A gombok végigkísérik az embert élete során, de mindannyian ismerős, hétköznapi tárgyként kezeljük őket. A távoli múltban egy gomb nem volt annyira pragmatikus, mint most.
A gomb szó először 1211-ben fordul elő okleveleinkben. A gomb sokáig dekoratív célokat is szolgált, kifejezte, kifejezhette például azt a társadalmi rangot, amit a gomb tulajdonosa elfoglalt. Voltak korok és gombtípusok, amik önmagukban elég sokat értek. Maga a ruhagomb a 13. században terjedt el Európában, az ötlet pedig Keletről érkezett. Nálunk némi késéssel, a 16. századtól vált általánossá a gombhasználat, és ahogy Európa más területein, úgy nálunk is megvolt a praktikussága mellett a másik funkciója is, hogy esetenként ékszerként is használták.
Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre jó egy gomb. Mi mindent lehet belőle készíteni, és hogy mennyien rajonganak ezekért az apró tárgyakért. Kinek ne jutna eszébe a nagyi és a mama, aki gondosan gyűjtögeti a ruhadarabokról lepotyogó gombokat és egy dobozkában vigyázva őrzi? A gombok ugyanis nem csak arra jók, hogy a kéményseprő láttán szorongassuk, bízva a jó szerencsében.
Azt azonban senki elképzelni sem képes, mire lehet a gombokat még fölhasználni.
Nyolcvanhatezer gomb fölhasználásával különböző mozaikképeket készített. Ezeket a kompozíciókat a dunamocsi kultúrház nagytermében láthatják is, akiket érdekel.
Belépve a nagyterembe gomberdőt találtok Gomberdőt, de milyet?
Csodást, meseszépet, Körös-körül a falakat borítják gombképek. Régi fiókok aljából kerültek ők oda, Megfürdetve, megmosdatva, csillogva-villogva, Mosolyognak gazdáikra egy-egy képről vissza. Színek szerint rendezve el, lett belőlük magyar címer, Barnákból a Csodaszarvas, pillangóknak színes maradt. Csendélet meg fecske, nyuszi, nehéz lenne felsorolni. A sok gombból mi lett mára? Ékeskedik képek száza! Alakulnak új, s új képek, s a régi gombok újra élnek! 2009-ben fedezte fel a gombok nyújtotta csodálatos világ varázsát. Első gombképét is 2009-ben készítette el, s azóta több mint 100 alkotásán, több mint 25 ezer gomb található. Mint megtudtuk, a környék több falujában, városában gyűjtik neki a gombokat, hogy folytathassa a munkát. A gombgyűjteményében egyedi darabok is található az 1848-as és 1912-es évekből.
Gombképeiből készült kiállítását megcsodálhatták a régió több településén, sőt Rimaszombatban is és a határon túl is.
Az egyik legnagyobb sikereit a települések gombból készített címerei jelentették neki. Például a bényi címerképet, melyet alkotója ajándékként nyújtott át a községnek. A kép átadása igazán ihletettre sikerült: amikor magasra emelve felmutatta, a gyöngyházfényű gombokra rávetülő napfény csodálatosan megcsillogtatta a bényi címertemplomot. Egy emberként hördült fel a közönség, többen meg is pityeregték a pillanatot. Búcsnak, Kocsnak és Bátorkeszinek is van már hasonló gombcímere, hiszen a szép hagyományt követve, ahol kiállításai megjelennek, ott a helyiek rendszerint részesülnek ebben a figyelmességben. A búcsiak 2642 gombbal járultak hozzá a további alkotások elkészítéséhez
Micsoda rajzkészség és türelem kellett az elkészítésükhöz! Először vászonanyagon megrajzolni az ábrát, aztán a sok tízezer gomb közül kiválogatni a megfelelő színűeket és nagyságúakat, elhelyezni őket a képre, majd rögzíteni, hogy a csodás mozaik létrejöjjön. Ki hitte volna, hogy ennyire el tudnak varázsolni az egyszerű gombok? Méretes dobozokban, mutatós üvegekben várakoznak a felhasználásra, hogy új életet kapjanak. Ica néni fantáziája pedig határtalan.
„Az interneten is szétnéztem, és amikor láttam, hogy mik készülnek gombokból, teljesen lenyűgözött. és gyűjtögetni kezdtem a gombokat. Számomra ez egy nagyon megnyugtató tevékenység. Én, ha ide leülök egy órára, kettőre, csend van és béke a lelkemben, minden megszűnik körülöttem. Csak a gombok léteznek és én ” – meséli.
Lelkéhez legközelebb nagyon sok különleges munka áll, Biztosan sokan emlékeznek, hogy régen a nagymamák hogyan gyűjtögették a gombokat, levágták a már használhatatlan ruháról, mondván, hogy majd jó lesz valamire. Nem biztos, hogy még felhasználták, de ott voltak, most meg itt vannak nekünk. Egy darabka a múltból. Egy-egy darabbal – jegyzi meg – több napot is dolgozik. Fontos, hogy legyen meg az alapelképzelés, ami mentén halad és legyen rá idő, hogy kivitelezni tudja. Maga is nevetve csodálkozik rá erre a különös hobbira, bár közel áll hozzá a kézműveskedés, hiszen ruhákat is varr.
„Ezekben a munkákban benne van a szívem és a lelkem, én, ha a gombokkal foglalkozok, megpihenek. Nézegetem a régi gombokat, kezembe veszem s elgondolkozom, milyen élettörténet lehet egy-egy gomb mögött” – mondja mosolyogva. Rengeteg terve, ötlete van az idénre is, talán ez lesz az az év – jegyzi meg –, amikor sikerül minél több ember arcára mosolyt csalni. Számomra mindig a kézzel készült dekorációk a legkedvesebbek. Noha szebbek és jobbak is vannak a piacon, a világ bármely pontjáról rendelhetek, és sokszor nem is túl drágák, de így egyvalamiről le kell mondanom, a sztoriról. Emiatt soha semmi nem fog annyit jelenteni számomra, mint amihez személyes élményem kötődik. Így volt ez a gombkép esetében is.”
A látogató, ha megcsodálja a falon lógó gomb-alkotásokat hamar arra a következtetésre jut: egy apró kis gombban is benne van az egész világ, a teljes élet. Az összegyűjtött gombok új helyet kaphatnak egy másik gombképeken, és persze kreatív fantáziánk is szabadon szárnyalhat a gombok szárnyán. Ha csurdig van a gombos dobozunk, és már több nem fér bele, itt az ideje elgondolkodni: Mit kezdjünk ennyi gombbal? Például készíthetünk belőle faliképet! Egyszerűbbet vagy bonyolultabbat, kicsit vagy nagyot. Kinek mihez van kedve, no és persze elegendő gombja és fantáziája. Az élet minden területén szükségünk van a kreativitás valamilyen formájára, függetlenül attól, mit csinálunk.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
