Szeptemberben készítettünk interjút Sacha Batthyány magyar származású svájci újságíróval, aki És nekem mi közöm ehhez? című könyvében a rohonci mészárlás kapcsán a családja múltját tárta fel. A cikk megjelenését követően a szerző édesapja, Batthyány Bálint megkereste lapunkat, hogy néhány, a könyvben, illetve az interjúban megjelent részletet tisztázzunk.
– Már a könyv német nyelvű megjelenése után is többen megkerestek a családból – mondta el lapunknak Batthyány Bálint. – A magyar nyelvű kiadást követően ez csak fokozódott. A családtagok nehezen dolgozták fel, hogy minden újságcikkben, minden tévéműsorban, amely a fiam könyvével foglalkozik, a Batthyányak „a bűnös családként” jelennek meg.
Mészárlás1945 márciusában Batthyány Margit és férje a helyi Gestapo tagjait és több magas rangú nácit láttak vendégül a kastélyukban, az osztrák–magyar határ közelében fekvő Rohoncon (Rechnitz). Az éjszakába nyúló fogadás „tetőpontjaként” a társaság egy része kivonult az épületből, és a birtokon 180 magyar munkaszolgálatos zsidót gyilkolt meg. Franz Podezin korábban parancsba kapta, hogy a munkaszolgálatosokat flekktífusz miatt likvidálni kell. A meggyilkolt zsidókkal előbb megásatták a sírgödrüket, majd belelőtték őket. Batthyány Margit szerepe máig vitatott az ügyben. Egyes történészek szerint ő maga is részt vett a gyilkosságokban, míg mások arról írtak, jelen nem volt ugyan, ám tudott Podezin parancsáról. A háború után nyolc embert állítottak bíróság elé, közülük hármat vontak felelősségre a mészárlás miatt.
Az És nekem mi közöm ehhez? a rechnitzi (rohonci) tömeggyilkosság történetét eleveníti fel, amelynek központi alakja Batthyány Margit. – Margit, leánykori nevén Thyssen-Bornemisza Margit beházasodott a Batthyány családba, édesapám testvéréhez, Batthyány Ivánhoz ment feleségül. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a mészárlás részletei a mai napig nem tisztázottak. Nem tudjuk pontosan, ki volt jelen a gyilkosságoknál, és a szerencsétlen áldozatok holtteste sem került elő soha. Vagyis Margit szerepe még mindig kérdéses.
– Személy szerint kétlem, hogy ő húzta volna meg a ravaszt – hangsúlyozta Batthyány Bálint. – A hatvanas években gyerekként többször hallottam a rohonci gyilkosságokról, ez sokszor előkerült a családban, ám a borzalmas bűntettet soha senki nem kötötte Batthyány Margithoz. Elsőként egy osztrák újságíró, majd később az angol David R. L. Litchfield vetette fel, hogy ő lehetett az értelmi szerző. Ezt azonban, bár számos vizsgálat indult az ötvenes években, nem sikerült bebizonyítani. Batthyány Margit sosem állt bíróság elé, sosem vonták felelősségre.
– Természetesen a bűnösségéhez nem fér kétség, ezt közülünk senki sem vitatja – hangsúlyozta Batthyány Bálint. – Hiszen később Margit bújtatta a mészárlás két feltételezett főszereplőjét, Franz Podezint, az SS helyi főtörzsőrmesterét és Hans-Joachim Oldenburgot, aki nemcsak a birtok intézője, de Margit szeretője is volt egyben. Mindezek ellenére egyetlen ember pontosan sosem tisztázott bűnei miatt felelőtlenség lenne elítélni az egész Batthyány családot. És ugyanígy hiba lenne a teljes arisztokráciát megbélyegezni, mondván, hogy hallgattak a súlyos bűnökről, ahogy azt több újságcikkben is olvashattuk.
Az És nekem mi közöm ehhez? egy pontján a hallgatás kapcsán azt olvashatjuk, hogy a Batthyányak féltek Margittól, hiszen gazdag volt és nagy hatalommal bírt, ezért nem vetette fel senki a felelősségét. Ez Batthyány Bálint szerint nem felel meg a valóságnak. – Mint arról beszéltem korábban, a rohonci gyilkosságról többször hallottam már gyerekként is, ám a mészárlást csak jóval később hozták összefüggésbe Margittal, így erről egyik rokonomnak sem lehetett tudomása. A család tehát nem eltussolta az ügyet, nem hallgattunk Margit bűnösségéről, egyszerűen nem tudtunk róla, ez minden.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 11.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
