Azok a jó öreg szocik!

Azok a jó öreg szocik!

Amikor ellenzéki pártok prominensei mondanak nagyokat, sokkal könnyebb mókázni, nevetgélni, tréfálkozni, mint amikor kormányon lévők vetnek el sulykokat. Jóhogy. Bármilyen irdatlan marhaság hangozzék is el, tétje és következménye nincs. Nem a mi bőrünkre megy. Csak a sajátjukra. Legalábbis belátható időn belül. (Amikor a mi bőrünkre ment, amit mondtak és tettek, az nem volt vicces, ne is emlegessük, zárójel bezárva!) Ráadásul a belátható idő már-már a végtelenségig tágult a Gyurcsány-kurzus brutális bukásával, sokáig egy árva lélek sem volt az országban, aki feltételezni merte volna, hogy a kétharmados Fidesz-korszak véget érhet ebben az életben. Mi tagadás, ebben a pillanatban sem tűnik úgy, mintha a küszöbön toporogna az új világ hajnala – telis-tele fékekkel és ellensúlyokkal –, bár az MSZP egyik-másik vén zászlótartója épphogy látni véli az alagút végét. Mi mást tehetnének? Egy tisztújító kongresszus előtt – ez június vége felé lesz esedékes – egy jelölt sem beszélhet arról, hogy nincs remény. Nem jelölt sem beszélhet erről. Különben is: remény mindig van!

A Tárki friss felmérése szerint például hatalmasat zuhant a kormánypárt: három hónap alatt 7 százalékkal csökkent a támogatottsága a pártválasztók körében. A szocialistáké viszont ebben az időszakban 6 százalékkal emelkedett. Az olló záródik! Most 47:18 az állás a Fidesz–MSZP versenyben!

Ezek után nem csoda, hogy Szanyi Tibor, a marxista alapokon nyugvó ultimate újbaloldali elnökjelölt ezt mondta a 24.hu-nak adott interjújában: „Elindult a Fidesz a lejtőn, nekünk már csak szappanoznunk kell.” Szekeres Imre egykori fontosember pedig ezt írta a Népszabadságban: „Sokaknak váratlanul, bár szerintem inkább az MSZP kitartó magatartásának köszönhetően, esély nyílt arra, hogy ne a világ végéig kelljen néznünk a fideszes urak hatalmaskodását.” Ilyen és ehhez hasonló meglátások egyre gyakrabban kerülnek elő a médiában, ha csak a tegnapi csütörtököt nézzük, akkor is lenne még mit idéznem – csak azt nem tudom, hogy mi is az optimista következtetések ténybeli alapja.

Oké, elfogadom a még el sem hangzott kritikát, tiszta ökör, aki tényekre támaszkodást kér számon politikusoktól, pláne ellenzékiektől. Egy olyan korszakban, amikor a döntéshozó politika sem a döntéshozással van elfoglalva – hogy ehelyett mivel, abba ebben a szövegben nem kapnék bele, mert úgy elveszne a gondolatmenet fősodra, mintha soha nem lett volna –, nem illik túlhajtott verbáliák miatt kötözködni olyanokkal, akiknek nem verbális eszközök eleve nincsenek a birtokukban.

Egy szó, mint száz, főként arról akartam írni, hogy mi is lesz/lehet ezekkel a jó öreg szocikkal. Mire lesznek ők elegendők? Nézek ide, nézek oda – kiket látok? Szanyi Tibort. Szekeres Imrét. Lendvai Ildikót. Hiller Istvánt. Tóbiás Józsefet. Felbukkant ez a Molnár Gyula is, aki nagy-nagy reménység volt egykor, zsenge pártalelnök korában, majd lett polgármester és gyanúsított is – felmentették! –, most meg a legesélyesebb elnökaspiránsként emlegetik. Épp csak a negyedik jelöltet nem látom szinte sehol: Harangozó Tamást. Biztos azért tűnik fel kevésbé, mert ő fiatal. Még nem kopott el eléggé.

Van egy elméletem arról, hogy miért nyekkent akkorát a baloldal Magyarországon. Megírtam már párszor különböző szemszögekből, de ide is passzol. Hogy nem csupán Gyurcsány Ferenc ostobaságai miatt, hanem azért is, mert miközben vezető figuráinak hála a Fidesz a saját utánpótlását is jelentette jó darabig, aközben vonzó is volt a fiatalok körében. Ez később elmúlt, ám ez itt mellékes. A szocik ellenben egyrészt öregek voltak már a rendszerváltás után is, másrészt baromira nem mágneseztek be maguk közé tehetséges ifjakat. Ennek lett meg a böjtje, és a böjt ma is tart. Tényleg: Szekeres Imre közöl nagylélegzetű publicisztikát arról – a Népszabadságban! –, hogy ha a Fidesznek kampec, akkor mi mindent fog megvalósítani az MSZP. Alapjövedelmet. Kárpótlást. Politikai és társadalmi rendszerváltást. Hát: átütő. Beleremeg a föld.

Pont megnyilvánult mellesleg a Fidesz-bukásos témában ez az elnyűhetetlen Gyurcsány is. Fentebb nem hoztam szóba őt, mert már nem szoci. Vagy még nem, vagy hogy is. Kaposváron volt lakossági fóruma. Azt mondta: a Fidesz rossz passzban van, és bukik 2018-ban. Még egy verbáloptimista. De mondott mást is Ferenc. Azt, hogy a kormány leváltása érdekében muszáj lesz együttműködniük a demokratikus ellenzék pártjainak. Mint 2014-ben. Hogy mely alakulatok sorolandók ide, arról nem nyilatkozott – de aligha kockáztatok sokat, ha feltételezem, hogy az aktuálisan 20 százalékos Jobbikra nem gondolt.

Ha már mókázással-tréfázással indítottam, hadd zárjam hasonló szellemben: még szép, hogy nem gondolt rá. Közel sincs még itt az ideje. Ráérünk. Két egész év van a soron következő választásokig.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »