Amikor ellenzéki pártok prominensei mondanak nagyokat, sokkal könnyebb mókázni, nevetgélni, tréfálkozni, mint amikor kormányon lévők vetnek el sulykokat. Jóhogy. Bármilyen irdatlan marhaság hangozzék is el, tétje és következménye nincs. Nem a mi bőrünkre megy. Csak a sajátjukra. Legalábbis belátható időn belül. (Amikor a mi bőrünkre ment, amit mondtak és tettek, az nem volt vicces, ne is emlegessük, zárójel bezárva!) Ráadásul a belátható idő már-már a végtelenségig tágult a Gyurcsány-kurzus brutális bukásával, sokáig egy árva lélek sem volt az országban, aki feltételezni merte volna, hogy a kétharmados Fidesz-korszak véget érhet ebben az életben. Mi tagadás, ebben a pillanatban sem tűnik úgy, mintha a küszöbön toporogna az új világ hajnala – telis-tele fékekkel és ellensúlyokkal –, bár az MSZP egyik-másik vén zászlótartója épphogy látni véli az alagút végét. Mi mást tehetnének? Egy tisztújító kongresszus előtt – ez június vége felé lesz esedékes – egy jelölt sem beszélhet arról, hogy nincs remény. Nem jelölt sem beszélhet erről. Különben is: remény mindig van!
A Tárki friss felmérése szerint például hatalmasat zuhant a kormánypárt: három hónap alatt 7 százalékkal csökkent a támogatottsága a pártválasztók körében. A szocialistáké viszont ebben az időszakban 6 százalékkal emelkedett. Az olló záródik! Most 47:18 az állás a Fidesz–MSZP versenyben!
Ezek után nem csoda, hogy Szanyi Tibor, a marxista alapokon nyugvó ultimate újbaloldali elnökjelölt ezt mondta a 24.hu-nak adott interjújában: „Elindult a Fidesz a lejtőn, nekünk már csak szappanoznunk kell.” Szekeres Imre egykori fontosember pedig ezt írta a Népszabadságban: „Sokaknak váratlanul, bár szerintem inkább az MSZP kitartó magatartásának köszönhetően, esély nyílt arra, hogy ne a világ végéig kelljen néznünk a fideszes urak hatalmaskodását.” Ilyen és ehhez hasonló meglátások egyre gyakrabban kerülnek elő a médiában, ha csak a tegnapi csütörtököt nézzük, akkor is lenne még mit idéznem – csak azt nem tudom, hogy mi is az optimista következtetések ténybeli alapja.
Oké, elfogadom a még el sem hangzott kritikát, tiszta ökör, aki tényekre támaszkodást kér számon politikusoktól, pláne ellenzékiektől. Egy olyan korszakban, amikor a döntéshozó politika sem a döntéshozással van elfoglalva – hogy ehelyett mivel, abba ebben a szövegben nem kapnék bele, mert úgy elveszne a gondolatmenet fősodra, mintha soha nem lett volna –, nem illik túlhajtott verbáliák miatt kötözködni olyanokkal, akiknek nem verbális eszközök eleve nincsenek a birtokukban.
Egy szó, mint száz, főként arról akartam írni, hogy mi is lesz/lehet ezekkel a jó öreg szocikkal. Mire lesznek ők elegendők? Nézek ide, nézek oda – kiket látok? Szanyi Tibort. Szekeres Imrét. Lendvai Ildikót. Hiller Istvánt. Tóbiás Józsefet. Felbukkant ez a Molnár Gyula is, aki nagy-nagy reménység volt egykor, zsenge pártalelnök korában, majd lett polgármester és gyanúsított is – felmentették! –, most meg a legesélyesebb elnökaspiránsként emlegetik. Épp csak a negyedik jelöltet nem látom szinte sehol: Harangozó Tamást. Biztos azért tűnik fel kevésbé, mert ő fiatal. Még nem kopott el eléggé.
Van egy elméletem arról, hogy miért nyekkent akkorát a baloldal Magyarországon. Megírtam már párszor különböző szemszögekből, de ide is passzol. Hogy nem csupán Gyurcsány Ferenc ostobaságai miatt, hanem azért is, mert miközben vezető figuráinak hála a Fidesz a saját utánpótlását is jelentette jó darabig, aközben vonzó is volt a fiatalok körében. Ez később elmúlt, ám ez itt mellékes. A szocik ellenben egyrészt öregek voltak már a rendszerváltás után is, másrészt baromira nem mágneseztek be maguk közé tehetséges ifjakat. Ennek lett meg a böjtje, és a böjt ma is tart. Tényleg: Szekeres Imre közöl nagylélegzetű publicisztikát arról – a Népszabadságban! –, hogy ha a Fidesznek kampec, akkor mi mindent fog megvalósítani az MSZP. Alapjövedelmet. Kárpótlást. Politikai és társadalmi rendszerváltást. Hát: átütő. Beleremeg a föld.
Pont megnyilvánult mellesleg a Fidesz-bukásos témában ez az elnyűhetetlen Gyurcsány is. Fentebb nem hoztam szóba őt, mert már nem szoci. Vagy még nem, vagy hogy is. Kaposváron volt lakossági fóruma. Azt mondta: a Fidesz rossz passzban van, és bukik 2018-ban. Még egy verbáloptimista. De mondott mást is Ferenc. Azt, hogy a kormány leváltása érdekében muszáj lesz együttműködniük a demokratikus ellenzék pártjainak. Mint 2014-ben. Hogy mely alakulatok sorolandók ide, arról nem nyilatkozott – de aligha kockáztatok sokat, ha feltételezem, hogy az aktuálisan 20 százalékos Jobbikra nem gondolt.
Ha már mókázással-tréfázással indítottam, hadd zárjam hasonló szellemben: még szép, hogy nem gondolt rá. Közel sincs még itt az ideje. Ráérünk. Két egész év van a soron következő választásokig.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
