Gelley Anna a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat munkatársaként az 1990-es évek végén ismerkedett meg a biblikus figurák Svájcból induló történetével, a bábok mozgatási lehetőségeivel és azzal, miként használhatók családi körben és a katekézisben. Az ő nevéhez, képzéseihez fűződik e figurák elterjesztése Magyarországon.
Szolgálatát, misszióját a Szent Jeromos Bibliatársulat mellett immár a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Hitoktatási Bizottsága is támogatja.
– Mióta foglalkozik a katekézisnek ezzel a módjával, és mit tanulhatnak a résztvevők a képzéseken?
– Rögtön az elején szeretném elmondani, hogy a kurzus elsősorban technikai jellegű, a figurák elkészítését és a mozgatásuk lehetőségeit tanítjuk meg az érdeklődőknek, azt, hogy e bábok segítségével hogyan lehet érzékelhetővé tenni mások számára különféle érzelmeket. A képzés során tehát nem azt oktatjuk, hogy miként kell megtartani egy bibliaórát, ezt a munkát mindenki a saját lehetőségei szerint valósítja meg. Mi inkább a figurák használatát oktatjuk.
– Mióta használják a biblikus figurákat, és honnan ered az ötlet?
– A biblikus figurák története az 1960-as években indult útjára. A kezdeményezés svájci domonkos nővérektől származik, ők készítettek először ilyen bábokat, akkor még drótból. A fejet és a lábat papírmaséból alakították ki, az öltözet egyszerű volt.
Az első kurzust 1964-ben szervezték meg Schwarzenbergben, méghozzá olyan nagy sikerrel, hogy azt követően nem volt megállás, egyre több helyen kellett foglalkozásokat tartani. Később már jobb minőségű anyagokat használtak fel az öltözetek készítéséhez, és fejleszteni kezdték a bábokat. A mozgathatóság adott volt, a stabilitást kellett erősíteni, és szabványosították a „technikai kereteket”.
1966-ban a domonkos nővéreknél találkozott ezzel a technikával egy keletnémet hölgy, a képzőművészi tehetséggel megáldott Doris Egli. Az ő, kreativitása volt szükséges ahhoz, hogy a figurák igazán jó minőségű, tartós bábokká váljanak; e kiérlelt, esztétikus figurák azok, amelyeket ma is ismerünk. Ausztria-, Svájc- és Németország-szerte ismertté váltak a biblikus bábok, amelyek azután több további fejlesztésen estek át. A bibliai figuráknak tehát két fajtájuk létezik: az úgynevezett Schwarzenberger-figurák és az Egli-figurák.
Ismert, hogy Dél-Tirolban Cornelia Kolb is készít hasonló bábokat, kicsit más színvilágot használva és más technikával. Vagy említhetném még a regensburgi figurákat, és idesorolnám most már a magyarországi biblikus figurákat is.
– Régóta készít ilyen bábokat?
– A bibliai figurákkal a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat munkatársaként találkoztam először 1998-ban, a dél-tiroli Brixenben tartott biblikus konferencia alkalmával.
A Graz közelében hitoktatóként dolgozó Elisabeth Waltersdorfernél tanultam meg a Schwarzenberger-figurák készítését, és Doris Egli kurzusát is elvégeztem. Mindez arra inspirált, hogy hazánkban is továbbadjam ezt a tudást. 2002 karácsonyán tartottam az első kurzust a Szent Jeromos Bibliatársulat központjában. Tarjányi Béla biblikus professzornak, a társulat vezetőjének a nyitottsága kellett ahhoz, hogy Magyarországon mindez beinduljon; támogatta a törekvéseimet.
A hazai kurzus esetében egyébként az általam külföldön elsajátítottaktól eltérő a technika és az és anyaghasználat, mert a figurakészítést a magyarországi anyagi lehetőségek figyelembevételével alakítottam ki, persze a tanultak alapján. Két-három év kutatómunka után elkészítettem, átdolgoztam a szabásmintákat is.
Így születtek meg a biblikus bábok.
Ma már széles körben használják ezeket a figurákat gyerekek, fiatal felnőttek katekézisében, templomi jelenetek beállításánál, gyerekmiséken, bibliodrámában és családterápiában is.
– Mit „tudnak” a figurák?
– A bábok rendkívül stabilak, bármilyen mozdulatot be lehet állítani velük, amire az emberi test képes. Mozgékonyak is, hiszen a drót hajlítható, rugalmas. Imitálhatók velük a testbeszéd sémái, s az üzenet átadásához ez nagyon sokat ad hozzá. A testbeszéddel, bizonyos mozdulatokkal az ember többet képes kifejezni a szavaknál: érzelmeket, belső történéseket közvetít. Ennek megfelelően működnek a biblikus figurák is.
A kurzusaimon mozgatjuk a bábokat, érzések kifejezésére használjuk a mozdulatokat, és minden egyes résztvevő megteheti ezt a saját, már félkész figurájával is, megtanulva, mire képes a báb a használat során.
– A kurzusait egyúttal missziónak is tekinti. Mi érintette meg e figurák használatában?
– Sok lehetőséget láttam és látok ebben a technikában. Eleinte kizárólag betlehemkészítésben gondolkoztam, azt ismertem. Leginkább az fogott meg, hogy mennyire beindítják a gyerekek fantáziáját ezek a bábok. Azt hiszem, a katekéták esetében is ez lehet inspiráló: nagyon szeretik a bábokat, érdeklődnek irántuk, és arra törekednek, hogy legyen egy kis kollekciójuk, öt-hat figura.
Ehhez általában elég egy-egy figura is, amely a mozdulata, a testbeszéde által megjeleníti az adott érzést, lelkiállapotot.
