Járványkezelés szempontjából a 2021-es év a reménykedés és a csalódás éve volt. Kezdetben sokan bíztak abban, hogy a vakcina kifejlesztésével véget lehet vetni a koronavírus terjedésének, de az év végére nyilvánvalóvá vált, hogy a fertőzés még egy jó ideig biztosan velünk marad. Hogy pontosan meddig, azt már senki sem meri megtippelni. Eközben az emberi tragédiák száma napról napra nő.
„Szerencsére reményre adhat okot, hogy december 26-án Szlovákiába megérkezett az első vakcinaszállítmány, és már meg is kezdődött az egészségügyi dolgozók beoltása. Ha elegendő személy oltatja be magát a következő hónapokban, akkor elképzelhető, hogy a vírust sikerül visszaszorítani, és 2021 végre már nem a korlátozásokról fog szólni”
– ezekkel a sorokkal zártuk a járvánnyal kapcsolatos éves összefoglalónkat az Új Szó 2020. december 30-án megjelent számában.
Most, 2021 végén, amikor már több mint 2,7 millió lakost oltottak be legalább 1 adag vakcinával, az emberek élete még mindig a korlátozásokról és a lezárásokról szól. Az alábbiakban összefoglaltuk, mi történt idén, és hogy jutottunk idáig.
Az idei év a koronavírus-járvány második hullámának tetőzésével kezdődött. Mivel az első vakcinaszállítmány csak 2020 végén érkezett meg, kezdetben csak az egészségügyi dolgozókat oltották. A járvány elleni védekezés így a szigorú lezárásokra és a tesztelésre épült. Ekkoriban zajlott az országos tesztelés is, amely során a legfertőzöttebb régiókban az emberek hétvégente mintavételi pontokra jártak, hogy megszerezhessék a szabad mozgáshoz szükséges negatív teszteredményt.
Ezt az ötletet főként Igor Matovič akkori miniszterelnök és Marek Krajčí akkori egészségügyi miniszter (mindketten OĽaNO) szorgalmazták, de fokozatosan elveszítették a koalíciós partnereik és a járványügyi szakértők támogatását, így az országos tesztelés többé nem ismétlődött meg.
2021 első negyedévének járványkezelése a tesztelés mellett főként a vakcinák beszerzéséről szólt. Az egészségügyi dolgozók után egyre több szakma és korcsoport számára tették elérhetővé az oltást, de csak körülbelül májusra sikerült beszerezni annyi vakcinát, hogy már bárki regisztrálhatott. Ahogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) egyre több vakcinát hagyott jóvá, úgy tudott az ország egyre több gyógyszergyártó céggel leszerződni, így a Pfizer és a BioNTech oltóanyaga után jöhetett a Moderna, az AstraZenea, később pedig a Johnson&Jonhson készítménye is.
Egy vakcina beszerzése azonban akkora vihart kavart a koalícióban, hogy végül kormányválság alakult ki. Az egész azzal kezdődött, hogy Igor Matovič a koalíciós partnerei tudta nélkül rendelt a Szputnyik V nevű orosz vakcinából, amelyet az EMA nem hagyott jóvá. Az SaS nem értett egyet azzal, hogy egy olyan készítményt használjanak Szlovákiában, amelyet az uniós gyógyszerfelügyeleti hivatal nem engedélyezett, Matovič viszont azzal érvelt, hogy nincs idő várni az EMA döntésére, minél hamarabb át kell oltani a lakosságot, és az emberek jelentős része bízik az orosz vakcinában.
Szlovákia végül valóban hozzájutott több százezer orosz vakcinához, de ennek nagy része nem került felhasználásra, így a kormány végül más országoknak adományozta. A vakcina miatt kirobbant vita azonban Matovič és Krajčí székébe került. A korábbi miniszterelnök tulajdonképpen helyet cserélt Eduard Hegerrel, így most ő vezeti a pénzügyminisztériumot. Krajčí visszaült a parlamentbe, a helyére pedig Vladimír Lengvarský került.
A második hullám, amely 2020 szeptemberétől egészen 2021 júniusáig elhúzódott, sokkal nagyobb és pusztítóbb volt, mint az első. A tudósok ugyan figyelmeztettek, hogy a vírus mutálódni kezdett, és az alfa variáns jóval gyorsabban terjed, mint az előző, de 2020 nyarán nem sok olyan intézkedés történt, amellyel kordában lehetett volna tartani a közelgő járványt. Többek közt ennek eredménye lett a csaknem 9 hónapon át tartó rendkívüli állapot.
A két hullám közti legsúlyosabb különbség akkor lett nyilvánvaló, amikor a Statisztikai Hivatal (ŠÚ SR) elkezdte közzétenni a havi halálozási adatokat. Kiderült, hogy idén januárban 3429, februárban 3209, márciusban pedig 2848 személy hunyt el a koronavírus miatt. Ezekben a hónapokban a fertőzés volt a leggyakoribb elhalálozási ok. Összehasonlításképp: az első hullám idején 28 személy vesztette életét a fertőzés eredményeként.
A helyzet április környékén kezdett javulni, és bár még ebben a hónapban is több mint ezer áldozata volt a vírusnak, a kórházak leterheltsége folyamatosan csökkenni kezdett, ugyanúgy, ahogy az újonnan regisztrált fertőzöttek száma is. Ugyanerre az időszakra tehető a vakcinaprogram felpörgése: május második hetében több mint 153 ezer, egy héttel később pedig több mint 165 ezer személynek adták be az első dózist. Ehhez képest most, december 20. és 26. közt alig több mint 9 ezer személy vette fel az első adagot, holott a lakosság mintegy fele még mindig nem kapott egyetlen oltást sem (bár az utóbbi hét eredményét csorbíthatja, hogy az ünnepek idején nyilvánvalóan kevesebben jelentkeztek a vakcináért, viszont a karácsony előtti héten is csak 20 ezer személy kapta meg az első dózist, ami jócskán elmarad a tavaszi érdeklődéstől). Pedig a járványhelyzet most sem kedvezőbb, a harmadik hullám mind halálozásban, mind fertőzöttszámban, mind a kórházak leterheltségében elérte a második hullám méreteit.
