Balzsay Károly szavaira felderült a közönség a limfóma világnapján.
Apáink tudták, hogy a humor láthatatlan gyógyszer. Balzsay Károlynak, korábbi profi világbajnokunknak a sportolói múltja, küzdeni tudása, életereje, a családja – és persze az orvostudomány – mellett a humora is nagy segítségére volt, hogy legyőzze súlyos betegségét. Kiütéses győzelem a limfóma felett című beszámolójában a kórról, a gyógyulásról és a közönség derültségére a szemléletéről is beszélt a limfómavilágnapon az Emberi Erőforrások Minisztériuma dísztermében. A harminchat éves sportoló szavaiból az egészségesek rájöhettek, mennyire törékenyek, a betegek pedig arra, hogy egészségesek lehetnek.
Örülni a kemoterápiának
Tavalyelőtt decemberben vette észre nyirokcsomói megdagadását, halogatta a kivizsgálást, majd a biopsziás mintavételtől tartott. „Úristen, a nyakamba fognak szúrni egy tűt? Tizenkét meneteket végigverekedtem a ringben őrült ellenfelekkel, de ettől megijedtem” – emlékezett vissza. A pet-ct után a Google-ből tudta meg, hogy a limfómája rosszindulatú daganatot jelent, azt pedig az orvosától, Bátai Árpádtól, hogy a daganat szétszóródott a szervezetében, non-Hodgkin-kóros, de nyolcvan százalék valószínűséggel meggyógyul, mert fiatal.
„Jaj, de jó, tudom, hogy mi a baj, és én biztos abban a nyolcvan százalékban leszek – utalt vissza tavalyi önmagára. – Ember még nem örült annyira, hogy kemoterápiát fog kapni, sok beteg úgy áll hozzá, hogy ezt még át kell gondolnia. Felhívott egy bácsi, hogy alkoholt igyak fokhagymával, mert egy ismerőse így gyógyult meg. Az alkohol még rendben lett volna, de a fokhagyma? Aztán kiderült, hogy az ismerősének kétoldali tüdőgyulladása volt. Inkább rohantam a kemoterápiára, az én drága orvosom alig ért utol. Háromhetente kaptam, málnaszíne volt, azóta a málnás italokra rá sem tudok nézni, rögtön kihullik a hajam. Amikor kopasz lettem, két gyönyörű lányom közül a kisebbik rám nézett, majd itta tovább a kakaóját. Amikor megszólítottam, azt felelte: »Jaj, szia, Apa! Azt hittem valami bácsi jár nálunk.« Ránéztem a feleségemre, hogy milyen kopasz bácsi szokott nálunk járni.”
Remisszió vagy recesszió?
A fiai, a tanítványai visszavárták az edzőterembe, két kezelés, két rosszullét között a diákolimpiára is elment velük Nagykanizsára, ahol háromszáz ember szorongott egy kicsi, fülledt, büdös teremben. Úgy érezte, ha itt nem kap el semmit, mindent túlél. A következő pet-ct-n fantasztikus hírt kapott, bár elsőre nem érthette, mit jelent a teljes metabolikus remisszió. Ekkor is a Google-ből derült ki számára, hogy rákos beteg jobb hírt nem kaphat, bár elég sokáig tartott a kutatás, mert a remisszió helyett véletlenül recessziót írt be a keresőbe. Az eredményt egy a német–lengyel határon – ahová maga vezetett le – tartott ökölvívóversenyen ünnepelte tavaly június elején, a labdarúgó-vb megnyitójával egy időben. Szeptemberben azért várt rá még egy pet-ct.
„Megint olyan fejjel vártam az orvosi véleményt, mintha a bíróságon lennék ítélethirdetés előtt, vagy a savanyúságboltban. De ismét leírták a bűvös mondatot, teljes remisszióban vagyok – mesélte. – Nagyon élem az életemet, de sokat lassítottam, visszavettem a rohanásból, és rengeteg új lehetőség tárul elém. Örülök, hogy ott tart a tudomány, hogy ebből a betegségből ki tudtam jönni.”
Ez a cikk megjelent a Magyar Nemzetben 2015. 09. 16.-én.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
