Noha a szavazatszámlálás hivatalosan csak tegnap fejeződött be – s ahol ködös körülmények között, a külhoni szavazatokkal spekulálva még belerúgtak egy utolsót a Mi Hazánkba – a baloldal múlt vasárnap este óta nem tud mit kezdeni az elsöprő választási vereségükkel. A legtöbb, ez idáig is folyamatosan olvasható reakciók többsége persze pontosan ugyanolyan, mint maga a világnézet, amely köré ezek a pártok csoportosulnak. Egymás hibáztatása, a közéleti tevékenység befejezésével való fenyegetőzés (reméljük így is lesz), kivándorlás az országból (csak aztán ne is szavazzanak), stb-stb. A legfurcsább reakció kétség kívül egy interneten terjengő felhívás volt, amellyel magam is találkoztam, miszerint Budapestet kezeljék teljesen önállóan az ország többi részétől. Végülis, elnézve az eredményeket, ha a választáson is külön szerepelnének, azzal még a Mi Hazánk is nyerne, nem is rossz ötlet…
Amely talán a legjellemzőbb a balliberális politikusokra és véleményvezérekre, az az egymásra mutogatás. Itt ismét Jakab Péter vitte a prímet, aki már közvetlenül a választások előtt Márki-Zay személyét és elhibázott politikáját támadta, s persze a kudarc után is ő volt az első (Gyurcsány meg a második), aki beleszállt. Félreértés ne essék, nem a hódmezővásárhelyi polgármester leszereplését siratjuk, de a baloldalon található „bajtársiasság” jelenlétét kiválóan leképezi az, hogy nem álltak a balliberális vezetők Márki-Zay Péter mögé, mikor bejelentette a választási vereséget. Pedig elviekben világnézettől függetlenül alapvető, hogyha együtt csináltak végig egy küzdelmet, akkor annak gyümölcsét vagy éppen a vereséget is közösen kell viselni, főleg, hogy egyik esetben sem egyetlen ember cselekedetei alapján múlik a siker vagy a kudarc.
Persze Jakab Péter pontosan az a lelkületű ember, aki másokon tölti ki a saját nyomorát. A választások legnagyobb vesztese egyértelműen a Jobbik, még egy Párbeszédnek is majdnem ugyanannyi képviselője lesz mint nekik, pedig utóbbi társadalmi szempontból értelmezhetetlen, az 1 százalékot sem érnék el, ha egyszer végre önállóan is elindulnának az állandó piócalét helyett (egyébként, ha másban nem is, abban jó a baloldal, hogy a Párbeszédhez hasonló belpesti élősködőket életben tartsák és mandátumokhoz juttassák őket, azt az illúziót keltve, mintha bármilyen társadalmi igény lenne rájuk). Tehát a Jobbiknak az évek során eltűnt kb. 800 ezer szavazója, pedig Jakabék végig azt harsogták, hogy nekik vannak a legnagyobb „vidéki tartalékaik”. Miután a hazugság összeomlott, valószínűleg a kutyának sem kellenek már, a megmaradt képviselők jutalma meg kimerül majd annyiban, hogy gyorsított eljárással léphetnek át a DK-ba, ha akarnak. Mondanánk, hogy mi előre szóltunk, hogy ez lesz. Mondjuk is.
A Jobbik bukásánál nagyobb elégtétel és visszaigazolás aligha kell, de arra is kíváncsi lennék, hogy azok a liberálisok, akik hétfő reggel el akarták hagyni az országot, összecsomagoltak-e már? A nyugati világ Paradicsoma tárt kapukkal várja őket, a beilleszkedés bizonyára nem jelent majd gondot. Viszont akkor szavazni se szavazzanak majd a következő választásokon. Apropó! Tegnap bebizonyosodott, hogy ami a Fidesznek a trianoni határokon túl élő magyarság, az a baloldalnak a nyugati világba kiköltözött magyarok. Ha utóbbi tömb szerint a határon túliak „ne szólhassanak bele szavazás útján a magyar belpolitikai életbe”, akkor miért nem mondják ugyanezt azokra, akik kint élnek Nyugaton? Elvégre ők sem itt élik mindennapjaikat már. (Más kérdés, hogy a Mi Hazánk mandátumvesztése kapcsán ismét bebizonyosodott, hogy a legtöbbet csalni, vagy legalábbis sumákolni a külhoni levélszavazatokkal lehet. Ez ebben a formában tarthatatlan szavazási metódus, mi pedig ismét szembesülünk egy problémával, amelynek fenntartása mindkét fél – fideszes áljobboldal és balliberális tömb – hatalmi érdeke.)
Ha már balliberális exodus és „trauma-feldolgozás”, reméljük ténylegesen visszavonul a balliberális tömb homoszexuális videósa, Osváth Zsolt, akinek kanapéján annyi balliberális fenék ücsörgött az elmúlt hónapokban, hogy Osváth bizonyára üvegfal mögött őrzi majd az ülőalkalmatosságot. Kívánjuk, hogy példáját kövesse minél több „influencer”, megmondóember, politikus stb-stb.
Miután a baloldal bebizonyította, hogy sem külön, sem pedig együtt nem képesek legyőzni a fideszes leviatánt, híveik egy túlbuzgóan liberális része behisztizett és remélhetőleg elhagyja az országot (sokan az eredményvárót is idejekorán otthagyták), az őket segítő influencerholdudvar pedig visszatakarodik a homályba, a kormánypártok urambátyám rendszere sajnos itt marad velünk, ami ellen egy új, tiszta ellenzéket kell létrehozni, a régi garnitúra teljes leváltásával. Egyetlen ilyen parlamenti párt lesz az új Országgyűlésben, ami erre képes lehet, így az elkövetkezendő négy év nemcsak a Mi Hazánk, de az egész nemzet szempontjából lesz sorsfordító.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
