáció az európai civilizáció…
De időben hozzánk legközelebb talán a második világháborúban mutatta meg a Nyugat úgy, ahogy van, mint Nyugat, egyetemlegesen, hogy mennyire fantasztikusan civilizált, kulturált, becsületes, tisztességes, szavahihető és megbízható. A derék lengyelek lettek akkor a Nyugat civilizáltságának legnagyobb „győztesei”.
Történt, hogy miután az NKVD pribékjei belelőttek a katyni erdőben húszezer lengyel katonatisztet, diákot, értelmiségit a tömegsírba, az emigráns lengyel kormány berohant Churchillhez, elmondták a kiválóan civilizált angolnak, mi történt Katynban, mire azt a választ kapták a nagyszerű európaitól, hogy fogják be a szájukat, csak nem képzelik, hogy egy ilyen „apróság” miatt ki fogja ugrasztani Sztálint a Hitler-ellenes koalícióból.
Mondom, ezek a lengyelek voltak. Akiket két oldalról rohant le a XX. század két szörnyállama, s akik mindvégig a jó oldalon harcoltak. Így aztán meg is kapták jutalmul azt, amit mi büntetésből. A civilizált Nyugattól.
Amúgy a nürnbergi perben aztán a szovjet ügyész ráemelte zsíros ujját a vádlottak padján ülő német tisztekre, és a fejükre olvasta, mit műveltek a lengyelekkel Katynban. Az amerikai, a brit, a francia ügyész meg a cipője orrát nézegette közben és kussolt. Hiába no, minden körülmények között megmutatkozik, ki az igazán civilizált, ki az igazi európai. Persze nincs csodálkoznivalónk semennyi se.
Hiszen ettől a Nyugattól kaptuk a marxizmust is meg a nácizmust is, ettől a nyugattól kaptuk a hullahegyeket, hullahegyeink ideológiai „megalapozását”. S ez a Nyugat most úgy döntött, végképp leszámol mindennel, ami amúgy tisztelhető, ami érték, ami tényleg csoda volt benne.
A Nyugat most úgy döntött, hogy felszámolja önnön történelmi és kulturális örökségét, lerombol minden hagyományt, eltünteti a múltat (a múltat végképp eltörölni, woke-szolgahad, indulj velünk…), úgy döntött a Nyugat, hogy a vallási, a nemzeti identitás eltörlése után eltünteti végre a legutolsó, maradék, kicsike identitásunkat is, így aztán hadat üzentek a nemi identitásnak, LMBTQ-szörnyetegek és bűnözők diktálják a modern idők vallását, miszerint nincs többé férfi és nincsen többé nő, hát hogy is lenne, ha egyszer nincsen Isten se, a tudomány nagy örömmel számol be újabb és újabb szenzációkról, legutóbb például arról, hogy két férfi szőrös hátsójából vett sejtek segítségével „alkottak” egy magzatot, hát micsoda öröm, micsoda boldogság, nők, ne szüljetek gyereket, mert csak szennyezitek vele a környezetet, de ha két férfi (férfi?) bőrkeményedéséből csinálunk homonculust, azt viszont nagy csinnadrattával megünnepeljük, éljenek a szivárványcsaládok, éljenek a migránsok, olyan ügyesen rondítják össze az egykor volt, rendezett, tiszta bajor kisvárosok főtereit, arról nem is beszélve, milyen szépen erőszakolják meg a nőket és a gyerekeket, nem csoda hát, ha a német városok önkormányzatai úgy döntenek, kilakoltatják a lakásszövetkezetekből az öreg, beteg német nyugdíjasokat és a helyükre betelepítik Aliékat, hát teljesen világos, hogy nincsen semmi szükség már az öreg, beteg Hansra, két éve karácsonykor a német (német?) közszolgálati tévében el is énekeltették német (német?) kisgyerekekkel, miszerint „az én nagyim egy környezetszennyező disznó!”, hát van-e ennél kedvesebb karácsonyi meglepetés, lássuk be, nincsen, s örvendjünk, ezeknél az Isten nem önmaga, hanem a tótawéárpád meg a sambrinton képmására teremtette meg a hívek táborát.
S hogy el ne felejtsük: ez a mai Nyugat betűhíven átvette és alkalmazza a régi szovjet időkből ránk maradt viccet: Aki nem hiszi, annak utánajárunk.
És ne legyen semmi kétségetek: ezek tényleg utánajárnak.
Ezek lettek Sztálin és Hitler legjobb tanítványai, csak most a demokrácia és a liberalizmus legfelső fokának kell hívni őket.
Nos, nagyjából ennyit akartam elmondani az európai civilizációról és a Nyugat nagyszerűségéről önöknek.
Még annyit teszek hozzá, hogy nem elég becstelennek, aljasnak, a lejárt szavatosságú libsi-woke-neomarxista lózungokat hibátlanul felmondó, képességtelen hülyének lenni, de annak is kell látszani.
Róna Péter hibátlanul megfelel ennek a fontos kritériumnak. Nem véletlenül lett a Hang nevű pöcegödör interjúalanya. Majd jövőre meghívják megint. Legfeljebb a Szerető Szabolcsot lecserélik a Lukács Csabára. És most őszintén és amúgy: hát nem teljesen mindegy?
(Vége)
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