A megcsappant oltási kedvnek számos oka van. A szociológusok és a járványszakértők folyamatosan kutatják, hogy az egyes országokban miért hajlandóak sokan beoltatni magukat, máshol pedig a lakosság fele hallani sem akar a vakcináról.
Az egyik legnyilvánvalóbb ok a közösségi médiából való tájékozódás, ahol az álhírek és összeesküvés-elméletek szinte futótűzként terjednek. A lakosság egy jelentős része nem tudja megkülönböztetni a hiteles és hiteltelen tájékozódási forrásokat, vagy pedig szándékosan fordulnak az említett portálokhoz, mert úgy gondolják, hogy a főáramú média és a kormány folyamatosan hazudik nekik.
Ezzel kapcsolatban a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) szociológiai intézménye is számos felmérést végzett. Egyebek mellett azt is kimutatták, hogy összefüggés van az emberek politikai szimpátiája és a pártok vakcinával kapcsolatos kommunikációja közt.
Ez azt jelenti, hogy azok a szavazók, akik olyan politikai pártokat támogatnak, amelyek oltásellenes üzeneteket közvetítenek, jóval alacsonyabb arányban vannak beoltva, mint a vakcina mellett érvelő pártok szimpatizánsai. Az ellenzék pedig ezt ki is használja: a szélsőjobboldali ĽSNS, valamint az ennek a frakciójából létrejövő Republika nyíltan oltásellenes üzeneteket hangoztat, és bár az utóbbi időben már óvatosabb a Smer, de Robert Fico pártelnök korábban, amikor még nem volt ennyire súlyos a járványhelyzet, szintén a vakcina ellen hergelte az embereket.
Peter Pellegrini, a Hlas vezetője a harmadik hullám elején még óvatosan kommunikált, most viszont már nyíltan arra kérte a 60 év felettieket, hogy vegyék fel a vakcinát.
A felelősség azonban nemcsak az ellenzéki pártokat terheli. Fontos kiemelni az egészségügyi minisztériumot szerepét is, amely ugyan egész évben a vakcina népszerűsítéséért kampányolt, azonban elkövetett olyan kommunikációs hibákat, amelyek szintén sok ember kedvét vehették el a készítménytől. Az oltási program kezdeti fázisában a „A vakcina szabadság” mottót hangsúlyozták, számos közéleti szereplő képe mellett tűnt fel a szlogen az óriásplakátokon.
Emiatt a köztudatban kialakult a tévhit, hogy az oltottak számára véget ér a járvány, és egy ideig úgy is próbálták szabályozni az intézkedéseket, hogy az oltottak előnyökhöz jussanak az oltatlanokkal szemben. Novemberben viszont már tarthatatlanná vált a helyzet, így jött a teljes lezárás, oltottak és oltatlanok számára egyaránt. Ekkor a minisztérium változtatott a mottón, az új szlogen „A vakcina a megoldás” lett.
Ekkorra viszont már sok olyan személy is elvesztette a reményt, aki korábban nem tartozott az oltásellenesek közé, viszont joggal hihette, hogy az oltás miatt szabadabbá válik az élete.
Egyúttal hozzá kell tenni, hogy a vakcina tényleg megoldást jelent, legalábbis a kórházak túlterheltsége szempontjából. Az ugyanis tisztán látszik az adatokból, hogy a kórházi kezelésre szoruló fertőzöttek 75-80 százaléka nincs beoltva. Az oltás minimálisra csökkenti a súlyos lefolyás és az elhalálozás esélyét. Ha mindenki védett lenne, akkor a szlovákiai orvosoknak sem kellene azon gondolkodnia, hogy melyik beteget tegyék lélegeztetőgépre. Az egyéni szabadság szempontjából tehát az oltás egyelőre nem jelentett megoldást, viszont a szlovák egészségügyet csakis így lehet tehermentesíteni.
A jövő évi kilátások nem olyan reménykeltőek, mint 2020 végén. A felmérések alapján a lakosság jelentős része továbbra sem hajlandó felvenni a vakcinát, és ha ez így is marad, akkor az újabb hullámok idején ismét leterheltté válnak a kórházak, ami újabb lezárásokhoz fog vezetni. A képet tovább árnyalja az omikron variáns felbukkanása, ami még a harmadik hullámot kiváltó delta variánsnál is fertőzőbb, és már Szlovákiában is jelen van. Eduard Heger ugyan már hetek óta hangoztatja, hogy a rizikós korcsoportok számára kötelezővé teszik az oltást, de ezt több koalíciós partner is elutasítja.
A Szlovák Orvoskamara (SLK) álláspontja az, hogy a koronavírus egy szezonális betegséggé válik majd, aminek a jelenlétéhez kénytelenek leszünk hozzászokni. Úgy gondolják, egy idő után a teljes lakosság védetté válik valamilyen formában, legyen szó akár az átfertőződésről, akár a vakcina okozta védettségről. A kettő kombinációja előbb vagy utóbb véget vet a járványnak.
Más kérdés azonban, hogy eddig a pontig még hány emberéletet követel a koronavírus.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
