Ahhoz, hogy az őszi táj szépségében gyönyörködjünk, nem szükséges messzire utaznunk, hiszen bárki megtalálhatja az évszak különös színvarázsát saját környezetében. Tán a munkában fáradt, szorgos földművelők nem is mindig gondolnak rá, hogy a látóhatárukban húzódó vidék éppen annyi csodát rejthet, mint a távoli idegen tájak.
Bátorkeszi község a komáromi járás egyik legszebb környezetében húzódik, ezért kiválóan alkalmas rá, hogy a természetkedvelők egy szép kirándulást tegyenek. A nagyközséget változatos dombok szegélyezik, melynek legmagasabb pontja a Bátorkeszi-hát.
E lankás tájon terül el a komáromi járás egyetlen összefüggő, csaknem 5 km átmérőjű erdeje, amely Bátorkeszi, Madar, valamint Perbete külterületének meghatározó jellegét adja.
Ha a szomszédos község, Madar felől érkezünk, az 1464-es közút mentén, bal felől, a Bátorkeszi dombságot egymást követően három dűlő tagolja, melyek a szőlőtermesztés szempontjából meghatározó szerepet játszanak.
Közvetlenül a Madari-dűlő szomszédságában húzódik az Eredmény-puszta, melyet a szomszéd község határától a dombtetőn végighúzódó fasor válasz el. E természetes határvonalat akár az országútról is jól megfigyelhetjük.
A pusztán a hatvanas években még juhaklok bújtak meg a ligetszerű facsoport lombjai alatt, hatalmas, váltó-vödrös kerekes kúttal, ahol az arra járó földművelő is olthatta szomját. Tavasztól őszig kolompoló, békés juhnyáj legelészett a domboldalon, feladatát tudó nyájterelő pásztorkutya és elöljáró juhász vezetésével, a madari dombok irányába.
Az Eredmény-puszta lankái a Gurgyal dombságába magasodnak át. E termékeny föld ma hasonlóan híres lehetne, mint a borfesztiválok által közismert Galambos és a Szentlászló dűlő, ha közbe nem szólt volna a hatvanas-hetvenes évek szövetkezetesítési hulláma. A korábbi évtizedekben itt is szorgos kisgazdák művelték szőlőskertjeiket. Jelenleg a helyi szövetkezet nagykiterjedésű szőlészetét láthatjuk e területen.
Manapság az Eredmény és a Gurgyal dombjai közé azoknak érdemes kisétálni, akik egy kicsit távol szeretnének kerülni a világ minden zajától, hogy feltöltődjenek a szabad ég, a természet csendes nyugalmával. A táj legfelső dombjait már az erdő koronázza, melynek hulló lombozata a pihenésre készül.
A Gurgyalból néhány mezsgyén könnyen átjuthatunk a Szentlászló-dűlőbe, ahol élénkebb élet mutatkozik, hiszen a szőlősgazdák a késő-ősz folyamán is találnak foglalatosságot. Bár a betakarítás már megtörtént, de a szőlőtőkék fedésének, az őszi szántásnak éppen ideje van. A dűlőút két oldalán szebbnél-szebb borházak sorakoznak, de akad néhány százéves présház is, remélve, hogy valaki fölfedezi a benne rejlő értéket, és új életet teremt benne.
A Szentlászló-dűlőt a szintén híres Galambos dombjaitól egy keskeny erdősáv választja el, mely nagyon szép jelleget kölcsönöz a tájnak. E festői hely Bátorkeszi leghangulatosabb részei közé tartozik. Az erdősávval szemben, a domboldalon szépen megművelt szőlőskertek, gyümölcsösök, csinos borházak húzódnak.
Ha ősszel járunk erre, szüret után, csönd, béke, nyugalom honol mindenütt. A természet őszi színpompájával jelzi, lassan, de biztosan pihenni tér …
Buday Mária
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