– Mondana ez utóbbira egy példát?
– Amikor például Jézus azt mondja, gyertek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok… Az üzenet érzékeltetésére nem szükséges odahelyezni az összes figurát, elég, ha Jézus ölelő, befogadó mozdulatát látjuk, ahogyan mindenkit vár, hogy hozzá jöjjön.
Azt szoktam mondani, hogy
Nem a kellékeken van a hangsúly. Fontos törekedni arra, hogy a látvány ne terelje el a figyelmet a szöveg mondanivalójáról. Kevés kellék is elég, a figurák beszéljenek! Egyébként a ruházatukban is szeretem az egyszerűbb, rusztikusabb megjelenést. Például a szamariai asszony történetének megjelenítéséhez elég a figura mellé egy vizeskorsó, ami a jelenet végén ott marad, azt jelképezve, hogy nem a kút vize a fontos.
– Ó- és újszövetségi figurái is vannak?
– Az én figuráim általában arctalanok, egyszerű szabásmintájú ruhába vannak öltöztetve, és átöltöztethetők, így többféle karaktert is meg lehet jeleníteni velük. A szőrruhába bújt Keresztelő Szent János átöltöztetve lehet akár egy tanítvány is Jézus köréből, vagy éppen Ézsau, Jákob. Pártolom, hogy egy figurának több ruhája legyen, amelybe átöltöztethető.
Fontos, hogy a báboknak nincs kidolgozott arcuk, így a legkülönbözőbb érzelmeket fejezhetik ki. Gondoljunk csak arra, hogy egy mosolygó arcot bizony nehezen tudnánk átváltoztatni csodálkozóvá. Az „arctalanság” másrészt azért is fontos, mert a babát így nem azonosítjuk egyetlenegy bibliai szereplővel. A figura egy adott történetben most éppen Jézust jelképezi, egy másikban pedig valaki mást. Véleményem szerint öt-hat felnőtt bábbal és egy-két gyerekfigurával mindent be lehet mutatni, akár tömeget is.
– Két ével ezelőtt a MKPK Hitoktatási Bizottsága is felkarolta a biblikus figurák ügyét.
– Igen, és ennek nagyon örülök, mert nem vagyok az a menedzsertípus. Aki megkeres, annak szívesen megtanítom a figurák mozgatását, de a szekeremet nem én tolom, nem is lennék képes rá. Az év végéig egyébként már telítettek a kurzusok. Kezdetben, amikor a Bibliatársulatnál munkaviszonyban voltam, egy-egy hétvégén önkéntesként, a saját örömömre vezettem kurzusokat. Évente három-négy képzést szívesen vállaltam, de a négy gyermekem nevelése mellett többet nem. Ezek a kurzusok egyébként rendre megteltek.
– Hogyan foglalná össze, mi a küldetésük a biblikus figuráknak?
– A bábok a mozgásukkal elsősorban a bibliai szöveg dinamikájára hivatottak felhívni a figyelmet, nem dekorációs céllal készülnek. Jól használhatók például oly módon, hogy a résztvevők „beállítanak egy érzést”, például azt, ahogyan Péter érezhette magát a tűz mellett, amikor már harmadszor tagadta le, hogy ismeri Jézust. A figura kifejezi az apostol lelkiállapotát. Megmutatja a szomorúságot. Ezek után következhet a szentírási szöveget elemző munka, s az óra végén vissza lehet térni a figurához: milyen az, amikor szomorúak vagyunk. Majd képzeljük el Péter érzéseit, amikor ráébred, hogy mit tett. A figura segítségével bemutathatjuk a megrendültségét.
Oly módon is használhatók a bábok, hogy a szöveg feldolgozása során velük érzékeltetjük a történet dinamikáját. Az emmauszi úton történtek például remek keretet adnak ahhoz, hogy akár egyszerre három csoport is dolgozzon: az egyik beállítja azokat a figurákat, amelyek a Jeruzsálemben maradottakat jelképezik, a másik csoport azt jeleníti meg a figurák által, hogy mi történik az úton, a harmadik csoport pedig azt a jelenetet mutatja meg, amikor a tanítványok találkoznak Jézussal.
Érdemes kihasználni minden lehetőséget, ami a figurákban rejlik. Lehet hajlítani a karjukat, a kezeiket, például ölelő mozdulatra. De mozgathatók a lábak, sőt a fej is, és ez már nagyon kifejező lehet. Ha valaki „hálát ad” a figurával, akkor a báb teljes testét mozdítsa! Ne feledjük, az a jó, ha az egész üdvtörténethez, így a megtestesüléshez is, az egész lényünkkel, testünkkel-lelkünkkel közelítünk, nem csak a fejünkkel, az eszünkkel. Ehhez pedig tökéletesen alkalmas segítőink a biblikus figurák.
A kedvenc újszövetségi mondatom a következő:
– Mi a távlati célja a képzésekkel?
– Az a vágyam, hogy minden egyházmegyében legyen legalább két ember, aki képes egy biblikusfigura-készítő képzést vezetni, azaz megtanítani a fogásokat a katekétatársaknak. A Hitoktatási Bizottság segítsége elengedhetetlen ehhez, azért is, mert náluk átfogó címlista áll rendelkezésre, és rajtuk keresztül szinte mindenkihez eljuthat a hír erről a lehetőségről. Mindehhez persze az is nagy segítség, hogy 2020 óta a Szent Jeromos Bibliatársulat jóvoltából már magyar nyelven is elérhető módszertani összefoglaló a figurák használatáról.
Fotó: Merényi Zita
Körössy László/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. január 7-i számában olvasható.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
