„Ha nem én szállok fel, akkor a tartalék pilótát küldik helyettem.” A vég közeledtét érző, kétségbeesett kozmonauta, Vlagyimir Komarov így folytatta Venjamin Ruszajev KGB-ügynöknek: „(…) és akkor az az ember helyettem fog meghalni”. Komarov sejtelmei beigazolódtak, nem sokkal reményvesztett helyzetjelentése után az űrhajósból nem maradt más, csak egy szénné égett torzó. 56 éve, 1967. április 23-án indult végzetes útjára a Szojuz–1.
A Szojuz–1 szovjet űrrakéta, fedélzetén Vlagyimir Komarovval, 1967. április 23-án emelkedett a magasba a bajkonuri űrközpontból. Röviddel a felszállás után műszaki hibák sorozata lépett fel, és a küldetés hamarosan rémálommá vált.
A tömegével jelentkező technikai problémák nem lepték meg sem Komarovot, sem a földön szolgálatot teljesítő műszakiakat.
A tartalék pilóta Jurij Gagarin, akit 1961-es történelmi űrrepülése óta a Szovjetunió ünnepelt hőseként tiszteltek, több tapasztalt mérnökkel egyetemben, még a felszállás előtt tüzetesen átvizsgálta az űrrepülőt, amelyen nem kevesebb, mint 203 hibát észleltek
Gagarin egy vaskos összefoglalót is írt a felfedezett műszaki problémákról és a felszállás elhalasztását javasolta. A dokumentumot átadta Ruszajev KGB ügynöknek és arra kérte őt, hogy juttassa el azt az illetékeseknek. Próbálkozása hiábavaló volt, mert senki nem merte közölni a rossz híreket a legfőbb döntéshozókkal.
Leonyid Brezsnyev szovjet vezető ugyanis egy bombasztikus sikerrel szerette volna megünnepelni a közelgő kommunista forradalom 50-ik évfordulóját, és természetesen az sem volt mellékes számára, hogy az USA-val folytatott űrversenyben országa lépéselőnyre tegyen szert.
Nem volt pardon. A kétgyermekes Komarov, aki végzetes küldetése előtt már kétszer is megjárta a világűrt, nem léphetett vissza, már csak jóbarátja, Jurij Gagarin miatt sem. Tudta, hogy visszalépése Gagarin halálos ítéletét jelentené, így a helyén maradt.
Amint űrhajója Föld körüli pályára állt, Komarov harca a technikával tovább folytatódott: az akadozó energiaellátás miatt hajója navigációs rendszere elégtelenül működött. Ennek ellenére Komarovnak sikerült belépnie a Föld atmoszférájába és megkezdenie a leszállást.
Tragikus módon, a leszállóegység fő fékezőernyője nem nyílt ki, így Komarov, akár egy fékezhetetlen meteorit, nyaktörő sebességgel csapódott a felszínbe Orenburg közelében. A leszállóegység felrobbant, Komarovnak nem volt semmi esélye a túlélésre.
Szovjet bélyeg a hősi halott emlékére, 1964.
A szörnyethalt kozmonautát, kérésének megfelelően, nyitott koporsóban temették el. Az elszenesedett maradványok bizarr, horrorisztikus látványa az öntelt és felelőtlen szovjet vezetés kritikája volt.
A tragédiák sorozata azonban tovább folytatódott. Komarov önfeláldozó tette sajnálatos módon csak egy évvel tudta meghosszabbítani barátja életét, Gagarin ugyanis 1968 tavaszán végzetes repülőbalesetet szenvedett.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
