Ballagás: nem fért bele a kritika

Ballagás: nem fért bele a kritika

Nem hangozhatott el az iskolai ballagáson egy budapesti diák verse, mert a „leépített oktatási rendszert” emlegette benne. A Veres Pálné Gimnázium igazgatóhelyettese szerint ilyesmi nem való ballagási ünnepségre.

Imre Ábris tizenhét éves, a Veres Pálné Gimnázium diákja. A hét végén kereste meg lapunkat az iskolai ballagáson történtek miatt. Imre Ábris a ballagási ünnepségre tanári kérésre írta át Erdős Virág Ezt is elviszem magammal című versét. Az ő verse arról szól, hogy mi mindent visznek magukkal a középiskolából a ballagó diákok.

Imre Ábris Fotó: Pereszlényi Erika / Slam Poetry Budapest

A verset felolvasni viszont már nem volt lehetősége. A fiatal szerzőtől azt kérték, hogy változtasson a szövegen, amit visszautasított, ezért a műve kimaradt a műsorból. Az iskola igazgatóhelyettesének, Korompay Bálintnak a „leépített oktatási rendszer” kifejezéssel volt problémája.

– Ahogy elmondtam Ábrisnak a ballagási ünnepély reggelén, egyetértek azzal, hogy az oktatási rendszer sok sebből vérzik Magyarországon. Nagyon örülök, hogy érett fiatalemberként hangot tud adni markáns véleményének. Kérésem csupán az volt, hogy ezt ne a ballagáson tegye meg. Véleményem szerint a ballagás az iskola életének egy olyan bensőséges rituáléja, amit nem kell oktatáspolitikai kontextusba helyezni egy búcsúszöveg egyetlenegy sorában sem. Épp annyira furcsának tartanám, ha a karácsonyi ünnepélyünkön is a szakma gondjait vennénk számba, és azokra irányulna a figyelmünk. Az ünnepen sem szabad hátat fordítani a hétköznapoknak, de azokat kellő távolságból, kellő magasságból is lehet szemlélni. Én legalábbis így gondolom – mondta lapunknak a pedagógus.

A költő és slammer (úgynevezett slam poetry, azaz kifejezetten élőszóban előadott versek vagy ritmikus próza szerzője) Imre Ábris elmondta: azért kereste meg a sajtót, mert ez már a második ilyen eset volt. Legutóbb, amikor Horváth Kristóf „Színész Bob” slammer egyik szövegét szavalta egy iskolai rendezvényen, kikapcsolták a mikrofonját.

Úgy gondolja: ez a történet nemcsak róla és a szövegéről szól, hanem arról, ahogyan ma Magyarországon élünk és gondolkodunk. Nem érti, hogy egy diákokról szóló szövegben miért ne lehetne megemlíteni közügyeket; olyan problémákat, amelyekkel nap mint nap szembesülnek a diákok. Elvégre tőle saját művet és saját véleményt vártak a tanárai. Bár később ők is megpróbálták lebeszélni néhány szövegrészről: az oktatással kapcsolatos részen kívül a „félig kiölt tudásvágy” kitételről is, mert úgy gondolták, az sértheti a tanárokat. Pedig ilyen szándéka nem volt a szerzőnek: egyszerűen tényleg úgy gondolja, hogy túl sok lexikális tudást követel az oktatási rendszer, és kevés teret hagy a kreativitásnak. Imre Ábris elküldte nekünk a versét, amit itt közlünk:

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »